Kalotaszentkirály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalotaszentkirály (Sâncraiu)
Kalotaszeg 156.jpg
Református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang községközpont
Beosztott falvak Jákótelke, Kalotadámos, Magyarókereke, Malomszeg, Zentelke
Polgármester Póka András(RMDSZ)
Népesség
Népesség 1172 fő (2002)[1] +/-
Község népessége 1856 (2002)[2]
Magyar lakosság 991
Földrajzi adatok
Terület 56,83 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kalotaszentkirály  (Románia)
Kalotaszentkirály
Kalotaszentkirály
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 46° 49′ 47,8268″, k. h. 22° 59′ 18,1471″
é. sz. 46° 49′ 47,8268″, k. h. 22° 59′ 18,1471″

Kalotaszentkirály (románul Sâncraiu, németül Heilkönig/Sehngrall) falu, az azonos nevű község központja Romániában Kolozs megyében. Egyike annak a 14 településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak.[3]

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Bánffyhunyadtól 6 km-re délnyugatra, az Erdélyi Szigethegység vonulatai és dombjai (Bogdán-csúcs 1151 m, Kőhegy 1078 m, Dűlő- domb 917 m és Magura 754 m) által meghatározott Felszegi-medencében terül el, a Vigyázó-hegység vagy Kalota-havas (Vlegyásza) hegytől délkeletre. A település elődei a Kalota-patak két partján telepedtek le; a jobb parton található Zentelke, a bal parton pedig Szentkirály. 1968-ban egyesült a két falu, ma 1167 lélekszámú település.

Nevének eredete [szerkesztés]

A honfoglaláskor a Kalota nemzetség telepedett le itt, melyről a patakot elnevezték. A Szentkirály nevet István király szentté avatása (1083) után vette fel, a Kalota előnevet pedig a patakról kapta.

Története [szerkesztés]

Árpád-kori település, első okiratos említése 1288-ból származik, mikor Kun László király a gyerőmonostori Mikola családnak adományozza ezt a területet.

1337-ben Senkral néven említették, már ekkor egyházas hely volt, papját is említették, aki a pápai tizedjegyzék szerint ez évben két garas pápai tizedet fizetett.

1437-ben Zenthkyral néven írták az oklevelekben.

1482-ben Bak Tamás és Balog János birtoka volt.

1523-ből Kalota Zenthkyral-nak több birtokosai is volt; így a Szentkirályi, Szentkirályi Csenkesz, Béli, Szentkirályi Radó családok is birtokosok voltak itt.

1554-ben Zentkyral Sebesvár tartozékai közé tartozott és a Bonchidai Bánffy Mihály birtoka volt, majd később a gyalui vártartomány faluja lett.

A középkorból fennmaradt helynevei: 1461, 1498-ból Málnabércz, Kalotavize.

1913-ból a Kolozs vármegyei Kalotaszentkirályhoz Ady emlék is fűződik.

1910-ben 1046, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 2053 lakosából 1498 magyar és 555 román volt.

1991-től minden év augusztusában Nemzetközi Tánctábor-t rendeznek itt.

Határában feküdtek a középkorban Hem és Hintelke' faluk is, melyek az itt átvonuló hadak pusztításainak áldozatai lettek.

Látnivalók [szerkesztés]

  • A lakosság hagyományos életmódja, a népszokások, a népviselet, a hagyományos állattartás (bivaly).
  • Református templom. A kőépület a 13. században épült csúcsíves stílusban, majd az idők folyamán többször is helyreállították. A tornyot 1762-ben építették, három harang található benne. Az orgonát Kolonics István építette 1876-ban. A szószék fölött elhelyezett koronát gróf Bánffy Miklós ajándékozta a templomnak, a papné székét pedig Jósika Sámuelné. Mennyezete 1848-ban leégett, újáépítéskor csupán fehérre meszelték. A mostani kazettás mennyezetet 1994-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával készítették. A 220 kazettát kalotaszegi motívumokkal díszítve festették.
  • Ady emlékmű a Kalota partján az óvoda mellett állították annak emlékére, hogy a költő gyakran időzött itt.
  • A falu 1991-óta megrendezett nyári tánctáborairól is nevezetes.
  • Szent István-szobor (Dienes Attila alkotása).
  • Hagyományőrző szoba.
  • Szüreti mulatság minden év október elején.

Képek [szerkesztés]

Híres szülöttei [szerkesztés]

Testvérvárosa [szerkesztés]

Források és jegyzetek [szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. transindex.ro

Külső hivatkozások [szerkesztés]