Aranyosegerbegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranyosegerbegy (Viișoara)
Aranyosegerbegy1.JPG
Aranyosegerbegy látképe Aranyosgyéres felöl
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang községközpont
Beosztott falvak Mezőőrke
Polgármester Roman Ioan (SZDP)
SIRUTA-kód 60071
Népesség
Népesség 4488 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1411
Község népessége 5493 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 61,53 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Aranyosegerbegy (Románia)
Aranyosegerbegy
Aranyosegerbegy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 33′ 28″, k. h. 23° 54′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 28″, k. h. 23° 54′ 35″

Aranyosegerbegy (románul Viișoara, németül Erlenmarkt) község Romániában, Kolozs megyében, Aranyosgyérestől 2 kilométerre. Az Aranyos folyó bal partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1318-ból származik, ekkor Egerbeg néven írják. 1332-ben már plébániatemploma volt, de ez az idők folyamán elpusztult. Mai református temploma 1796-99-ben, a katolikus kápolna pedig 1936-ban épült.

1744-ben egy Mária Terézia-féle oklevélen városként említik (Oppidum nostrum privilegiatum Egerbegy), de arra nézve nem maradtak fenn okiratok, hogy mikor kapott városi rangot.[3] 1762. szeptember 27-én itt tartották Torda vármegye közgyűlését. 1848-ban Egerbegy és Aranyosgyéres együtt egy századnyi nemzetőrt (370 fő) állítottak ki, amelynek fegyverzete 120 vadászpuska, 50 huszárkarabély és 200 lándzsa volt.[4]

1947-ben itt szervezték az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) XIX. konferenciáját.[5]

1850-ben a község 2951 lakosa közül 1431 román és 1232 magyar volt; 1992-ben a 6003 lakosból a románok száma 4159, a magyaroké 1533 volt.[6]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barokk református templom
  • Lepkerezervátum, 700 lepkefajjal [1] (pdf)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Orbán Balázs. A Székelyföld leírása. ISBN 963-9374-74-1 (2003) 
  4. Süli Attila (2000.). „A nemzetőrség szervezése Erdélyben 1848 nyarán és őszén”. Hadtörténelmi Közlemények 113 (III.).  
  5. Bélteky Ákos. „IKE-konferenciák Erdélyben a II. világháború után”. Confessio 1995 (2).  
  6. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]