Szeged

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46° 15′ 18″, k. h. 20° 8′ 42″

Szeged
Szeged400.jpg
A szegedi Dóm
Szeged címere
Szeged címere
Becenév: „A napfény városa”
Közigazgatás
Ország Magyarország Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Kistérség Szegedi
Rang megyei jogú város
megyeszékhely
Polgármester Botka László (MSZP)
Irányítószám 6710, 6720-6729, 6753, 6757, 6771, 6791
Körzethívószám 62
Népesség
Teljes népesség 169 030 fő (2009) +/-
Népsűrűség 594,78 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 280,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szeged (Magyarország)
Szeged
Szeged
é. sz. 46° 15′ 18″, k. h. 20° 8′ 42″
Szeged weboldala

Szeged (szlovákul: Segedín, németül Szegedin, szerbhorvátul latin betűkkel Segedin, szerbhorvátul cirill betűkkel Сегедин, latinul Partiscum, olaszul Seghedino) megyei jogú város, Magyarország negyedik legnagyobb városa, a hét regionális központ egyike, a Dél-Alföld legnagyobb városa, Csongrád megye székhelye.

A terület az újkőkor óta lakott. A várost először 1183-ban említik. Nagy Lajos király uralkodása idején a régió legjelentősebb városává fejlődött, 1498-ban szabad királyi városi rangot kapott. A török uralom után 1715-ben kapta vissza ezt a rangját. 1719. május 21-én címert kapott, ma is május 21-én ünneplik a város napját. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc több jeles eseménye is kötődik a városhoz.

Szeged történelmének és a mai városkép kialakulásának egyik legmeghatározóbb eseménye az 1879-es árvíz. Az épületek nagy része elpusztult, és a mai Szeged nagyrészt az árvíz után épült: szebb, modernebb épületek váltották fel a régieket. A trianoni békeszerződés után több elcsatolt dél-magyarországi város szerepét is átvette, jelentősége tovább nőtt. 1962-ben Csongrád megye székhelye lett. A szocializmus éveiben könnyű- és élelmiszeripari szerepét erősítették, ma is az ország egyik élelmiszeripari központja. Emellett egyetemi város és fontos kulturális központ is. Egyeteme, a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme. Szeged rendezvényei, mint például a Szegedi Szabadtéri Játékok, számos látogatót vonzanak évente.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől kb. 171 km az M5 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa. Szeged déli részén, Gyálaréten, a szerb határ közelében található az ország legmélyebben fekvő pontja, 75,8 méter tengerszint feletti magasságon.[1]

Szeged a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan betömte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18.-19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged; Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros. Éghajlata szubmediterrán: a nyár forró és a tél általában enyhe.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A kezdetektől 1686-ig

Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciat, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt.

A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését és ezzel virágzó településsé fejlődését tette lehetővé. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt. A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt.

Az 500 éves ferences templom és kolostor, Szeged egyik legrégibb épülete
A templom gótikus mennyezete, barokk oltára

A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.

1522-ben Szegednek 7000 lakosa volt.

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542/43 telén elfoglalta (lásd: Szeged ostroma (1543)!). A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindul a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérré, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött.

[szerkesztés] 1686-tól az 1879-ig

A város 1686. őszén szabadult fel a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.

I. Lipót király az udvari kamarának a magyarországi és erdélyi só kihasználása és szállítása ügyében 1698. évi december 12-én kelt emlékiratát jóváhagyván, még ugyanazon év végén az első – 11 510 drb kősóból álló – szállítmány Szegedre megérkezett. Khaich Lajos kamarai tisztviselő 3 frtért árulta mázsáját, melyen túl még 6 dr. mázsapénzt szedhetett. 1700. április 19-én Lipót király a szegedi sóhivatalhoz mázsa-tisztnek Müller József bécsi udvari kamarai írnokot nevezte ki, mely időtől a sószállítás és árulás nagyobb arányokat öltött. A sópajták számára egyre nagyobb területre volt igény, ezért a sóhivatal a város telkeit egyszerűen elfoglalta. Emiatt város és a kincstár közt több összeütközés történt, s a kincstár által elfoglalt területekért a város soha sem kapott kárpótlást.

A szegedi városháza; az 1879-es árvizet túlélt kevés épület egyike

1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged Napja-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz éven belül megfosztották.

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval ugyanitt, a Klauzál téri Kárász-házban 1849. július 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.

[szerkesztés] 1879-től 1944-ig

Szeged, az árvíz színtjele, a Mátyás téri templom belső ajtaján
Az árvízi emlékmű
A Dóm, előterében a Dömötör-toronnyal

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-re virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban. Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár éven a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is.

Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.

A város 1880. június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti.

A ma csillagbörtönként közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-jén adták át rendeltetésének.

1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt a szegedi ellenforradalmi kormányok székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, akik nem akartak a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román és a szerb határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban a Csanádi egyházmegye székhelye lett.

A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944 június 2-án kezdte meg az Operation Frantic fedőnevű légi hadműveletet, amelynek részeként 38 repülőgép a rendező pályaudvart támadta. A bombaszőnyeg azonban elcsúszott, így a környező házakban keletkezett a legtöbb kár.[2] A város háborús vesztesége 4728 fő, melyből hozzávetőlegesen 2500-3000 katona a Don-kanyarnál esett el.[3], A zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborokba vitték. A tényleges harc a városért október 8-9-én kezdődött,az itt védekező Matoltsy-harccsoport az algyői hídfőnél találkozott először a támadó Vörös Hadsereg erőivel. 1944. október 9-én a visszavonuló német erők felrobbantották a közúti és – az azóta is újraépítetlen – vasúti hidat is. A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged elfoglalását.[forrás?]

[szerkesztés] 1944 után

Szeged Szent György templom
Szeged és a Tisza

1950-ben a hatalmas kiterjedésű szegedi határból a tanyaközpontok körül kilenc új községet alakítottak. Ezek elmúlt fél évszázados fejlődését jól jellemzi, hogy egyikük, Mórahalom, 1989-ben városi címet is kapott. A többi nyolc község név szerint: Ásotthalom, Balástya, Csengele, Domaszék, Röszke, Ruzsa, Szatymaz és Zákányszék.

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében kőolajat találtak.

1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek.

1970-ben a Tisza a 1879-es árvizet meghaladó vízszinttel áradt. A város megmenekült.

1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együttélő községet, ezek Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé. Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult.

Az 1990-es években a szocializmus során létrehozott gyárak sorra tönkrementek.

Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya.

2006-ban a Tisza több, mint 10 méterrel áradt.

Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek.

[szerkesztés] Szeged neve idegen nyelveken

[szerkesztés] Címere

Álló, kékkel és arannyal hasított reneszánsz pajzs. Jobb oldali, kék mezejében két jobb haránt ezüst pólya helyezkedik el. A bal oldali arany mezőben kiterjesztett szárnyú, balra néző, fegyverzett fekete félsas karmában aranyos jogart tart.

A pajzs felső élén zárt rostélyú, szembe néző, ezüst harci sisak található, nyakában arany szalagon arany medalion. A sisakon nyitott, ötágú (három levél között két gyöngy) rubinokkal és zafírokkal díszített, arany leveleskorona van, a sisakdísz zöld talajon álló, jobbra lépő ezüst bárány.

A foszlányok: jobbról vörös és ezüst, balról kék és arany.

A török kiűzése után a szegediek kiharcolják a szabad királyi város rangját, amelyet III. Károly király 1719. május 21-én újított meg.

A város kiváltságlevelében megfogalmazzák címerének leírását is: "álló, hasított katonai pajzs, jobb felén két folyó - a Tiszát és a Marost jelképezve - kék mezőben fut és folyik alá, a pajzs bal oldalán felezett sas kiterjesztett szárnnyal, lába karmával aranyos jogart tartva ezüst mezőben, természethűen lefestve látható … a pajzson épp csak ráhelyezett rostélyos vagy nyitott katonai sisak van királyi diadémmal, és egy a korong felett álló ezüst bárányt díszként elővezetve… a sisak csúcsáról innen (jobbról) ezüst és vörös, onnan (balról) pedig arany és kék foszlányokkal vagy szalagokkal" ékesített. Az eltérés a bal mező esetében szembeötlő, hogy ez mikor következett be, nincs adatunk rá, de az 1993-ban kiadott " Szeged város jelképeiről " szóló közgyűlési rendeletben már úgy szerepel.

Szeged címere is, miként minden jól megfogalmazott szimbólum, a város fejlődésének vezérfonalát mutatja.

A ma használatos címer töredékes prototípusát egy 1704-ben állítólag a Tiszából kihalászott, megrongált pecsétnyomón láthatjuk " Sigillum Regiae [Civitatis Se]gediensis * A. 1200 * " körirattal. A pecsét nyilvánvalóan hamisítvány, amelyet a hajdani szabad királyi városi jogállás visszaszerzését célzó bizonyítéknak szántak

[szerkesztés] Közlekedési csomópont

Szeged területe már évezredek óta lakott hely, ma is hazánk egyik legjelentősebb közlekedési csomópontja.

  • Itt folyik össze hazánk leghosszabb folyója, a Tisza Erdély egyik jelentős folyójával, a Marossal,
  • Fontos vasúti csomópont:

a 135-ös, Hódmezővásárhely-Orosháza-Békéscsaba, a 136-os, Röszke-(Horgos-Szabadka), a 140-es, Kiskunfélegyháza-Kecskemét-Cegléd, a 121-es, Makó-Mezőhegyes vonal kiindulópontja.

  • Közúti csomópont:

az M5 és M43 autópályák, az 5-ös, Budapest-Röszke, a 43-as, Szeged-Nagylak, a 47-es, Szeged-Debrecen, az 55-ös, Szeged-Baja főútvonalak egyik fő csomópontja.

[szerkesztés] Városrészek

  • 1 2005-től Gyálarét, Kecskés- és Klebelsberg-telep valamint Szentmihály közös városrésze
  • 2 1973-ig önálló település
  • 3 régi nevén Hattyas-telep
  • 4 régi nevén Ságvári-telep
  • 5 1973-ig önálló település, a 19. században mezőváros; lásd: külső hivatkozások
  • 6 1973-ig önálló település, jelentős szerb kisebbséggel
  • 7 1973-ig önálló település

[szerkesztés] Népesség

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 163 699 fő, ebből 93,5% magyar, 0,7% cigány, 0,6% német, 0,5% szerb, 0,2% román, 0,2% szlovák, 0,1% horvát, 5,0% egyéb. A városban 70 845 lakás van. Szegeden az országos viszonyokhoz képest is jelentős számú nemzetiségű lakosság él, a 11 magyarországi nemzetiségből 8 van jelen Szegeden (szerb, szlovák, örmény, lengyel, horvát, ukrán, német, román).[4]

Szeged város népességszámának alakulása 1900-tól napjainkig…

  • 1900 - 68 099
  • 1910 - 79 058
  • 1920 - 83 868
  • 1930 - 90 409
  • 1940 - 92 019
  • 1950 - 86 640
  • 1960 - 98 942
  • 1970 - 151 481
  • 1980 - 170 794
  • 1989 - 189 484[forrás?] ( népességi rekord )
  • 1990 - 175 301
  • 2000 - 158 158
  • 2009 - 169 030

1989-ben a város népessége közel 190 000 fő volt, ami azóta is a legmagasabb számnak bizonyult a város történetében. 2005-től kezdve elkezdődött egy erőteljes növekedés, ezáltal a demográfusok prognózisai szerint ez a szám 2020-ra - az előző évek csökkenési és növekedési ütemeit figyelembe véve - akár ismét 190 000 főre duzzadhat.

[szerkesztés] Gazdaság

szegedi paprika

Hazánk élelmiszeriparának egyik központja. A Szegeden és környékén fűszerpaprikát termesztenek és dolgoznak fel. Nemzetközi hírnévre tett szert a szalámigyártás a Pick Szalámigyárnál. Szegeden van a tejiparral foglalkozó Sole-Mizo Zrt. A környéken (Algyőn) kőolaj- és földgázkitermelés folyik. A rendszerváltás után a város gazdasági szerepe jelentősen visszaesett, sorra szűntek meg nagy múltú üzemei, így például a kábelgyár, a téglagyár, a textilgyár, a kendergyár és a konzervgyár.

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Felsőoktatási intézmények

Az 1876-ban Szegeden megrendezett Országos Ipari Termény és Állat kiállítás emlékplakettjének rajza
A Szegedi Tudományegyetem központi épülete
  • A Szegedi Tudományegyetem (elődjei: József Attila Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Élelmiszeripari Főiskola) Magyarország egyik legnagyobb egyeteme. A sanghaji Jiao Tong Egyetem által készített (Academic Ranking of World Universities – 2005, A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása) listán a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme: holtversenyben a 203–300. helyezést érte el, Európában a megosztott 80–123. helyet szerezte meg.
  • A Szegedi Hittudományi Főiskola 1930-ban települt át Temesvárról. 1983-tól világi hallgatókat is képez, 1991 óta pedig fogadja a társintézmények hallgatóit is, és lehetőséget biztosít különböző tárgyakból (főleg társadalom- és neveléstudományi területén) való áthallgatásra.

[szerkesztés] Gimnáziumok

[szerkesztés] Szakközépiskolák, szakképző iskolák

[szerkesztés] Általános Iskolák

[szerkesztés] Nevezetességek

A legfontosabb látnivalókat feltüntető, útbaigazító tábla a Széchenyi téren

[szerkesztés] Strandok

  • Anna Gyógy-, Termál-, és Élményfürdő: a Magyar Fürdőszövetség által minősített 4*-os gyógyfürdő. Az Anna-kút vízét 1927-ben vezették be a Városi Gőzfürdőbe. majd 1938-ban nyerte el a gyógyvíz rangot. 2004-ben újították fel. A Fizio- és Balneoterápiás Központ a 944 m mélyről feljutó 58 fokos ún. Anna-gyógyvizet használja a kezelések alkalmával, mely alkáli-hidrogén-karbonátos ún. lágy hévíz. Ivókúraként és fürdőkúraként egyaránt alkalmazzák.
  • Partfürdő
  • Szegedi Ligetfürdő
  • Gyógy- és Termálfürdő -Szeged

[szerkesztés] Műemlékek

  • Fotóműterem, Széchenyi tér 2.
  • Móritz-ház, Szent Mihály u. 9.
  • Víztorony (Szeged), Szent István tér Honlapja
  • Tűzoltólaktanya, Kossuth Lajos sugárút
  • Gőzfürdő, Tisza Lajos körút 24.
  • Wagner-kripta, Belvárosi temető
  • Popper-ház, Széchenyi tér 3.
  • Aigner-ház, Széchenyi tér 16.
  • Aigner-ház, Széchenyi tér 2/a.
  • Szeged Állomás, Indóház tér
  • Gróf-palota, Tisza Lajos körút 20/b.
  • Új református templom, Honvéd tér 1.
  • Ungár-Mayer-palota, Kárász u. 16.
  • Raffay-ház, Lechner tér 2/a.
  • Szígyártó-ház, Lechner tér 2/b.
  • Szent-Rozália-kápolna, Lechner tér 9.
  • Lakóház, Mikszáth Kákmán u. 4.
  • Új zsinagóga, Jósika u. 10.[6]
  • Raichle-palota, Szentháromság u. 2.[6]

[szerkesztés] Galéria

Dóm tér, a Szabadtéri Játékok színhelye

a Dóm légifotója

Dóm tér és a Pantheon

Zsinagóga

Szegedi Nemzeti Színház

a régi zsinagóga

Klebelsberg Kunó szobra

Reök-palota (Magyar Ede, 1907)

Széchenyi tér, az Áldáshozó és a Romboló Tisza (Pásztor János, 1930)

a Gróf-palota (Raichle J. Ferenc, 1913)

Móra Ferenc Múzeum

alsóvárosi napsugaras ház faragott kapuja

alsóvárosi napsugaras ház

az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete

Belvárosi híd

szegedi vitorlásélet

[szerkesztés] Jeles szegedi napilapok

[szerkesztés] Híres szegediek

Searchtool right.svg Bővebben: Híres szegediek listája

[szerkesztés] Testvérvárosai

légifotó – Szeged

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Irodalom

  • Apró Ferenc: Szegedi képeslapok - A képeslapok Szegedje, Grimm Könyvkiadó, Szeged, 2002, ISBN 963-9087-28-9
  • Veress D. Csaba: A szegedi vár, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-326-341-7

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ DM 2007.11.24.
  2. ^ Forrás: Földi Pál – Harcosok az égen, Anno Kiadó, 1999, ISBN 963 9199 311
  3. ^ DM 2009.10.31.
  4. ^ http://www.minority-szeged.hu/ Szegedi nemzetiségek honlapja
  5. ^ István, a szobor: másfél száz változat - HVG
  6. ^ a b 4/2007. (II.9.) OKM

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeged témájú médiaállományokat.
Reinel compass rose.svg Kistelek Sándorfalva Hódmezővásárhely Héraldique meuble compas.svg
Mórahalom

Észak
Nyugat  Szeged  Kelet
Dél

 Makó
Szabadka (Szerbia részeként) Zenta (Szerbia részeként) Nagyszentmiklós (Románia részeként)
m • v • sz
Csongrád megye városai
Megyei jogú városok Csongrád.jpg
Városok
m • v • sz
Magyarország megyei jogú városai
Coat of arms of Hungary.png
m • v • sz
Városok a Maros mentén (a forrástól a torkolatig)
Románia
Magyarország
Makó · Szeged
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged”