Magyarfenes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarfenes (Vlaha)
Magyarfenes látképe
Magyarfenes látképe
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségTordaszentlászló
Rang falu
Községközpont Tordaszentlászló
Irányítószám 407513
SIRUTA-kód 59407
Népesség
Népesség987 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság898 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság455 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 41′ 42″, k. h. 23° 27′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 42″, k. h. 23° 27′ 23″
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarfenes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Magyarfenes (1889-ig Oláhfenes, románul: Vlaha) falu Romániában, Kolozs megyében. Tordaszentlászló községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarfenes kb. 20 km-re található Kolozsvártól, a Gyalui-havasok lábánál, Kalotaszeg része.

Első említése[szerkesztés]

Első említése 1285-ből való, Fenes néven, majd az 1332-es pápai tizedjegyzés említi, ekkor Oláhfenes néven, de katolikus egyháza révén magyar jellegűnek lehet tekinteni a települést.

Története[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1285-ben említették először Fenos néven.

A település nevét a Fenes patak-ról kapta, melynek felső szakasza Imre király óta magánbirtokban volt Szentlászló, s ezt 1285-ben elválasztották az erdélyi püspök fenesi birtokától. A püspök Fenes alsó szakasza melletti birtokán két falu alakult ki: egyik a Szamos völgyében, másik a hegyen.

V. István király korában kezdődő telepítések során a völgyi falu lakóit szász, a hegyi falu lakóit román telepesekkel növelték, így kapott a két falu megkülönböztető Szász- és Oláh- előnevet.

1299-ben a püspök, hogy fenesi népei jobban gyarapodjanak megszerzi cserébe a monostori apáttól Leske (Apáthavasa) birtokot is.

Szászfenes-t e nevén 1297-től nevezik. Határában épült az erdélyi püspök vára.

1312-ben említik a fenesi várnagyot, a kolozsi ispánt két szolgabíróval együtt.

1334-ben papja 48 régi báni pápai tizedet fizetett.

A falu középkori lakossága előbb református, majd unitárius lesz. 1615-ben Bethlen Gábor visszaadja a templomot a katolikusoknak, majd újra a reformátusoké és 1630-as években a reformátusoké lesz. 1749-ben a templom patrónusai, gróf Haller György és Csáki Zsigmond özvegye ismét a katolikusoknak juttatják. 1992-ben 909 magyar és 4 román lakosából 772 fő református és 129 fő katolikus (5 fő ortodox).

Látnivalók[szerkesztés]

Az eredetileg a 13. században épült római katolikus templom tornya 19. századi. 1285-ben már állt a Szent Lászlónak szentelt templom, ebben az időben püspöki tulajdonban volt. A templomkertben magyar feliratú sírköveket találunk:

UTAZÓ!,

AZT MONDOM HA HÍN…,
POR VAGY ÉS A PORBA,
VISSZA MÉGY,
MIDŐN NEM IS VÉLNÉD,
IDE ..ÖSZ A SORBA,
KÉSZEN LÉGY!

Nagyon értékes a templom 14. századi freskója, melyek feltárása a mai napig tart. A freskókat feltételezések szerint a Kolozsvári testvérek, Márton és György - a híres sárkányölő Szent György szobor alkotóinak - apja, Miklós készítette.

A keleti falon Jézus kereszthalálát láthatjuk, Szűz Mária és Szent János apostol társaságában.

Középen Veronika kendője, jobboldalt a sírjában álló halott Krisztus látható. A falakat a 17. század elején lemeszelték, és csak 1935-ben tárták fel az első részlet töredékeket.

Kortárs művészet: Magyarfenesi szoborpark - monumentális szénaszobrok - Bartha C. Ernő: http://www.ernobartha.com/portfolio/sculpturepark.aspx Archiválva 2009. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

Képgaléria[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Horváth Zoltán György–Gondos Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.)
  • Várady Péter-Borbly Anikó: Erdély magyar templomai - Kalotaszeg (Unikornis kiadó, 1991)
  • http://adatbank.transindex.ro/belso.php?k=10
  • Erdélyi római katolikus templomok, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002

Külső hivatkozások[szerkesztés]