Ördögkeresztúr

Ördögkeresztúr (Cristorel)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	falu
Községközpont	Nagyesküllő
Irányítószám	407048
Népesség
Népesség	439 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	69
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ördögkeresztúr Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 57′ 53″, k. h. 23° 27′ 42″46.9647222222, 23.4616666667

Ördögkeresztúr (románul Cristorel) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Kolozsvártól légvonalban 25 km-re északnyugatra, Dobokától 22 légvonalban km-re nyugatra fekvő település.

Nevének eredete

Nevének „Ördög” előtagját egykori birtokosától (Ördög András) kapta, míg „Keresztúr” utónevét valószínűleg Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma után kapta.

Története

A falu nevét 1320-ban említette először oklevél p. Kerestur alakban.

1587-ben Eordeogkereszthur, 1750-ben Erdőkeresztur, 1760-ban Ördög Keresztur, 1808-ban Ördög-, Óerdőkeresztur, 1913-ban Ördögkeresztúr néven írták.

Keresztur a Zsombor nemzetségből származó Lőrinc fia Mihály fiainak, Theke János, Botos Miklós és Ördög Andrásnak a birtoka volt, kiktől 1320 körül hűtlenségük miatt Károly Róbert király a birtokot elvette és Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adományozta azt, melyet csak 1331-ben kaptak vissza Lőrinc fia Mihály fiai.

1320-ban a falunak már említették Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemplomát is.

A falu középkori lakossága a reformáció alatt a templommal együtt református lett.

1619-1632 között Gyalui János (Rettegi) Sólyomkőn és Ördögkeresztúron volt református lelkipásztor.

A 18. században a templom sokáig romokban hevert, a 19. században építettek újat helyette.

1715-ben megfogyatkozott magyar lakossága mellé románok költöztek a településre.

1910-ben 573 lakosából 203 fő magyar, 11 német, 359 román volt. A lakosok közül 358 fő görög katolikus, 197 református, 11 pedig izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Hídalmási járásához tartozott.

2002-ben 439 lakosa közül 356 fő (81,1%) román, 69 (15,7%) magyar nemzetiségű és 14 (3,2%) cigány etnikumú volt.

Nevezetességek

1320-ban plébániatemploma van, erről a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomáról nevezhették el. A középkori templom a 18. században sokáig romokban hever, helyette a 19. században újat építenek. Középkori katolikus lakossága a reformáció során református lesz a templommal együtt.

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
• Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv