Szolnok-Doboka vármegye
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|
| Székhely | Dés |
| Terület | 4.786 km² |
| Népesség | 251.936, 1910 |
| Nemzetiségek | románok, magyarok |
 |
|
 |
|
Szolnok-Doboka vármegye (németül: Sollnok-Dobeschdorf) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság keleti részében. Jelenleg Románia része.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
A vármegye teljes területe hegység volt. Északon a Lápos-hegység és a Cibles csoportjai, nyugaton az Ilosvai-hegység, délen alacsonyabb hegyvidék, keleten pedig a Mezőség födte le területét. Legfontosabb folyói a Nagy- és Kis Szamosok, illetve Lápos folyók voltak. Északról Szatmár illetve Máramaros vármegyék, keletről Beszterce-Naszód vármegye, délről Kolozs vármegye, nyugatról pedig Szatmár illetve Szilágy vármegyék határolták.
[szerkesztés] Történelem
A vármegye 1876-ban alakult Belső-Szolnok vármegye és Doboka vármegye legnagyobb részéből, kiegészítve a Kővárvidék egy részével.
A vármegye 1918-tól gyakorlatilag, majd 1920-tól hivatalosan is Románia területéhez tartozott, a II. bécsi döntés értelmében azonban 1940-ben visszakerült Magyarországhoz, és kissé módosult területtel 1944-ig ismét fennállt.
A II. világháború után újra Románia része lett. Területét 1960-ban a romániai Kolozs, Máramaros, Beszterce-Naszód és Szilágy megyék között lett felosztva.
[szerkesztés] Lakosság
A vármegye összlakossága 1910-ben 251.936 személy volt, ebből:
[szerkesztés] Közigazgatás
A vármegye nyolc járásra volt felosztva 1910-ben:
- Bethleni járás, székhelye Bethlen
- Csákigorbói járás, székhelye Csákigorbó
- Dési járás, székhelye Dés (rendezett tanácsú város)
- Kápolnokmonostori járás, székhelye Kápolnokmonostor
- Kékesi járás, székhelye Kékes
- Magyarláposi járás, székhelye Magyarlápos
- Nagyilondai járás, székhelye Nagyilonda
- Szamosújvári járás, székhelye Szamosújvár (rendezett tanácsú város)
|
|
|
|
