Visa (település)

Visa (Vișea)
Ortodox, korábban görög katolikus templom, 1812
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	falu
Községközpont	Zsuk
Irányítószám	407266
Népesség
Népesség	565 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	420
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2

Visa falu Kolozs megyében, Romániában. Román neve Vișea.

Földrajzi adatok

Visa helység Kolozs-megye keleti részén fekszik. Szomszédos települések (zárójelben az illető helység első írásos említése). Nyugaton Zsuk (1314); északon Bonchida (1263), Gyulatelke (1318), Márokháza (1318); keleten Báré (1279); délen-délnyugaton Kötelend (1320). A történelmi Kolozs- és Doboka-vármegye határ-települése volt.

Visa és környéke.

A falu altalajában só (NaCl) található. A múltban jelentős szőlő- és bortermő vidék, például egy 1727. évi leltár 290 veder (1 veder = 10 l) visai bort tüntet fel. Kiterjedt erdő- és nagy létszámú vadállománya van. Fafajok: tölgy, gyertyán, kőris, akác, hárs stb. Vadállatok: vaddisznó, őz, róka, nyúl és fácán. Turisztikai lehetőségei még kihasználatlanok. Napjainkban a Kolozsvárról Zsukon át Visába vezető – mint egy 35 km-es út – aszfaltozott. A helység villamosított, vezetékes víz, gáz, telefon, kábeltévé és internetes szolgáltatása van.

Története

Elnevezése a szláv VISOSLAV személynév becézett alakja. Első írásos említése 1326-ból maradt fenn „silva VISAERDEI” formában. A késöbbi okíratokban, írásokban elöforduló más formája, idörendben: Vizateluke (1332), Wysa, villa Vysa (1348), Vissa (1652, 1835), Vischa (1750), Viza (1760-62), Jisa (1850), Iisa (1854).

Jelentősebb birtokosai időrendben a Suky, a somkeréki Erdélyi, a losonczi Bánffy, a hetei Bakó és a széki gróf Teleki család egyes tagjai voltak .

A falu a csiszoltkő-korszak (neolitikum) óta bejárt, majd lakott terület. A római korban (Kr. u. 107-275) Dácia provincia északi határterülete volt, melyet a Potaissán (a mai Tordán) székelő V. Macedon légió őrzött. A kora középkorban lakossága a nemzetségi határterületet (gyepűt) és a Szék-Bonchida-Visa-Báré nyomvonalú „Molnár-utat” (via Molendinatorum) figyelte-őrizte.

Régészeti leletei esetlegesek. A neolitikum idejéből előkerült egy csiszolt, átlyukasztott kőbalta és egy bemélyített vonaldíszes cserépedény. A római korból görög drachmákat, tetradrachmákat, római dénárokat és mozaiktéglákat találtak. A szőlő és borkultúrára utaló korabeli lelet a 21 cm-es magasságú Szilénosz (a rómaiaknál Liber Pater) szobrocska, aki – a mítoszok szerint – Bakkhosznak a kísérője és tanítómestere.

Újabb kori, VI. századi ezüst dénárok, tallérok stb. A szakirodalom feljegyezte az 1882 február 3.-i jelentős meteorit hullást, melyekből 911 darabot (ezek közül a legnagyobb 35,7 kg volt) az évben összegyűjtöttek.

Népesség

A legrégebbi erre vonatkozó feljegyzés az 1652.-ik évi urbárium, mely a helységben 13 magyar jobbágycsaládot és 5 szököttet, illetve bujdosót sorol fel, ingóságaikkal együtt.

Az utolsó, 1711.-ik évi pestisjárvány innen 292 áldozatot szedett.

A népesség alakulása.

Az 1733-as, Ioan Inocențiu Micu-Klein görög katolikus püspök által kért összeírás szerint Visában 30 román család (kb. 150 személy) élt.

A lakosság száma általában növekedett, 1900-1920 között megközelítően állandó volt, majd 1980 után csökkent. A magyar nemzetíségű lakosok száma növekvő irányzatot mutat. Az 1880-ban meglévő 178-ról 1977-re 610 főre nőtt. A román lakosság száma szinte állandó, 1850-ben 212, míg 1977-ben 220 fő volt.

A 2002.-ik évi népszámlálás szerint a falunak 589 lakosa volt, ebből kb. 80% magyar, 19% román és 1% roma.

Templomok, iskolák

A mai református (kálvinista) templom 1802-ben épült a középkori (1450) templom helyén és egyes anyagainak felhasználásával. Benne egy 1875-ben készített műemlék-orgona és több értékes kultikus tárgy található. Nagyharangját 1592-ben, a kisebbiket 1907-ben öntötték.

Az ortodox (1948-ig görög katolikus) templomot 1812-ben építették, egy korábbi, 1733-ban már meglévő fatemplom helyén. Benne több régi ikon található. A korabeli összeírás szerint Visában 1733-ban már szolgált egy Ilyia (Ilie) nevű görög katolikus lelkész, létezett parókia, az illető egyháznak évi 7 szekér szénát termő kaszálója és szántóföldje volt. Az említett összeírásban az adatok magyar helyesírással szerepelnek, mivel az a hivatalos hatóságok számára készült.

A múltban a közoktatás a felekezeti iskolák feladata volt. A református iskolát az írások 1864-ben említik, a görög katolikus 1869-ben indult be 26 tanulóval, melyből 15 fiú és 11 leány. A mai általános iskola épülete 1907 óta áll.

A helységnek jelentős, az erdélyi Mezőségre jellemző folklórja van. Szép, régi hagyománya a juhmérés.

Nevezetes esemény Visán

A község vidékét érintette a mócsi meteorithullás, amely a Mezőség területén 8 falu térségének közelében mintegy 300 kilogrammnyi meteorit anyagot hozott. Mócson és Vajdakamaráson kivül Mezőgyéres, Gyulatelke, Visa, Báré, Mezőkeszü, Magyarpalatka, Márokháza községet érintette a szóródási ellipszis.

A község néprajzi és népművészeti anyaga Válaszúton

A Válaszúton megnyílt Kallós Zoltán Múzeumban külön szoba őrzi a Mezőség pompás népművészeti anyagát.

Képanyag

• 

  Csiszolt, átlyukasztott kőbalta, (neolitikum).

• 

  Bemélyített vonaldíszes cserépedény.

• 

  Római dénár kr.e. 130-ból.

• 

  Az 1592-ben öntött ref. nagyharang.

• 

  Ortodox ikon.

• 

  Református templom, épült 1802-ben.

• 

  Hagyományos viselet.

• 

  "silva Visaerdei" 680 év eltelével.

• 

  Helyi híradás.

• 

  Visa látképe.

• 

  Visai tél.

Források

• Simon András, Gáll Enikő, Tonk Sándor, László Tamás, Maxim Aurelian, Jancsik Péter, Coroiu Teodora - Atlasul localităților județului Cluj, Editura Suncart, Cluj-Napoca, 2003, ISBN 973-864300-7.
• Dan Ghinea - Enciclopedia geografică a României, Editura Enciclopedică, București, 2000, ISBN 978-973-45-0396-4.
• Augustin Bunea - Din Istoria Românilor. Episcopul Ioan Inocențiu Klein (1728-1751), Blaj, 1900.
• Györffy György - István király és mũve, Gondolat, Budapest, 1977, 199, 208, ISBN 963-280-360-4.
• Suciu Coriolan - Dicționar istoric al localităților din Transilvania, Editura Academiei Republici Socialiste România, București, 1968, Vol II, O - Z.
• Kiss Géza - Visai fényképes krónika. Helytörténeti dolgozat Kolozsvár, 2006.
• Csánki Dezsõ - Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, Térképmellékletek, Budapest, 1913.
• Jakó Zisgmond - A Gyalui vártartomány urbáriumai , Kolozsvár, 1944.
• Szabó T. Attila - A románok újabbkori erdélyi betelepülése , Hitel, Kolozsvár,1942, 6/5.
• Varga E. Árpád- Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992).
• Dávid István - Műemlék orgonák Erdélyben , Polis-Balassi, Kiadó Budapest, 1996, ISBN 973 972759 X.
• xxx - Sematismul venerabilului cler al Arhidiacezei Metropolitane Greco-Catolice Române de Alba Julia și Făgăraș, în anul Domnului 1900, de la Sfânta unire 200. Blaș, Tipog. Sem. Arh.
• Kallós Zoltán - Balladák könyve , Editura Kriterion, București, 1971.
• Henics Tamás - Juhmérés Visában. Measuring sheep's milk in Visa, Etnofon Népzenei Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 217 7940.
• Chirilă Eugen - Descoperiri monetare antice din Transilvania, Acta Musei Napocensis VI. Cluj 1969.
• Milea, Z. - Pop, C. Monumente sculpturale din Dacia romană în legătură cu cultul lui Liber Pater, Acta Musei Napocensis II. Cluj, 1965.
• Brassai Fuchs Hermann - A mocsi meteorit - esésről.,Igazság napilap. Kolozsvár 1982, febr. (Hivatkozás: Orvos-természettudományi Értesítő az EME f.irata-1882/7).