Kristó Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kristó Gyula
Gyula Kristó (1939-2004) Hungarian historiographer.jpg
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből.
Született 1939. július 11.
Orosháza magyar
Elhunyt 2004. január 24. (64 évesen)
Szeged
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész, egyetemi tanár, MTA levelező tag
Díjak Lásd a Kitüntetések szakaszban

Kristó Gyula (Orosháza, 1939. július 11.Szeged, 2004. január 24.) történész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1998).

Kutatási területe: középkori (9-15. századi) magyar történelem. Történeti segédtudományok.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. 1957-ben nyert felvételt a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1962-ben magyar-történelem, 1969-ben pedig latin szakos tanári diplomát szerzett, és még ugyanebben az évben szerzett kandidátusi fokozatot. Egyik igen kitűnő mestere Szádeczky-Kardoss Samu volt. Igen hosszú idő után a József Attila Tudományegyetemen újra volt minősített tudományos fokozattal rendelkező középkorász. Akadémiai doktori értekezését 1977-ben védte meg.

1962-től volt a JATE oktatója, 1978-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. 1983-tól 1995-ig állott a József Attila Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének élén. A kárpát-medencei magyarság kutatása érdekében rövidebb ideig tartó tanulmányutakat tett a szomszédos országokba, Romániába nem sokáig utazhatott, persona non grátának nyilvánították, mivel kutatásainak eredményei nem egyeztek a hivatalos romániai történészek nézeteivel.[1]

1978-79-ben a BTK dékánhelyettese, majd 1987-89 között dékánja volt. 1982-től 1985-ig a JATE rektori feladatait látta el. 1980-tól az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. 1998-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Mérei Gyula történész professzor működése óta ő volt az első történész, aki szegedi egyetemi oktatóként ebben a nagy megtiszteltetésben részesült. Akadémiai székfoglaló előadását A magyar őstörténet- és krónikakutatás témakörben tartotta meg 1999. február 11-én.

Kristó Gyula vezetésével alakult meg 1999. január 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóhelyek Irodája felügyelete alatt, a Szegedi Tudományegyetemen a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport. Kristó Gyula korai halála miatt a kutatócsoport vezetését Makk Ferenc egyetemi tanár, az MTA doktora vette át.[2]

Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit[3], mely nemcsak az egyháztörténészek, hanem a jogászok körében is nagy sikert aratott, 2000-ben jelent meg először, azóta négy kiadást ért meg. Nagy sikere volt a 2000-es évek mostani első évtizedében Szent István király c. kötetének, 2001-ben[4] majd 2007-ben[5] is kiadták.

Példás családi életet élt, feleségével három gyermeküket nevelték fel. Szegeden érte a halál, a szegedi Dugonics temetőben nyugszik.[6]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Emlékére megalapították a Kristó Gyula-díjat, amelyet évente két fiatal, szegedi kötődésű középkorkutató kaphat meg.
  • 2010 januárjában a SZTE Történettudományi Intézetében tantermet neveztek el róla, s emléktáblát állítottak tiszteletére. Csernus Sándor dékán, Makk Ferenc egyetemi tanár ismertették és méltatták az ő munkásságát.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kristó Gyula rektor (balra) felsőoktatási emlékérmet ad át Csendes Tibor[7] egyetemi hallgatónak (jobbra), 1984
SZTE BTK professzorai jobbról kékben, középen az első sorban Makk Ferenc, mögötte Kristó Gyula, 1996[8].
  • Csák Máté tartományúri hatalma (1973)
  • Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I-II. (társszerző, 1973-74)
  • A XI. századi hercegség története Magyarországon (1974)
  • Az Aranybullák évszázada (1976)
  • Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához (1976)
  • A rozgonyi csata (1978)
  • A feudális széttagolódás Magyarországon (1979)
  • Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig (1980)
  • Tanulmányok az Árpád-korról (1983)
  • Az augsburgi csata (1985)
  • Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum I. Textus (társszerző, 1985)
  • Az Árpád-kor háborúi (1986)
  • Magyarország története 895-1301 (1987)
  • Az Árpád-házi uralkodók (társszerző, 1988)
  • A vármegyék kialakulása Magyarországon (1988)
  • Az Anjou-kor háborúi (1988)
  • Az államalapító (szerk., 1988)
  • Anjou-kori oklevéltár I-IV. (1990–96)
  • Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása (1992)
  • Die Arpadendynastie. Die Geschichte Ungarns von 895 bis 1301 (1993)
  • A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1993)
  • Honfoglaló fejedelmek: Árpád és Kurszán (1993)
  • Korai magyar történeti lexikon (főszerk., 1994)
  • A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig (1994)
  • A magyar állam megszületése (1995)
  • Az Árpád-ház uralkodói (Makk Ferenccel, 1995)
  • Magyar honfoglalás – honfoglaló magyarok (1996)
  • Hungarian History in the Ninth Century (1996)
  • Honfoglalás és társadalom (1996), A székelyek eredetéről (1996)
  • A magyar nemzet megszületése (1997)
  • Magyarország története 1301–1526 (társszerző, 1998)
  • Az Árpádok. Fejedelmek és királyok (Makk Ferenccel, 2000)
  • Történetírás a középkori Magyarországon. Magyar historiográfia I. (2002)
  • Magyarország vegyesházi királyai (szerk., 2003)
  • Háborúk és hadviselés az Árpádok korában (2003)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Galántai Erzsébet, Sz.: Ércnél maradandóbb : Kristó Gyula emlékezete. Szeged : a város folyóirata, 16. 2004/8. sz. 29. p.

Tudományos tisztség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTA TMB[9] Szakbizottság, tag (1975–1982), plénum tag (1982–1988)
  • MTA Történettudományi Bizottság, tag (1980–)
  • SZAB[10] Történettudományi és Filozófiai Szakbizottság, elnök (1985–1990)
  • Szegedi Középkorász Műhely, elnök (1992–2004)
  • MTA közgyűlés (nem akadémikus) választott tagja (1994–)
  • Történelmi Szemle, szerkesztő bizottsági tag (1992–)
  • A Szeged története című monográfiasorozat főszerkesztője.
  • Dél-Alföldi Évszázadok c. könyvsorozat (Szeged) szerk. biz. elnök

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Történelmi Társaság (1962–); ig. választmányi tag (1985–1995)
  • Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1977–) végrehajtó bizottsági tag (1991–)

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felsőoktatási tanulmányi érdemérem, 1963
  • Oktatásügy kiváló dolgozója, 1975
  • "Az 1300 éves Bulgáriáért" kitüntetés, 1981
  • Munka érdemrend aranyfokozata, 1985
  • Kuun Géza-díj, 1986
  • Szent-Györgyi Albert-díj, 1994
  • Akadémiai Kiadó Nívódíja, 1995
  • Szúcs Jenő-díj, 1996
  • Szegedért Alapítvány tudományos díja, 1996
  • Szeged város díszpolgára, 1998
  • Pécsi Tudományegyetem díszdoktora, 2002

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A rendszerváltás után természetesen érvényét vesztette a kommunizmus idején hozott rendelkezés.
  2. A szegedi Magyar Medievisztikai Kutatócsoportról
  3. Szent István Király törvényei és intelmei. Budapest, Szent István Társulat, 2000.
  4. Szent István király. Budapest, Vince Kiadó, 2001.
  5. Ekkor a Neumann Kht adta közre.
  6. Szeged, Dugonics temető. VII-5/6-12 In Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008.
  7. Napjainban az Alkalmazott Informatikai Tanszék munkatársa, 2009.
  8. SZTE fennállásának 75 éves évfordulója (19211996)
  9. Tudományos Minősítő Bizottság
  10. Szegedi Akadémiai Bizottság

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristó Gyula témájú médiaállományokat.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Kristó Gyula lásd 154-155. p.
  • Turul 2004 77/1-2. sz.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]