Keménye
| Keménye (Cremenea) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Községközpont | Alparét |
| Népesség | |
| Népesség | 90 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Keménye település Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Déstől nyugatra fekvő település.
Nevének eredete [szerkesztés]
Nevét a szláv kremen=kovakő, tűzkő névből eredőnek tartják
Története [szerkesztés]
Keménye nevét 1448-ban említette először oklevél Kemene néven.
1473-ban is Kemene, 1597-ben Kemenie, 1649-ben Kemenyő néven írták.
1448-ban a Kecseti család, Kecseti István fia Péter birtoka volt.
1482-ben Mátyás király e birtokot Vingári Geréb László erdélyi püspöknek, valamint Geréb Péternek és Mátyásnak adta.
1511-ben végzett összeíráskor Keményét Bethlen Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak a birtokaként említették.
1554-ben Kendi Ferenc birtokának írták.
1632-ben a Haller család birtoka volt és az övék maradt 1678-ig, mikor a Hallerek hűtlensége miatt a kincstár a birtokot lefoglalta.
1694-ben Pap Gábor és Deésy János birtoka volt, de ekkor az elpusztult falvak között szerepelt, mindössze egy lakosa maradt.
1702-ben egytelkes nemesek voltak Keményén Pataki, Nemes és Császkai családok.
1713-ban a falu újból az elpusztult települések között szerepelt, melyet csak egy-két nemes lakott.
1754-ben gróf Mikes Ferencné Eszterházy Kata, Mikes Antal és István birtoka volt. A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
1886-ban 146 lakosa volt, ebből 140 görög katolikus, 6 zsidó volt.
Az 1910-es népszámláláskor 157 lakosa volt, melyből 7 magyar, 150 román volt, ebből 150 görög katolikus, 6 izraelita volt.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus temploma fából épült, a Szent Arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}
