Cege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cege (Țaga)
Wass Castle in Taga, Cluj County.JPG
A Wass-kúria
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang községközpont
Beosztott falvak Noszoly, Vasasszentiván, Vasasszentegyed és Vasasszentegyedi völgy
Polgármester Romulus Mârza (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 407565
Népesség
Népesség 756 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1947 (2011)[2]
Magyar lakosság 42
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 313 m
Terület 100,01 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Cege  (Románia)
Cege
Cege
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 56′ 45″, k. h. 24° 03′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 45″, k. h. 24° 03′ 34″
A Cegei-tó
Ortodox templom

Cege (románul Țaga) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamosújvártól 19 km-re délkeletre, a mezőségi Tóvidéken, a Cegei-tó északnyugati végében található. A mai falu magába foglalja a korábbi Göcöt a tulajdonképpeni Cegétől északkeletre, de a két településrész nem ér teljesen össze.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu területén gazdagon mellékelt gepida női sírt tártak fel.[3] Először egy 1291-ből keltezett okirat említi, Chegue alakban. Károly Róbert 1321-ben visszaadta Eymech fia Miklósnak, akit 1324-ben Wos-ként említenek. Ettől kezdve egészen a legújabb korig a Wass család birtoka volt, amely innen vette nemesi előnevét is. 1332-ben plébániatemploma volt. Nagy Lajos királytól 1363-ban vásártartási és pallosjogot kapott. Czegei László 1392-ban felégette Szentegyedi (Wass) Lökös cegei kúriáját és megverette jobbágyait. A település életében meghatározóak voltak a környező tavak. A Cegei- vagy Hódos-tavat a 16. század elején Erdély legnagyobb állóvizének tartották, és a 19. század elején még egy Mikolától egészen Katonáig tartó vízrendszerhez tartozott. Lakossága a 16. században református hitre tért. Miután 1704-ben és 1717-ben is elpuszult, 1721-ben három jobbágy, hét zsellér, két kóborló és két udvari cseléd családfőt írtak benne össze. Református egyháza 1766-ban 55 nőt és 53 férfit számlált. 1786-ban már 43 jobbágy- és 37 zsellércsalád lakta. A 19. század elején évi három országos vásárt tartottak benne. Mai református temploma 1857-ben épült, a kicsiny közösség lelkésze 1863-tól egyben a tanítói feladatokat is ellátta.[4] 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, akkor Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1940. szeptember 21-én a falu szélén végezték ki magyar katonák a vasasszentgothárdi Mihály Esztert és Rozáliát, Ioan Catot és Iosif Moldovant. 1964-ben hozzácsatolták Göcöt. Az ortodox hívek 2006-ban előbb körülépítették, majd lerombolták az 1962–64-ben, egy fatemplom helyére épült göci templomukat, mert féltek, hogy a bíróság visszaítéli a román görög katolikus egyháznak.

1910-ben 633 lakosából 474 volt román, 133 magyar és 22 német anyanyelvű; 466 görög katolikus, 120 református, 27 római katolikus és 18 zsidó vallású.

2002-ben 860 lakosából 817 volt román és 42 magyar nemzetiségű; 799 ortodox, 43 református és 10 görög katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A ma látható, barokk Wass-kúria az 1769-ben épült és 1800-ban felújított Wass Ádám-féle udvarház négy épülete közül az egyetlen, amely nem pusztult el a második világháborúban. Közelében kripták.[5]
  • Cegei Nagy-tó. A tó felülete a 19. században és a 20 század első felében erősen csökkent, majd 1948–51-ben, de főként az 1971-et követő években duzzasztással ismét megnövelték. A tó nyugati partján egy fából 1931-ben készült üdülő áll, az ún. csobánkai „kastély”.
  • Régészeti park, egyelőre egy neolit és egy dák házzal.[6]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magának a községközpontnak a munkaképes lakosságát 1992-ben 56%-ban a mezőgazdaság, 25%-ban az ipar, 17%-ban a tercier szektor foglalkoztatta.
  • 2910 hektáros határának 2004-ben 35%-a volt szántó, 19%-a erdő, 15%-a legelő és 7%-a rét. 1895-ben az akkor még Göc nélküli Cege 1910 hektáros határából 37% volt szántóföld, 23% erdő, 19% legelő és 8% kaszáló.
  • 1982 óta határában metángázt termelnek ki, amelyet 1985 óta helyben sűrítenek is.
  • Göcön, hosszabb szünet után, 1954-ben kezdődött újra a noszolyi sajt gyártása. 1970-ben új sajtgyárat adtak át.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt dolgozott iskolamesterként az a Cegei névtelen, aki Effectus amoris, az szerelemnek ereje címmel 1587-ban készítette fordítását latinból.[7]
  • Egy másik, Cegei névtelen néven ismert fordító készítette az 1783-ban megjelent, magyar nyelvű Pancsatantra-fordítás második részét.[8]
  • 1794 és 1800 között, Wass Dániel titkáraként és gyermekei nevelőjeként itt élt Gheorghe Șincai. Itt írta A románok és sok más nép krónikája című műve nagy részét.[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Erdély története I: A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László és Mócsy András. Budapest: Akadémiai. 1988. 144. o.   (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 05 4884 4
  4. Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye nevelés- és oktatásügyének története: 1000–1896. Deésen, 1896, 142. o.
  5. Liviu Stoica – Gheorghe Stoica – Gabriela Popa: Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye. Kolozsvár, 2008
  6. Adevărul 2010. szeptember 8.
  7. Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény II. és digitális kritikai kiadás
  8. Staud Géza: Az orientalizmus a magyar romantikában. Bp., 1931
  9. Niederhauser Emil: A történetírás története Kelet-Európában. Bp., 1995, 372. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 477–496. o. Online elérés
  • Ioan Mârza Coord.: Monografia comunei Țaga. [Kolozsvár], 2009

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cege témájú médiaállományokat.