Hollómező
| Hollómező (Măgoaja) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pecsétszeg |
| Irányítószám | 407218 |
| Körzethívószám | +40 x64[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 441 fő (2002)[2] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 432 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Hollómező
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 20′ 59″, k. h. 23° 51′ 48″ | |
Hollómező (románul Măgoaja) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Déstől északra, Pecsétszeg északi szomszédjában fekvő település. A 18B főút mentén található.
Története[szerkesztés]
A falu nevét 1588-ban említette először oklevél Hollomezö alakban, mikor Báthory Zsigmond Hollómező vajdaságát a település alapítójának, nemes Botha Jánosnak és utódainak adományozta, aki az addig elpusztult, lakatlan helyet a saját költségén benépesítette. A fejedelem ekkor egyúttal Hollómezőt a dési kamarához csatolta.
1662-ben Hollmezö, 1646-ban Hollomezeo, 1733-ban Hollo-Mezö, 1750-ben Magocze, 1808-ban Hollómező, Mogácse, 1913-ban Hollómező néven írták.
1598-ban birtokosai között említették Teke Ferencet, 1607-ben pedig Toldalagi Györgyöt is, akiknek örökösei egészen 1638-ig bírták Hollómezőt, ekkor azonban a család férfi ága kihalt, és a fejedelem a birtokot a dési sókamarához csatolta.
1653-ban II. Rákóczi György fejedelem e birtokot uzoni Béldy Pálnak adta zálogba a kodori uradalom kárpótlásául.
1661-ben Hollómező a deési sókamarához tartozott, 1677-ben pedig birtokosa a kincstár volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
1910-ben 1009 lakosából 981 fő román, 8 pedig magyar volt. A népességből 10 fő görög katolikus, 956 görögkeleti ortodox volt.
A 2002-es népszámláláskor 441 lakója közül 409 fő (92,7%) román nemzetiségű, 32 fő (7,3%) cigány etnikumú volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkeleti temploma 1810–1820 között épült Szent Miklós tiszteletére. Harangjait 1852-ben Kolozsvárt öntötték.
- Itt született a híres betyár, Pintye Gergely (1670. február 25. – 1703. augusztus 14.).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 29–38. o. Online elérés
- Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
