Kolozs (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolozs (Cojocna)
Kolozs látképe északnyugatról.jpeg
Kolozs látképe északnyugatról
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang községközpont
Beosztott falvak Bósi alagút, Botos, Huci, Kolozsbós, Kolozskara, Lárga, Mezőőr, Moriști, Straja
Polgármester Şerban Ioan
Irányítószám 407240
Körzethívószám +40 x64[1]
SIRUTA-kód 57369
Népesség
Népesség 2354 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 815
Község népessége 4194 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 389 m
Terület 238,63 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kolozs  (Románia)
Kolozs
Kolozs
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 44′ 54″, k. h. 23° 50′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 54″, k. h. 23° 50′ 00″

Kolozs (románul Cojocna, németül Salzgrub) község Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolozsvártól 18 km-re délkeletre, a Mezőség nyugati szélén található a település. Apahidától délkelet irányban található. Kolozsvárról indulva az E576-os úton 10 km után jobbra kell letérni egy megyei rendű útra, innen további 10 km-re található a község.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti feltárások szerint már a római korban illetve a középkorban is sóbányáiról volt nevezetes.

A település már az Árpád-korban lakott volt. Nevét az oklevelek 1291-ben említették először, Kolos néven, majd 1326-ban Kulusakna, 1332-ben Clus, Clusakna neveken írták nevét.

Kolozs(akna) mezőváros volt, jelentékeny sóbányával, melyet már a 11. században műveltek.

1326-ban Károly Róbert király elismerte, hogy az erdélyi püspök a „szent királyok” adományából birtokolja a kolozsi, dési, tordai és széki akna sótizedét.

Kolozs (Kolozsakna) telepeseinek szabadságjogai az Árpád-korban:

  • 1.) Mentesek a vajda, az ispán és tisztjei ítélkezése alól, s csak a király vagy tárnokmester bíráskodhatott felettük.
  • 2.) Nem szállhattak meg erőszakosan közöttük és nem nem vehettek bírságot rajtuk.
  • 3.) Csak a választott falunagy (villicus) ítélkezhetett közöttük.
  • 4.) Vámmentes hetivásárt tarthattak.
  • 5.) Az ott lakó kereskedők vámmentességet élveztek.
  • 6.) A Szent Mihály napját megelőző héten szabadon termelhettek sót, és azt szabadon adhatták el.

1291-ben III. András király Tordaakna telepeseinek is ugyanezeket a szabadságjogokat adta meg.

1310-ben Kán László vajda Dést, Széket és Kolozst a bennük működő sókamarákkal együtt átadta Károly Róbert királynak.

1314-ben Kolozs megye itt tartott gyűlést.

1326-ban Károly Róbert király megerősítette Kolozsakna, Szék, Dés és Torda sótizedét az erdélyi püspökségnek azzal, hogy tisztjei (officiales) a sóbányákból (salifodina) szabadon és vámmentesen elszállíthatják.

Utcakép

1332-ben Kolozs(akna) plébánosa 80 új báni, 1335-ben pedig 8-8 gs. pápai tizedet fizetett.

1710-ben pestisjárvány tizedelte meg a város lakosságát. Az 1717-es tatárjárás viszont elkerülte.

1852-ben bezárták a sóbányát, mivel az új sóbányászati módszerek segítségével elegendő sót bányászhattak a tordai és désaknai sóbányákban. Ez oda vezetett, hogy megszűntek az állami hivatalok, a polgárság egy része elköltözött, a mezőgazdaság lett a lakosság fő foglalkozása. A település fokozatosan veszített fontosságából, a rendezett tanácsú várost az első világháború idején községgé minősítették le. Az 1910 körül megnyílt sósfürdő sem tudta megmenteni a település városi rangját.

1910-ben 873 háza és 4138 lakosa volt, ebből 2271 magyar és 1808 román.

1920-ban Románia részévé lett, a második bécsi döntés következtében visszakerült Magyarországhoz, határfaluvá vált.

A község önkormányzatának 2005-ben sikerült visszaszereznie, az államosított és leromlott állapotba került Sósfürdőt. 2007-2010 között sikerült ezt Európai Uniós pályázat révén felújítani, azóta újra működik a Sósfürdő, illetve a meleg fürdő is.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolozsi tó
  • A valamikori sóbánya helyén levő sósfürdő, amelynek gyógyvizét reumatikus bántalmak és nőgyógyászati panaszok kezelésére javasolják.
  • Jó állapotban megőrződött ortodox fatemploma 1797-ben épült.
  • Az 1808-ban épült római katolikus, Jézus Szíve templom.
  • Lapidárium az unitárius templom szomszédságában, itt 8 darab 17. és 18. századból származó sírkő, valamint a Szent Imre templom néhány épen megmaradt köve van kiállítva.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bíró Ernő: Kolozs rövid története. In: Kolozsi láng, 2007/3. szám, 2-3 old.
  • Simon, A. – Gáll, E. – Tonk, S. – László T. – Maxim A. – Jancsik P. – Coroiu T.: Atlasul localităţilor Judeţului Cluj (Suncart, Cluj-Napoca, 2003) ISBN 973-864300-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozs témájú médiaállományokat.