Nagydevecser
| Nagydevecser (Diviciorii Mari, Groß-Däwätsch) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Népesség | |
| Népesség | 202 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 10 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Nagydevecser (románul Diviciorii Mari, németül Groß-Däwätsch) település Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A megye keleti részén, Kolozsvártól 59 km-re északkeletre, Szamosújvártól 17 km-re délkeletre, Kékesvásárhely, Szépkenyerűszentmárton, Kisdevecser és Mohaly közt fekszik.
Története [szerkesztés]
1173-ban Deuecher Superior néven említik először.
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején áttért a református hitre.
A 17. században a települést előbb Giorgio Basta katonái, majd 1658-ban a tatárok pusztítják el, meggyérítve a magyar lakosságot, melynek pótlására románok költöznek be a faluba. Az 1717-es utolsó tatárjárás is sok áldozatot szedett, a tatárok a lakosság elentős részét fogságba hurcolták.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
Lakossága [szerkesztés]
1910-ben 652 lakosa volt, ebből 516 román, 103 magyar, 17 német és 16 cigány.
2002-ben 202 lakosából 172 román, 20 cigány és 10 magyar volt.
Látnivalók [szerkesztés]
- Református templomát az okiratok szerint 1460 körül építették - ekkor még katolikus templomnak - és Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Miután a lakosság áttért a református hitre, a templomot is átalakították az új vallás igényeinek megfelelően. 1643-ban újjáépítik. 1838-ban romladozásnak indult, 1851-ben egyik oldala bedőlt, ezért 1863-ban ismét kénytelenek voltak újjáépíteni.
Forrás [szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

