Kajántó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kajántó (Chinteni)
Kajántó.JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang községközpont
Beosztott falvak Bodonkút, Diós, Fejérd, Fejérdi fogadók, Hosszúmacskás, Magyarmacskás, Szellőcskevölgy, Szentmártonmacskás
Polgármester Suciu Magdalena
SIRUTA-kód 56997
Népesség
Népesség 1310 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 377
Község népessége 3065 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 98 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kajántó (Románia)
Kajántó
Kajántó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 51′ 27″, k. h. 23° 32′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 27″, k. h. 23° 32′ 24″

Kajántó (románul Chinteni, korábban Chintău) községközpont Romániában Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kalotaszeg peremén, Kolozsvártól 13 kilométernyire észak-északnyugatra, a kajántói tóból eredő Kajántópataka völgyében terül el. A völgy jellemző geomorfológiai jelensége a földcsuszamlás, más néven suvadás.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése Kayan thow néven 1263-ból maradt fenn.

1283-ban p. Kayanthow, 1285-ben p. Kayanto, 1301-ben p. Kayanthow, 1314-ben p. Kayantou, 1339-ben Kayantho néven írták.

A falu a kolozsmonostori apátság birtoka volt, ezt a tatárjárás után IV. Béla adománylevele újból megerősítette.

1339-ben az apát Macskási József fiait perelte, mivel elfoglalták és lekaszálták Kajántópada nevű rétjét, melyet a nemesek Józsefszénafüve néven neveztek. Erre a Macskásiak lemondtak róla az apát javára.

1569-1577 között Kajántó Forgách Ferenc birtoka volt.

1579-ben Kajántó, Bogártelke és Tiborc birtokot mely Blandrata György fejedelmi udvari orvos birtoka, kitől Lónai Kendi Sándor és Losonczi Bánffy Farkas vásárolta meg.

1581-ben Báthory Zsigmond fejedelem Kajántót, Bogártelkét és Tiborcot magához váltotta a kolozsvári jezsuita rendház részére.

Később magánföldesúri, majd fejedelmi birtok lett, Gyalu tarozéka volt.

A 20. század elején Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1213 lakosából 742 magyar, 471 román volt. Ebből 178 római katolikus, 613 görög katolikus, 405 református volt.

1992-ben a lakosok száma 1022-re csökkent, ezen belül 549 román és 420 magyar lakost írtak össze.[3]

2007-es hír, hogy a Kolozs megyei tanács cargo repülőtér építését tervezi a község területén.[4]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Debály Ferenc József (1791–1859) zeneszerző, az uruguayi és a paraguayi himnusz szerzője esetleg itt születhetett, de ez csak feltételezés.
  • Józsa János (1901–1973) tudománytörténész, műfordító
  • Lakó Éva (Lakóné Hegyi Éva; 1935) régészeti szakíró, muzeológus
  • Szekernyés János (1941. szeptember 27.) irodalomtörténész, újságíró
  • Kelemen Árpád (1932–1997) a kolozsvári Műszaki Egyetem professzora, feltaláló, a New York-i Tudományos Akadémia tagja

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]