Aranyosgerend
| Aranyosgerend (Luncani) | |
 |
|
| A 13. századi református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Aranyoslóna |
| Irányítószám | 407362 |
| Népesség | |
| Népesség | 1454 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 422 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Aranyosgerend
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 28′ 15″, k. h. 23° 57′ 1″ | |
Aranyosgerend (románul Luncani, régebb Grindeni, Grind, Grind-Arieș, németül Neusatz) falu Erdélyben, Kolozs megyében. Jelenleg közigazgatásilag Aranyoslónához tartozik, míg a középkorban a román jobbágyfalu a helyi grófok birtokát képezte. A középkorban Aranyosszék egyik meghatározó települése volt. Az Osztrák–Magyar Monarchiában Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott.
Tartalomjegyzék |
Nevének eredete [szerkesztés]
Aranyosgerend a nevét egyfelől a település mellett folyó Aranyosról, másrészt feltehetőleg a gredt, emelkedést jelentő szláv szóból kaphatta. Sokak szerint a "gerend" végződés a Gerendi család nevéből származik, viszont ezt a lehetőséget a nyelvészek határozottan visszautasítják, mivel ennek pont a fordítottja tekinthető valószínűnek.[2]
A települést románul Grind-nek, olykor Grind-Arieș-nek hívták. A magyar eredetű román település nevet a trianoni békeszerződést követően karhatalom megváltoztatta, mint Erdély számtalán településén. Ezért 1936-tól napjainkig a hivatalos román neve Luncani.
A magyar lakosság számaránya, illetve a kisebbségi törvény alapján 2003. december 15-én a falu bejárataihoz új, kétnyelvű névtáblák kerültek. Ezeket másnap a helyi rendőrség levetette, mivel illegálisan voltak feltéve. 2004. január 15-én új kétnyelvű faluhatárt jelző táblák kerültek kihelyezésre. Az aranyoslónai önkormányzatban történt erős RMDSZ-es lobbi következtében a helyi postahivatalra is kikerült a kétnyelvű tábla.
Fekvése [szerkesztés]
Tordától 21 km-re délkeletre az Aranyos jobb partján, a folyó második teraszán fekszik. Nyolc természetes forrás található a faluban. Az átlaghőmérséklet 7-9 °C, mint a Mezőségen és a Szamos-fennsíkon. A leghidegebb hónap a február, és a legmelegebb a július. A légköri csapadék évi középmennyisége Kolozs megyében ezen vidék környékén, a Tordai- és az Aranyosgyéresi-medencében a legalacsonyabb. Az első hó itt hull le legkésőbb, december első felében.[3]
Lakossága [szerkesztés]
A település lakosságát 1599–1604 közötti általános pusztulás és petisjárvány nagyon meggyérítette. Ezért a falu birtokosa, a Jósika család, telepeseket hozatott a faluba. Ennek tudható be, hogy az oláh jobbágyok letelepedése a falu szélén. 1700 után az oláh jobbágyok áttértek a görög katolikus hitre, ezért Kemény József és Láng Anna 1795-ben egy kápolnát építettek számukra szintén a falu szélén. A trianoni békeszerződést követő első két évben a magyar lakosság általános terrornak volt kitéve. Elkobozták vagyonaikat, amelyet a falu összetételét megváltoztató betelepült románok kaptak meg. 1930-ban a két nagy etnikum számaránya megközelítőleg azonos lett, viszont a roma kisebbség kifejezetten magyarok oldalára állt. Csak 1968-ban sikerült megváltoztatniuk a karhatalmistáknak a magyarság és románság közti arányt, az utóbbiak javára.[4]
Története [szerkesztés]
Aranyosgerend (Luncani) az itt folytatott ásatások bizonysága szerint már a bronzkorban is lakott hely volt. Később pedig a rómaiak építettek itt erődítményt az itt levő útkereszteződés védelmére.
1260-ban Gerend néven említik először. A Gerendi család ősi birtoka, akik a 16. században kastélyt is építettek ide.
1529-ben Zápolya János országgyűlést tartott itt, a 16. század végén a településnek híres unitárius iskolája volt.
Utoljára a Kemény család birtoka volt.
1910-ben 1289, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Felvinci járásához tartozott.
A világháborúk [szerkesztés]
| „ | Kilakoltatás előtt a gabonát szekresztrálták (elvették) a románok. A lisztünket mind egy cseppig elvitték! Ezért sokan a földbe, a koréba dugták el. Kidobolták, hogy menjünk ki a faluból éjjel. Éjjel, esőben ment a nép Vajdaszegre. (Veres Balázsné - 2005 július)[5] | ” |
Látnivalók [szerkesztés]
Kastély [szerkesztés]
A falu első kastélya az igen festői hangulatú Aranyos folyó menti dombra épült a 16. században a Gerendi család számára. E vidék ősidőktől a Gerendi családhoz tartozhatott, miután Gerendi Miklósnak Gerendkeresztúrt és Örkét a IV. László 1289-ben.[6] Az Erdélyi Fejedelemség korában első éveiben még mindig a család birtokolta a Zápolya alatt az osztrákokkal tartó Gerendi Miklós püspök birtokát,[7] hol Ferdinánd részére gyűlést tartott. Gerendi János Báthori Zsigmond uralkodása alatt török pártisága miatt 1859-ben Gerendet és Egerbegyet Jósika Istvánnak és nejének Füzi Borbálának adományozta. Majd események sorát követve a birtokot visszakapta a Gerendi család, majd a Kemény család.
Református templom [szerkesztés]
Tőle délre 100 m-re az 1290 körül épült gótikus stílusú református templom áll. A templom nem csak mutatja, hanem feliratban tükrözi a román és a gótikus stílus átmenetét. Szentélye, mi négyszögben záródik, boltozatos, egyes hajója vízirányos mennyezetű. A román szerkezet és a gót csúcsíves ablakok tisztán tükrözik a falu gazdagságát. A szentély északi falában egy latin felirattal találkozunk: Istam cameram edificavit Stephas Sacerdos anno di D CC XC.
-
A református templom oldalról
-
A II.világháborús helyi honvédek sírja
-
A zsidó temető néhány sírkőve
-
A Zeyk-ház
Gazdasága [szerkesztés]
A település főleg mezőgazdaságból él. A magángazdálkodás éveiben a település fő terményei a búza, kukorica és a szőlő volt. Erdély szerte ismert volt a térségben előállított bor. A szőlősök az Aranyos bal oldalán voltak találhatók. A falut meglátogató Orbán Balázs is dicsérte a szőlősöket. Az Aranyosgerenden készült borok külföldön is számtalan kitüntetésben részesültek. A borokat vincellérek gondozták. A szocializmus idején végbemenő államosításkor, a szőlőseket legyalulták. A térség borait csak "Gerendinek", "Egerbegyinek" szólították, attól függően, hogy melyik településen volt termesztve. Az aranyosgerendi bor már csak háztáji gazdálkodásoknál van előállítva, ellentétben az Aranyosegerbegyel, ahol még a mai napig is a domboldalakat szőlősök borítják.
A földművelés mellett az állattenyésztés volt a második jövedelmi forrás. Főként teheneket, disznókat tenyésztettek. A kastély melletti istállókban lovakat tenyésztettek. Az állattenyésztésből származó tejet és húst a közeli iparvárosban, Aranyosgyéresen értékesítették a helybeliek.
A falu teljes kollektivizálása után a terméshozam lesüllyedt. Csak a gépi gazdálkodással és a műtrágya használatával sikerült elérni a korábbi terméshozamokat, illetve meghaladni azokat. 1966-ban Sósszentmártonnal együtt a terméshozam a következőképpen alakult:
| Búza | Kukorica | Cukorrépa | Növendék marha | Tehén | Növendék disznó | Koca | Bárány | Anyajuh |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2 590 mázsa | 4 580 mázsa | 24 700 mázsa | 771 | 381 | 365 | 50 | 820 | 664 |
1990-ben nagy fordulat állt be a mezőgazdaságban, felbomlott a termelőszövetkezet. Ezzel együtt a mezőgazdaságban dolgozók száma is csökkent. A lakosság egy része Spanyolországba és Olaszországba ment a jobb megélhetés reményében, közülük már sokan hazatértek - ennek tudható be a rengeteg felújított illetve új ház is.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Murádin László: Erdélyi Magyar Családnevek - EUROPRINT, Nagyvárad
- ↑ http://www.cjnet.ro/cj/mgeografic.html
- ↑ Id. Gudor Lajos, Gudor Péter: Arnyosgerend – A község lakossága (5,6,7 oldal)
- ↑ Id. Gudor Lajos, Gudor Péter: Aranyosgerend - Beszámoló (65-77 oldalak)
- ↑ Fejér, Cod. Diploma V. III. 457.
- ↑ J. Kemény, App. Diploma XVIII.
- Aranyosgerend - Id. Gudor Lajos és Gudor Péter, HIPERBOREA Kiadó, Torda-2007: ISBN 978-973-7935-72-4
- Az aranyosgerendi református templom (magyar nyelvű ismertető)
- Az aranyosgerendi kastély
- 1A Kriza János Néprajzi Társaság képei Aranyosgerendről
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
