Magyarléta
| Magyarléta (Liteni) | |
 |
|
| Léta vára | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Tordaszentlászló |
| Irányítószám | 407509 |
| Népesség | |
| Népesség | 454 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 438 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Magyarléta
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 37′ 10,56″, k. h. 23° 27′ 11,16″ | |
Magyarléta (románul Liteni, korábban Lita Ungurească, németül Ungarischlitta/Königsdorf) falu Romániában Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Kolozsvártól 31 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének említése[szerkesztés]
1322-ben Leta néven jelentkezik a forrásokban. 1334-ben is Leta, de már 1450-ben Letha alakban használják. 1839, 1863, 1890 Magyar-Léta, Litya, 1850, 1857 Magyar Léta, 1873, Léta (Magyar-), Lita, 1920 Lita ungurească, 1930-1956 Litenii-de-Sus.
Lakossága[szerkesztés]
1850-ben 319 fős lakosságából csupán 5 fő román. 1992-ben 522 főből 509 fő magyar származású. 1850-ben 306 fő református, 8 fő római katolikus és az 5 fős románság görög katolikus vallású. 1992-re 459 fő református, 1 - 1 római és görög katolikus, 10 fő ortodox, 2 fő unitárius és 49 fő egyéb vallású (például Jehova Tanúja).
Története[szerkesztés]
1334-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Demeter a pápai tizedjegyzék szerint 30 dénárt fizet. Egy 1450. évi oklevél szerint a templomot szent kereszt tiszteletére szentelték (ecclesia Sancte Crucis de Letha). Szécsi András püspök szerint 14. századi Szűz Mária-klastrom is volt a faluban. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt és a A 18. században református anyaegyház.
Határában állnak a kalotaszegi várak egyikének, a Léta várának, Erdély egyik legfestőibb várának romjai. A várat 1324-ben említik először. 1562-ben János Zsigmond hadai ostromolták meg, melynek során a puskapor felrobbant, de rövidesen újjáépült. Később ezt is elhagyták, azóta pusztul. A falut 1650-ben említik. 1910-ben 493, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Előbb Torda vármegye alsó járásához, majd 1876-tól a trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Alsójárai járásához tartozott.
A 80-as években Palkó Attila egyetemi tőrténelemtanár Gyulai Pál múzeológus vezetésével a Báthory István Elméleti Líceum diákjai ásatásokat folytattak a Létai Várnál.
Forrás[szerkesztés]
- Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}
