Unitárius vallás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az unitarizmus azon keresztény gyökerű irányzatok gyűjtőneve, amelyek Isten egységében hisznek, és elutasítják a Szentháromság tanítását.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az unitarizmus a 16. századi protestáns reformáció radikális anabaptista ágából nőtt ki szervezett antitrinitárius, azaz szentháromságtagadó egyházzá Erdélyben.

Dávid Ferenc (15101579) a reformáció egyik magyar vezéregyénisége [1], Kolozsváron született és Wittenbergben tanult. Miután külföldről hazajött, Besztercén, Petresen és Kolozsváron mint katolikus iskolaigazgató majd lutheránus lelkész működött (és 1559-ben kálvinista lett), de Németországban tanult új gondolatok életcélját hamar a „tiszta jézusi kereszténység helyreállítása”-ként határozta meg, ami számára az igazság teljes szabadságban való kereséséhez való jogot is jelentette. A mohácsi csata utáni bizonytalan helyzet és Erdély vallási hagyatéka (arianizmus, bogumilizmus és a török veszély mind gyengítette a katolikus uralmat, mondhatnánk az eretnekségnek hagyományai voltak) szinte előkészítette a lelki talajt a reformáció új eszméinek. Szapolyai János halála utáni hatalomharc után Petrovics Péter kormányzó 1555-ben a kálvinizmust kezdte terjeszteni, és az 1557-es tordai országgyűlés rendeletet adott ki a “szabad vallás -hirdetésre és -gyakorlatra”. Dávid Ferenc alázatos hívősége által megnyitott kapuk akkor még senki által fel nem mért következményekkel járt. Az „unitárius” elnevezés az Isten oszthatatlan egységét valló egyistenhívőt jelent és először az 1600. évi lécfalvi országgyűlés vallási határozatában fordul elő. E “hősi” kezdetekből gyorsan terjedt el Anglián keresztül az Egyesült Államokba és onnan világszerte.

A magyar királyok közül egyedül II. János vagy másképpen megnevezve János Zsigmond magyar király volt unitárius, aki egyben 1570 végétől Erdély fejedelme. Az erdélyi fejedelmek közül, az egyetlen székely fejedelem, Székely Mózes volt unitárius.

Ma az unitárius gondolatrendszer, a vallás egy nyitott gondolkodású, személyes megközelítése, mely a hitek és kétségek széles körének ad teret. Bár gyökerei a zsidó- és keresztény hagyományokban vannak, mégis az egész emberiség lelki-, kulturális- és szellemi felismerései számára nyitva áll. Az Unitarizmus központi gondolata a minden egyén számára való vallásos szabadság biztosítása. Szerintük mindenkinek alapvető joga van az élet értelmének felelősségteljes módon való kutatásához, és az azokból való következtetések levonásához. Ennek eredményeképpen az unitarizmus nagy általánosságban egy rögzített hitvallás nélküli vallásnak tekinthető. A felépítő egyes egyházak közötti kisebb, de inkább nagyobb nézetkülönbségek figyelhetők meg, ahogy azt az Erdélyi Unitárius Egyház hittana[2] és az unitárius pogányság (CUUPS) [3] alapelvei tanúsítják. Az unitáriusok általában nem hisznek dogmákban, és nem gondolják, hogy a vallásos igazság szükségszerűen, vagy akár csak elsődlegesen is, szent írások, szentek, vagy vallásos intézményeken keresztül közvetítődne az egyénekhez. Unitáriusok sem egyénenként, sem testületileg nem emelnek kizárólagos igényt az igazság birtoklására, hanem egy bizonyos értékrenden belül minden unitárius azt hihet ami neki jól esik, vagyis amit igaznak érez.

Irányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az unitárius gondolat jelenleg három iskolába csoportosítható:

  • A biblikus unitarizmus alaptétele az “Egy az Isten!”, azaz Isten egy, az Atyából álló lény. A Messiás az Isten Fia, de maga nem Isten, hanem egy, a Szentlélek által fogantatott halandó ember (aki nem létezett fogantatása és az azt követő megszületése előtt), és aki később halhatatlanságot és isteni természetet kapott. Még most sem Isten Ő, hanem egyfajta fennkölt ember. A biblikus unitáriusok abban különböznek a racionalista unitáriusoktól, hogy ragaszkodnak a “Sola Scriptura” (Csak a Szentírás) elvéhez és a Bibliát ihletettnek és hibátlannak tartják. Többek között Dávid Ferenc, Lelio Sozzini, Fausto Sozzini, Isaac Newton és John Locke képviseli ezt az irányzatot.
  • A racionalista unitarizmus alaptétele az előbbivel egyezően az, hogy Isten egy, az Atyából álló lény. Jézus nem az Isten Fia, hanem csupán egy “jó és bölcs ember”, aki másokat tanított arra, hogy életvitelük jobb legyen. A racionalista unitarizmus a 19.század német racionalista áramlatból fejlődött ki. Támogatói a vallást teljesen intellektuális oldalról közelítették meg: a Biblia összes csodás eseményeit elvetették (a szűztől való születést is). Elfogadták az evolúciós elképzeléseket, látták és láttatták “az ember lényegi jóságát” és feladták a legtöbb keresztény elvet. Egyik alapító vezéralakjuk James Martineau (1805-1900) volt. Sok közös vonásuk ellenére a racionalista unitarizmust nem tekinthetjük a deizmus egyik formájának, mert ők hisznek egy, teremtményével kapcsolatot tartó személyes istenségben, míg a deisták Istent a teremtményektől távol maradó személytelen erőnek tekintik.
  • Az unitárius univerzalizmus elutasít mindenféle rögzített hitvallást, megfogalmazott hitrendszert, és tulajdonképpen ezt az irányzatot a unitarizmus és az univerzalizmus 1961-ben az Egyesült Államokban létrejött intézményes egyesülésnek tekinthetjük. A legtöbb unitárius univerzalista ma már nem tekinti magát kereszténynek [4], és azok, akik még nem mentek ilyen messzire, azok sem támasztanak semmilyen követelményt az unitárius vagy trinitárius hit kérdésében azon túl, amit az egyén magában elhatározott. Ezen túl, az unitárius pogányság CUUPS közösségei próbálják a “régi vallás”-t feléleszteni.[5]

Bár az unitarizmus különböző formáinak fejlődése csaknem felismerhetetlenül összevegyült, mégis az megállapítható, hogy korát tekintve a biblikus unitarizmust képviselő Erdélyi Unitárius Egyház a legrégibb, és az 1961-es egyesülés eredményeként létrejött unitárius univerzalizmust képviselő unitárius pogányság (CUUPS) a legfiatalabb, és területileg is megoszlanak: a BU főleg Kelet-Európában, az RU főleg Nyugat-Európában és az UU Amerikában honos.

Hitrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitvallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy széles körben elterjedt magyar unitárius hitvallás (valószínűleg az Apostoli hitvallás alapján született):

„Hiszek egy Istenben, az élet teremtőjében, gondviselő Atyánkban.
Hiszek Jézusban, Isten legjobb fiában, a mi igaz tanítómesterünkben.
Hiszem a szentlelket.
Hiszek az Unitárius Egyház hivatásában.
Hiszem a bűnbocsánatot és az örök életet.”

Istenképzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az unitárius univerzalisták nagyon változatos hiteket vallanak, gyakorlatilag minden elképzelést elfogadnak az egyistenhittől kezdve a többistenhiten keresztül az ateizmusig. Egyes gyülekezeteik néha közösen elfogadott hitrendszer alapján szerveződnek, így például az Erdélyi Unitárius Egyház keresztény antitrinitárius alapokon áll, míg az amerikai CUUPS a pogányságot vallja.

Megtestesülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meglehetősen változatos hitek magukba foglalják a megtestesülés tagadásától a mindent és mindenkit Isten megtestesülésének tekintő nézetek széles sávját. Némelyek elhiszik, hogy Krisztus Isten Fia, vagy ha nem is Fia, akkor is az “Útmutató”.

A világmindeség és az élet eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon változatos elképzelések és hitek, de legtöbbjük a Biblia jelképes magyarázatában hisznek és úgy gondolják, hogy az eredetért is természeti folyamatok felelősek.

A halál után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az unitárizmuson belül meglehetősen változatos hitek léteznek, de legtöbben úgy hiszik, hogy a menny és a pokol nem valóságos, hanem jelképes helyek. Vannak akik mindkettőt az életbeni-, vagy a halál után folytatódó tudatállapotnak tekintik, némelyek hisznek az újraszületésben, s végül vannak akik az életutáni létezést tagadják, ismeretlennek, vagy lényegtelennek tekintik, mert szerintük csakis az életbeni tettek fontosak.

Miért van Gonosz?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbben nem hiszik, hogy az emberiség örökölte az eredeti bűnt Ádám és Évától, vagy hogy a Sátán ténylegesen létezne. Hitük szerint Isten jó, és az emberiséget is lényegileg jónak teremtette, de szabad akaratot adott neki és az ember tökéletlen természete néha erkölcstelen viselkedést eredményez. Emellett változatos hiteik vannak. Vannak akik hiszik, hogy a bűnt akkor követik el, mikor az illető elválasztja magát Istentől. Némelyek hisznek a „karmában”, azaz amit vetsz, azt aratsz. Mások szerint a bűn az emberi természet része és tudományos módszerekkel kutatják okait a lélektan, társadalomtudományok stb. keretein belül.

Megváltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs általánosan elfogadott nézet: vannak akik hisznek a Jézus Krisztusba vetett hit által az Isten kegyelméből való megváltásban; mások hisznek a jótéteményekben és másoknak kárt okozó tettek elkerülésében mint a megváltás kulcsában; sokan hiszik hogy Isten jó és megbocsátó, így mindenki meg lesz mentve; némelyek hisznek az újraszületésekben és abban, hogy szükséges a személyes kapzsiságot kiirtani, vagy hogy az élet minden leckéjét meg kell tanulni mielőtt felvilágosulás, vagy megváltás elérhetővé válik; míg egyeseknek az egész megváltás-felvilágosulás fogalma lényegtelennek tűnik, vagy egyáltalán nem hisznek benne.

Érdemtelen szenvedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs még megközelítően általánosan elfogadott nézet sem. A legtöbb unitárius nem hiszi, hogy Sátán okozza a szenvedést. A keresztény-szerű egyházak vallják, hogy a szenvedés Isten tervének, akaratának része még akkor is, ha nem ismerjük azt fel azonnal. Sokan nem hiszik hogy a szenvedésnek akármilyen lelki oka is lenne, s a legtöbben humanista megközelítéssel próbálják segíteni a rászorulókat.

Mai kor kérdései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E mai kérdésekben is megoszlanak a vélemények, minthogy hitük alapját képezi a különbözőségek elismerése. Sokan konzervatív nézeteket vallanak, de az általános álláspont szerint igyekeznek védeni az abortusz választásához való személyes jogot, a nemek- és homoszexualitás egyenlőségének elismerését és a válást és újraházasodást vallási felhangok nélküli személyes ügynek tekintik. Támogatják a nyomor felszámolását, a békét és erőszakmentességet, valamint a környezetvédelmi kezdeményezéseket.

Püspökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdélyi unitárius püspököket lásd itt: Erdélyi unitárius püspökök listája

1918 után Erdélyt Romániához csatolták. Lényegében csak 1945 után alakult ki önálló egyházi vezetés Magyarországon, választottak vezetőket :

  • Szent-Iványi Sándor, egyházi elnök 1945 – 1947
  • Dr. Csiky Gábor, püspöki helynök 1947 – 1957
  • Pethő István, püspöki helynök 1957 – 1966
  • Filep Imre, püspöki helynök 1966 – 1970
  • Dr. Ferencz József 1971 – 1988
  • Huszti János 1988 – 1994
  • Bencze Márton 1994 – 2001
  • Rázmány Csaba 2001 – 2009

Főgondnokok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Homoródszentmártoni Biro Sámuel 1718 – 1721
  • Désfalvi Simon Mihály 1718 – 1723
  • Vargyasi Daniel Ferenc 1718 – 1747
  • Kénosi Sándor Gergely 1718 – 1728
  • Gidófalvi Gábor 1718 – ?
  • Bongardus János 1718 – ?
  • Teleki Ferenc 1718 – ?
  • Vargyasi Daniel Péter 1723 – 1741
  • Káli Kun István 1723 – 1736
  • Désfalvi Simon János 1732 – 1765
  • Szentiványi Henter János 1747 – 1752
  • Petrichevich Horváth Boldizsár 1753 – 1778
  • Árkosi Benkő Rafay 1753 – 1761
  • Árkosi Benkő Ferenc 1761 – 1771
  • Ürmösi Maurer Sámuel 1771 – 1786
  • Petrichevich Horváth Ferenc 1778 – 1804
  • Ürmösi Maurer László 1786 – 1789
  • Toroczkai Mihály 1789 – 1802
  • Vargyasi Daniel Elek 1802 – 1812
  • Petrichevich Horváth Miklós 1805 – 1814
  • S. Szentiványi Sámuel 1811 – 1817
  • Petrichevich Horváth Károly 1815 – 1830
  • Vargyasi Daniel Elek 1820 – 1848
  • Augusztinovics Pál 1832 – 1837
  • Káli Nagy Elek 1854 – 1878
  • Harczói Gálfalvi Imre 1862 – 1875
  • Vargyasi Daniel Gábor 1876 – 1905
  • Laborfalvi dr. Berde Áron 1876 – 1905
  • Petrichevich Horváth Kálmán 1892 – 1925
  • Nagyfalusi Fekete Gábor 1907 – 1917
  • Árkosi Ferenczy Géza 1920 - 1938
  • Dr. Szent-Iványi József 1925 – 1938
  • Dr. Gál Miklós 1938 – 1951
  • Dr. Elekes Domonkos 1938 – 1941
  • Dr. Gelei József 1941 – 1945
  • Dr. Mikó Lőrincz 1946 – 1952
  • Ferencz József 1953 – 1968
  • Kereki András 1953 – 1968
  • Kelemen Lajos 1960 – 1963
  • Dr. Mikó Imre 1964 – 1968, 1975 – 1977
  • Székely János 1970 – 1975
  • Dr. Barabássy László 1969 – 1991
  • Dr. Gyarmathy Árpád 1978 – 1989
  • Jenei Dezső 1990 – 1996
  • Gálfalvi Sándor 1992 - 1996
  • Dr. Szabó Pál 1996 - 2000
  • Balogh Ferenc 2000 – 2002
  • Dr. Kisgyörgy Árpád 2000 – 2003
  • dr. Máthé Dénes 2003 –
  • Kolumbán Gábor 2003 –

Trianon után Erdélyt Romániához csatolják. 1945 után kialakul az önálló egyházi vezetés Magyarországon. Így Magyarországon azóta Főgondnokot is választanak :

  • Daniel Gábor, világi elnök 1902 – 1919
  • Hajós Béla 1923 – 1957
  • Vargyasi Daniel Gábor 19?? – 1957
  • Gál Jenő 1947 – 1961
  • Imre Dénes 1947 – 1975
  • Gálfalvi István 1957 – 19??
  • Ferencz József 1957 – 1971
  • Bartók Béla ifj. 1971 – 1994
  • Gyarmathy László 1971 – 1992
  • Kiss József 1982 – 1983
  • Murvay Sámuel 1994 – 2001
  • Mikó István 2001 – 2005
  • Elekes Botond 2005 –

Kapcsolódó művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]