Kajántó

Kajántó (Chinteni)

Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Bodonkút, Diós, Fejérd, Fejérdi fogadók, Hosszúmacskás, Magyarmacskás, Szellőcskevölgy, Szentmártonmacskás
Polgármester	Suciu Magdalena
Népesség
Népesség	1011 fő (2002)^[1] +/-
Község népessége	2786 (2002)^[2]
Magyar lakosság	377
Földrajzi adatok
Terület	98 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kajántó Pozíció Románia térképén Koordináták: é. sz. 46° 51′ 27″, k. h. 23° 32′ 24,36″46.8575, 23.5401
é. sz. 46° 51′ 27″, k. h. 23° 32′ 24,36″46.8575, 23.5401

Kajántó (románul Chinteni, korábban Chintău) községközpont Romániában Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Kalotaszeg peremén, Kolozsvártól 13 kilométernyire észak-északnyugatra, a kajántói tóból eredő Kajántópataka völgyében terül el. A völgy jellemző geomorfológiai jelensége a földcsuszamlás, más néven suvadás.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése Kayan thow néven 1263-ból maradt fenn.

1283-ban p. Kayanthow, 1285-ben p. Kayanto, 1301-ben p. Kayanthow, 1314-ben p. Kayantou, 1339-ben Kayantho néven írták.

A falu a kolozsmonostori apátság birtoka volt, ezt a tatárjárás után IV. Béla adománylevele újból megerősítette.

1339-ben az apát Macskási József fiait perelte, mivel elfoglalták és lekaszálták Kajántópada nevű rétjét, melyet a nemesek Józsefszénafüve néven neveztek. Erre a Macskásiak lemondtak róla az apát javára.

1569-1577 között Kajántó Forgách Ferenc birtoka volt.

1579-ben Kajántó, Bogártelke és Tiborc birtokot mely Blandrata György fejedelmi udvari orvos birtoka, kitől Lónai Kendi Sándor és Losonczi Bánffy Farkas vásárolta meg.

1581-ben Báthory Zsigmond fejedelem Kajántót, Bogártelkét és Tiborcot magához váltotta a kolozsvári jezsuita rendház részére.

Később magánföldesúri, majd fejedelmi birtok lett, Gyalu tarozéka volt.

A 20. század elején Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott.

Lakosság[szerkesztés]

1910-ben 1213 lakosából 742 magyar, 471 román volt. Ebből 178 római katolikus, 613 görög katolikus, 405 református volt.

1992-ben a lakosok száma 1022-re csökkent, ezen belül 549 román és 420 magyar lakost írtak össze.^[3]

2007-es hír, hogy a Kolozs megyei tanács cargo repülőtér építését tervezi a község területén.^[4]

Látnivalók[szerkesztés]

Katolikus temploma a XII. század végén – XIII. század elején épült. A szentély boltozata, a sekrestye ajtaja és a papi fülke a XIV. századból származnak. Bencések birtokában van 1427 előttől - 1566-ig. A lakosság a XVI. században unitárius, majd református lesz és ők használják a templomot is. 1586-ban elűzik a Báthory István által betelepített jezsuitákat, és ismét a reformátusoké a templom 1769-ig. 1779-től napjainkig a kolozsvári ferencesek és világi papok irányítják az egyházközösség életét. 1780-ban szentelték fel Mindenszentek tiszeletére. A szentély különös értéke az oszlopos, hármas ívű, gótikus oszlopfülke. 1978-ban végezték az utolsó felújítást.
Református templom (1887)

Híres szülöttei[szerkesztés]

Debály Ferenc József (1791–1859) zeneszerző, az uruguayi és a paraguayi himnusz szerzője esetleg itt születhetett, de ez csak feltételezés.
Józsa János (1901–1973) tudománytörténész, műfordító
Lakó Éva (Lakóné Hegyi Éva; 1935) régészeti szakíró, muzeológus
Szekernyés János (1941. szeptember 27.) irodalomtörténész, újságíró
Kelemen Árpád (1932–1997) a kolozsvári Műszaki Egyetem professzora, feltaláló, a New York-i Tudományos Akadémia tagja