Vasasszentgothárd
| Vasasszentgotthárd (Sucutard) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Gyeke |
| Irányítószám | 407348 |
| Népesség | |
| Népesség | 395 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 3 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 289 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 06′ 05″, k. h. 23° 43′ 04″ | |
| é. sz. 47° 06′ 05″, k. h. 23° 43′ 04″ | |
Vasasszentgothárd (románul Sucutard) település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése [szerkesztés]
Szamosújvártól délkeletre, a Füzes patak mellett, Czege és Gyeke közt fekvő település.
Története [szerkesztés]
Vasasszentgothárd nevét 1317-ben, majd 1320-ban említette először oklevél Zentguthard néven.
1317-ig Emerich fia Wass Miklós ispánnak, a Czegei Wass család ősének birtoka volt. 1317-ben Károly Róbert király Wass Miklóstól elkobozta a birtokot, de 1321-ben megbocsátott Emerich fia Wass Miklós ispánnak és visszaadta neki Szentgothardot, majd 1324-ben mint öröklött birtokban meg is erősítette őt.
1332-ben már egyházas hely volt, és neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, ekkor papja 20 denar montanus pápai tizedet fizetett.
1430-ban szentgothardi és mócsi nemeseknek és jobbágyaiknak Ősi Jankafi György tiltotta ,hogy Légen és Palatka határán lévő földjeiket marháikkal legeltessék.
1451-ben Szentegyedi Wass Pál fia Domokos nevében Suky Mihály tiltakozott az miatt, hogy szentegyedi Wass Vid fia István elfoglalta megbízója szentgothardi birtokrészét, arra házast építve a birtoklással 100 arany kárt okozott.
1464. április 13-án kelt oklevél szerint Zentgothardi néhai Wass Vid fia István ősi birtokrészeit (Senthgothard, Pulyon, Szentegyed, Szilvás, Mohaly, Szentiván, Cege) 100 forintért zálogba adta Vasakszentiváni Wass Lászlónak.
1496-ban Polyák Albertné Györgyfalvi Zsófia adta zálogba zentgothardi részét férjének.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
1910-ben 872 lakosából 104 magyar, 746 román volt. Ebből 763 görög katolikus, 85 református, 13 izraelita volt.
2002-ben 395 lakosából 390 román, 3 magyar, 2 egyéb nemzetiségű volt.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

