Désorbó
| Désorbó (Gârbău Dejului) | |
 |
|
| A falu fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsókosály |
| Népesség | |
| Népesség | 300 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Désorbó
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 14′ 5″, k. h. 23° 54′ 37″ | |
Désorbó, 1910-ig Felsőorbó (románul Gârbău Dejului) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Déstől tizenegy kilométerre északra fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Lásd Alsóorbónál. Először 1315-ben mint Vrbou, majd 1325-ben Wrbo, 1335-ben Orbo, 1502-ben Arbo, 1566-ban Oláh-Orbo, 1631-ben Arrbó és Csicso-Orbo, 1733-ban Gorbo, 1750-ben Garbou, 1808-ban Felső-Orbó néven jelentkezik.
Története [szerkesztés]
A 14–15. században a losonci Bánfi család tulajdona volt. 1455-ben a család Odoardo dési sókamarásnak adta zálogba, majd 1502-ben Bánfi János Nagy István moldvai vajdának és fiának, Bogdánnak adta el, de 1530-ban már ismét egy Bánfi, Bánfi Pál tulajdonában találjuk. Latin egyháza korábban sem volt, 1566-ban pedig román lakosságú. Az orbói Arbon Dán és fiai (utódaik a Dán család) 1630-ban, Szabó István 1660-ban kapott nemesi rangot. 1703-ban 18 jobbágy, hat egytelkes nemes és egy szegény családfő lakta. Lakói egy része 1750-ben malomkő vágásával és kereskedelmével foglalkozott, és ez a hagyományos mesterség fennmaradt a 20. századig. A 18–19. században főbb birtokosa a Lázár család, akiknek 1786-ban harminc jobbágyuk, négy zsellérük és öt szegény családfőjük élt a faluban. Rajtuk kívül sok román köznemesi család is lakta; 1838-ban 55 román nemes lakosát írták össze. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. 1880-ban ortodox híveinek fele a pappal együtt áttért görög katolikusnak.[2] 1945 után kivált belőle Gorbóvölgy, Leurda határrész és Szeletruk.
1880-ban 689 lakosából 668 volt román, 15 cigány és 6 magyar anyanyelvű; 390 ortodox, 293 görög katolikus és 4 zsidó vallású.
2002-ben 300 lakosából 298 volt román és 2 magyar nemzetiségű; 265 ortodox és 33 görög katolikus vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Fatemploma a 18. században épült. A keleti oldalon egyik gerendájába Mihaiu és Nicoară mester nevét, ikonosztázába a „Filipașcu Voievod” nevet vésték. Belülről a század végéről származó festés borítja.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925, 177. o.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
.svg){kind=small}
|
||||||||||||||||||||||||||||
