Alparét

Alparét (Bobâlna)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Antos, Erdővásárhely, Kálna, Keménye, Mánya, Radákszinye, Szóváros, Tálosfalva, Zápróc
Polgármester	Mureșan Augustin
Népesség
Népesség	516 fő (2002) +/-
Község népessége	1888 (2002)
Magyar lakosság	3
Földrajzi adatok
Terület	74,6 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alparét Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 8′ 41″, k. h. 23° 38′ 51″47.1447222222, 23.6475

Alparét (románul Bobâlna, korábban Olpret, németül Krautfeld) falu Romániában Kolozs megyében.

Fekvése

Déstől 20 km-re nyugatra fekszik.

Története

Alparét és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. A község határában bronzkori és La Tène kultúrához tartozó leleteket tártak fel. Alparét a környék legjelentősebb települése volt. A falut a Deberkepataka osztja ketté. Nevét 1360-ban említik először Olpreth néven. 1455-ben Alpret néven szerepel.

A falutól délre emelkedő Bábolna-hegyen győzte le 1437 júliusában Budai Nagy Antal parasztserege a Csáki László erdélyi vajda és Lépes György püspök vezette nemesi sereget.

1360-ban első ismert birtokosául a nádor fiát Jánost említette egy oklevél.

1370 június 23-án Nagy Lajos király itt időzött kíséretével és itt állított ki oklevelet is.

1392-ben Alparét birtokosa a néhai nádorispán fia János és ennek fia Simon volt egy oklevél szerint, 1379-ben pedig Dezső fia Miklóst említették.

1406-ban az alparéti uradalom királyi birtok volt, melyet Zsigmond király egyik legkedvesebb hívének Maróti János macsói bánnak adományozta.

1437-ben birtokosa Maróthy János bán fia László volt, de a Maróthyaké volt még 1455-ben is: ekkor Maróthy László fiai Lajos és Mátyus voltak.

1465-ben Maróthy Lajos Alparét nevű birtokára Ujlaky Miklóssal kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, mely szerződés szerint az egyik fél birtokai annak örökös nélküli halála esetén a másik félre száll.

1480-ban Alparét tartozékaival együtt Nádasdi Ongor (Hungor) János birtoka volt, kinek egyik megbizottja Vojvoda Jankó volt.

1507-ben Alparétet város-nak írták.

1517-ben Barlabássy Mihály birtoka volt, kitől 1530-ban hűtlensége miatt János király elvette azt és Losonczi Bánffy Lászlónak és Miklósnak adományozta, de 1551-től újból Barlabássy Mihályt írták birtokosának.

1576-ig Radák Lászlóé, majd 1577-ben Kendy Ferenc kapta Báthory Kristóftól, de 1594-ben de hűtlenség miatt elvesztette azt és a Kereszturyaknak adták. Keresztúry Kristóf birtoka volt még 1599-ben is.

1609-ben Kornis Boldizsár birtokának írták, 1694-ben pedig Haller Jánosé és Kornis Ferenc árváié.

1696-ban Alparétet hódoltsági falunak írták.

1702-ben Haller István és Szilágyi István birtoka volt.

A fő útvonalba eső Alparét helység II. Rákóczi Ferenc idejében sokat szenvedett az ellenségtől.

1704-ben, október 1-jén az alparéti malomnál a kurucok és a németek közt nagy ütközet zajlott le itt.

Az addig főként magyarok által lakott falu kipusztult lakosai helyére Kővár vidékéről származó román lakosság telepedett le.

1910-ben a falunak 1278, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

1992-ben társközségeivel együtt 2051 lakosából 1982 román, 45 cigány és 24 magyar volt.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbó járásához tartozott.

Nevezetességek

• 1370 június 23-án Nagy Lajos király itt tartózkodott a településen és itt adott ki oklevelet is.

• 1437 júliusában Budai Nagy Antal parasztserege itt, a falutól délre emelkedő Bábolna hegy-en győzte le a Csáky László erdélyi vajda és Lépes György püspök vezette nemesi sereget.

• Görög katolikus fatemploma.

Anyakönyvet 1827-től vezetnek.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. Online elérés