Szilágytő
| Szilágytő (Salatiu) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Szamosújvárnémeti |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szamosújvárnémeti |
| Irányítószám | 407416 |
| Körzethívószám | +40 x64[1] |
| SIRUTA-kód | 58614 |
| Népesség | |
| Népesség | 280 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 6 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 245 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 06′ 01″, k. h. 23° 55′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 01″, k. h. 23° 55′ 48″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilágytő (románul Salatiu) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Déstől 6 km-re délkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekvő település.
Története[szerkesztés]
A falu nevét 1308-ban említette először oklevél t. Zilagteu ~ Zilaghteu alakban.
Első birtokosa az előbb Pénteken, majd Kecseden birtokos szolnoki várjobbágy: Marczell fia János volt, aki 1308-ban Szilágytőt, mely a Szamos mindkét partjára kiterjedt, 25 márkáért Mike bálványosi várnagynak eladta. Szilágytő ekkor határos volt felül az Agmánd nemzetségbeli Lőrincz fia Péter birtokával, másfelől pedig Szentbenedek határával.
1392-ben Kozma fia Miklós, Lukács és Leusták, 1411-ben Leusták fia Gergely volt itt birtokos. 1421-ben Leusták fia Gergely három itteni telket 60 forintért – egy a Szamoson levő malommal együtt – (Szamosújvár)-Némethii Tőzsér (Thewser) Péternek adott el, aki azonban 1423-ban azt Szántói Laczk Dávid bánnak adta el. 1434–1435-ben pedig Szilágytői Kozma János birtoka volt. 1467-ben, amikor Mátyás király a bálványosi uradalom felét hűtlenség címén Losonczi Bánffy Dezső fiaitól, Lászlótól és Zsigmondtól elvette, és Várdai János váradi püspöknek és a püspökségnek adományozta, Szilágytőnek is fele részét Mike bálványosi várnagy jogán Bálványos várához tartozónak írták, így birtokába János püspököt iktatták be. Ekkor Péterháza pusztájaként említették. 1480-ban Devecseri Leusták Mihály Szilágytő felét Kendy Antalnak adta el.
1511-ben az összeírás szerint itt egy rész Bethlen Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak kezén volt. 1573 előtt Tötöri István birtoka, és e családé és örököseié volt még az 1600-as évek elején is.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott. 1910-ben 280 lakosából 272 román, 5 fő magyar volt. A népességből 271 fő görögkatolikus, 6 izraelita volt.
A 2002-es népszámláláskor 268 lakosa közül 228 fő (85,1%) román, 32 (11,9%) cigány etnikumú és 8 (3,0%) magyar nemzetiségű volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 451. o.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}