Szamosújvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szamosújvár (Gherla, Neuschloss/Armenierstadt)
Vedere generala a municipiului Gherla.jpg
Szamosújvár címere
Szamosújvár címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang megyei jogú város
Beosztott falvak Kérő, Szamoshesdát, Vízszilvás
Polgármester Marius Calin Sabo (USL)
Irányítószám 405300
Körzethívószám 0x64[1]
SIRUTA-kód 55384
Népesség
Népesség 23 108 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 3932
Község népessége 20 982 fő (2011. október 31.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 252-261 m
Terület 36,3 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szamosújvár (Románia)
Szamosújvár
Szamosújvár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 01′ 45″, k. h. 23° 54′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 45″, k. h. 23° 54′ 27″
Szamosújvár weboldala

Szamosújvár (románul Gherla, örményül Հայաքաղաք – Hájákághák, németül Neuschloss vagy Armenierstadt, latinul Armenopolis, szászul Naischloß) város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Az erdélyi örmények legfontosabb központja, az örmény katolikus püspökség székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolozsvártól 45 km-re északra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a Martinuzzi Fráter György által 1540 körül építtetett várkastélyról kapta, aki itt tartotta kincseit.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamosújvár főútja
Az örmény katolikus templom
Helytörténeti Múzeum

A Kis-Szamos völgye már az őskorban lakott terület volt. A rómaiak idejében, a mai város déli bejáratánál római castrum állott, feltételezett neve Congri. Maradványait a város építésekor beépítettek a házakba.

Helyén a középkorban Gerla falu állt, melynek emlékét a város mai román neve őrzi. 1291-ben említik először Gerlahida néven. Tény, a dési sóút itt kelt át a Kis-Szamoson. Ekkor már hídja és megerősített várhelye van. 1552-ben Wyiwar néven említik. A falut az évszázadok során többször elpusztították.

A település akkor vált jelentőssé, amikor 1540 körül Fráter György várkastélyt épített ide. Ezt 1556-ban Kendi Ferenc ostrommal foglalta el Dobó István erdélyi vajdától. Innen szökik meg Dobó 1557. november 6-án, miután Izabella királyné bezáratta. 1594-ben Báthori Zsigmond itt végeztetett ki több ellenzéki főurat, akik vonakodtak a török ellen vonulni – köztük unokatestvérét, Báthory Boldizsár fejedelmi tanácsost. A várkastélyt 1619 és 1652 között többször is átalakították. 1661-ben a török fosztotta ki, 1786-tól az átalakított várat börtönnek használták, majd 1856-ban bővítették. Bástyáit jórészt lebontották.

A Rákóczi-szabadságharc idején utoljára pusztították el a falut.

A várost a 18. század elején az Erdélybe telepedett örmények alapítják újra Gerla helyén. Őket I. Apafi Mihály fogadja be 1672-ben. 1696-ban I. Lipót rendeletére megkapjak a szamosújvári uradalmat és 1700-ban Verzerescul Oxendius engedélyt kap városépítésre, melynek alapjait Alexa római mérnök tervei alapján rakják le. Ez volt Kelet-Európa első előre megtervezett városa. Utcahálózata ma is szabályos négyszögeket alkot. 1712-ben száz örmény család telepedik le. Először bérbe, majd örök áron veszik meg az uradalmat. A város gyors fejlődésnek indult. Lakói gazdag tímárok (szattyán és kordován készítők) és marha kereskedők. 1786. október 9-től II. József szabad királyi város rangra emelte. 1849-ben, majd 1861-76 között Doboka vármegye székhelye.

1910-ben 6857 lakosából 4630 magyar, 1881 román és 190 német volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásának székhelye volt.

A 20. században kezdődik az örmény városi közösség hanyatlása, az első világháború után megbomlik a zárt örmény-magyar etnikai jelleg, a második világháború után elveszítik gazdasági erejüket és tömegestől kivándorolnak. A mai lakosság javarészt a környező falvakból költözött be az 1950-es évektől.[forrás?]2002-ben 24 083 lakosából 19 243 román, 4806 magyar, 657 cigány és 30 német volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakosságának és nemzetiségi összetételének változását az alábbi táblázat mutatja:

Népszámlálás[4][5] Nemzetiségek
Év Népesség Román Magyar Német Roma Más
1850 5.287 1.663 947 132 181 2.364[6]
1880 6.292 2.446 2.021 148 1.677
1890 7.027 2.917 2.709 143 1.258
1900 7.626 2.796 4.501 97 232
1910 8.124 2.827 4.920 208 169
1920 7.764 3.514 2.309 48 1.893
1930 7.962 4.118 2.164 66 135 1.479
1941 7.563 2.599 4.628 48 25 263
1956 8.499 5.556 2.615 26 2 300
1966 13.329 9.799 3.308 39 47 136
1977 17.599 13.670 3.680 36 107 106
1992 26.277 21.346 4.668 49 183 31
2002 24.083 19.243 4.086 30 657 67

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Közép-Európa talán egyetlen barokk szerkezetű és építészeti szellemiségű városa. Párhuzamos utcák, átlós mellékutcák, szimmetrikusan elrendezve a központi piac két oldalán. Ezeken az utcákon mindenhol megtaláljuk a jellegzetes, dúsan faragott ablakszemöldökű, magas tetejű barokk házakat és a visszafogottabb díszítésű hangulatos, klasszikus épületeket.

  • Martinuzzi kastély (Bálványos-Újvár) (ma börtön)

A mezőségi út védelmére épült 13. századi várhelyet először Szatmári Laczk Jakab, erdélyi vajda erősíti meg. Nagyobbrészt az 1540-41-es években épült Martinuzzi Fráter György idejében, Domenico Da Bologna tervei alapján. 1619-52 között tovább erősítik Giovanni Landi és Agostino Serena irányításával. Nagyobbrészt reneszánsz és barokk stílusjegyeket visel magában. 1787 után fogháznak használják. 1856-59 között három emeletes épületet toldanak hozzá.

A várhoz kötődő fontosabb események: 1553-56 között várkapitány Dobó István, az egri hős; 1594-ben Báthory Zsigmond parancsára itt fojtják meg a két erdélyi főurat, Báthory Boldizsárt és Kovasóczi Farkast; 1869 után haláláig ide volt bezárva Rózsa Sándor. Sírja a fogház melletti temetőben található. A kommunizmus idejében a legszigorúbb rendszerű politikai börtön volt.

  • Az örmény-katolikus székesegyház

A főtéren található, jellegzetes osztrák-barokk stílusban épült. Tornya és homlokzata a többszöri átépítés miatt klasszicizáló jellegeket mutat. 1748-ban kezdik építeni, 1780-ban és 1793-ban ledől a tornya, 1804-ben avatják fel. Építői között Thalinger Frigyes, Uberlakher Antal, Jung József az ismertebbek. Szobordíszeit és kisoltárait Hoffmayer Simon és a Csűrös testvérek készítették. 1806-ban I. Ferenc császártól, a legenda szerint mivel nem tudta visszafizetni az örményektől aranyban felvett kölcsönt, egy nagy művészi értékű főoltárképet kapnak, "Krisztus levételét a keresztről". Ezt Rubensnek tulajdonítják, de valószínűbb, hogy egy tanítványa készítette. A kalandos történetű kép 1999 óta látható ismét a templomban.[7]

  • A Salamon templom (Boldogasszony templom)

A legelső örmény-katolikus templom 1723-ban épült a Simai Salamon adományozta telken és költségén. Erről szól a homlokzati felirat is.

  • A ferencrendi zárdatemplom (Bobalna utca 8)

1745-ben telepedik le a ferences rend, 1748-57 között építik a templomukat, majd a zárdát. 1855-ben leég, tornya és homlokzata 1778-ban épült.

  • A múzeum épülete (volt Karátsonyi ház)

Az épület egyike a még meglévő emeletes barokk örmény házaknak (másik a Lászlóffy ház). Ennek külön jellegzetessége barokk kapuzata, amelyet két vaskos Atlasz szobor tart.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamosújvár témájú médiaállományokat.