Kajántó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kajántó (Chinteni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségKajántó
Rang községközpont
Irányítószám 407205
SIRUTA-kód 56997
Népesség
Népesség2809 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság390 (2011)[1]
Népsűrűség28,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság475 m
Terület98 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 51′, k. h. 23° 32′Koordináták: é. sz. 46° 51′, k. h. 23° 32′
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajántó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kajántó (románul Chinteni, korábban Chintău) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Kalotaszeg peremén, Kolozsvártól 13 kilométernyire észak-északnyugatra, a kajántói tóból eredő Kajántópataka völgyében terül el. A völgy jellemző geomorfológiai jelensége a földcsuszamlás, más néven suvadás.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése Kayan thow néven 1263-ból maradt fenn.

1283-ban p. Kayanthow, 1285-ben p. Kayanto, 1301-ben p. Kayanthow, 1314-ben p. Kayantou, 1339-ben Kayantho néven írták.

A falu a kolozsmonostori apátság birtoka volt, ezt a tatárjárás után IV. Béla adománylevele újból megerősítette.

1339-ben az apát Macskási József fiait perelte, mivel elfoglalták és lekaszálták Kajántópada nevű rétjét, melyet a nemesek Józsefszénafüve néven neveztek. Erre a Macskásiak lemondtak róla az apát javára.

1569-1577 között Kajántó Forgách Ferenc váradi püspök birtoka volt.

1579-ben Kajántó, Bogártelke és Tiborc birtokot mely Blandrata György fejedelmi udvari orvos birtoka, kitől Lónai Kendi Sándor és Losonczi Bánffy Farkas vásárolta meg.

1581-ben Báthory Zsigmond fejedelem Kajántót, Bogártelkét és Tiborcot magához váltotta a kolozsvári jezsuita rendház részére.

Később magánföldesúri, majd fejedelmi birtok lett, Gyalu tartozéka volt.

A 20. század elején Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott.

2007-es hír, hogy a Kolozs megyei tanács cargo repülőtér építését tervezi a község területén.[2]

Lakosság[szerkesztés]

1910-ben 1213 lakosából 742 magyar, 471 román volt. Ebből 178 római katolikus, 613 görögkatolikus, 405 református volt.

1992-ben a lakosok száma 1022-re csökkent, ezen belül 549 román és 420 magyar lakost írtak össze.[3]

Látnivalók[szerkesztés]

Híres szülöttei[szerkesztés]

  • Debály Ferenc József (1791–1859) zeneszerző, az uruguayi és a paraguayi himnusz szerzője esetleg itt születhetett, de ez csak feltételezés.
  • Józsa János (1901–1973) tudománytörténész, műfordító
  • Lakó Éva (Lakóné Hegyi Éva; 1935) régészeti szakíró, muzeológus
  • Szekernyés János (1941. szeptember 27.) irodalomtörténész, újságíró
  • Kelemen Árpád (1932–1997), a kolozsvári Műszaki Egyetem professzora, feltaláló, a New York-i Tudományos Akadémia tagja

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  2. Szabadság, 2007. november 9. [1]
  3. Archivált másolat. [2016. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 27.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]