Szegvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szegvár
Szegvár címere
Szegvár címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Járás Szentesi
Kistérség Szentesi
Jogállás nagyközség
Polgármester Gémes László (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 6635
Körzethívószám 63
Népesség
Teljes népesség 4506 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 53,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 86,22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szegvár  (Magyarország)
Szegvár
Szegvár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 35′ 04″, k. h. 20° 13′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 04″, k. h. 20° 13′ 22″
Szegvár  (Csongrád megye)
Szegvár
Szegvár
Pozíció Csongrád megye térképén
Szegvár weboldala

Szegvár nagyközség Csongrád megye Szentesi járásában, a Kurca és a Kórógy-ér összefolyásánál. Csongrád megye második legnagyobb községe.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegvár Csongrád megyében, annak Tiszántúli részén található, a Tiszától mintegy 5 kilométer távolságra. A Kurca és a Kórógy-ér találkozásánál fekszik. A legközelebbi települések a tőle délre található Mindszent (7 km) és a tőle északra fekvő Szentes (8 km) A megyeszékhelytől, Szegedtől légvonalban 35–40 km-re fekszik.

Megközelíthető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése 1332-ből ismert Zeegh alakban, ekkor már a Szeri Pósa család birtoka. A 'szeg' a sarokra, szegletre utal (akárcsak Szegednél): a település középkori magja ugyanis egy, a Tisza árterébe nyúló földnyelven alakult ki. A 'vár' későbbi hozzáadás, mert a 16. században az akkor tulajdonos Dóczy-család erődített kúriát építtetett.

A törökök 1552-ben foglalták el. 1557-58-ban 20, 1560-61-ben 13, 1570-71-ben 27, 1578-79-ben 30 ház állt benne. A törökök által behívott tatárok 1596-ban lerombolták. A török kiűzése után a szegedi kamara birtokába került, 1722-től a Károlyi grófi család birtoka. A Károlyiak katolikus családokat hoztak be az alig pár ember által lakott faluba, helyreállították a Dóczy-kúriát és tatarozták a templom szentélyét. 1737-ben 41 család, 1745-ben 99 család, 1759-ben 267 család, 1773-ban pedig 354 család, azaz csaknem 2000 ember lakott a faluban.

1773-ban Szegvár lett Csongrád vármegye központja, mert a Károlyiak eladták a kastélyt a vármegyének. A vármegye a kastély mögé téglából készült erődöt is építtetett, azon belülre egy börtönt a Dóczi vár alapjaira. A börtönt a 20. század derekán lebontották, de a téglaerődítményekből még valamennyi áll. Szegvár egészen 1883-ig vármegyeszékhely volt, ekkor Szentes vette át szerepét. 1872-ben nagyközség lett, ekkor már 5600-an lakták. 1900-ban 7249-en, 1930-ban 7279-en lakták, 1990-ben már csak 5260-an.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség 96%-a római katolikus.

Foglalkoztatottság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség 36%-a mezőgazdasággal, 28%-a iparral foglalkozik. 34%-a naponta ingázik.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pusztai-féle szélmalom

Római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Károlyi család 1737-ben a török kort romosan túlélt templom szentélyrészét tataroztatta, és ellátta a legfontosabb felszerelésekkel. Ennek az állapotnak az emléke, hogy a templom szószéke - szemben az általános gyakorlattal - a szentély északi falán van. Az első plébános 1739-ben érkezett, de az anyakönyvek csak 1745-től maradtak meg. 1753-ban épült meg a templom hajójának első, majd az 1810-es években a második fele. A templomot díszítő képek, freskók nagy művészek munkáinak másolatai. A főoltárkép Jakobey Károly munkája, amelyet Lotz Károly Mária születése című munkájáról másolt. A mellékoltárok képei Szent Józsefet és Szent Annát ábrázolják, ezeket egy bizonyos Müller nevű festő festette. A keresztelőmedence és a padok 1790-ből valók.

Az első világháború idején a harangok egy részét elvitte a katonaság, ezért 1923-ban újat öntöttek. Szent István látható rajta, amint fölajánlja a koronát, valamint a következő szövegek: „Reménységünk vagyon, veled Máriában, mint magyar hazánknak hű királynéjában”; „Ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket. Az 1914-18-ban elesett hősök emlékére öntötte az Úr 1923. esztendejében Walser Ferenc, Budapest.” A templom melletti plébánia 18. századi épület.

Uradalmi tisztilak (Falumúzeum)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század elején már állt, akkor egyik felében mészárszék és a mészáros lakása, a másikban szatócsbolt és a szatócs lakása helyezkedett el. Az eredeti bolt-mivoltra utal, hogy a tornác tulajdonképpen a járda fölé nyúlik, és építészetileg az épület szerves része. A 19. század közepétől lakóházként működött, majd 1973-ban megnyílt benne a falumúzeum. Helytörténeti kiállítása érdekesen bemutatja a település több évezredes történetét (a község területéről több nemzetközileg is számontartott idol került elő).Láthatóak a Dóczy-kastély feltárásának leletei, és igényes néprajzi tárlat is van.

Parasztházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Falumúzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegvári múzeumot Jaksa János alapította.

Szélmalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pusztai-féle szélmalom. Épült 1865-ben. 1948-ig működött. 1968-ban műemlékké nyilvánították, majd 1979 és 1994 között felújították, azóta látogatható. Belső szerkezete teljesen hiánytalan. Tornyos típusú, felülhajtós, kétkőpáros szélmalom.

Vármegyeház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegvár, Károlyi-kastély

A Vármegyeház a Dóczy-kúria telkén épült. Az erődített Dóczy-kúriát, ahol megfordult Zápolya I. János magyar király is, a török idők után az új tulajdonos, Károlyi Sándor gróf tataroztatta 1725-27, s falakkal is körbevette. 1730-ban Bél Mátyás ezt írja: „…gróf Károlyi Sándor neégyszögletű toronyhoz hasonló építményű lakóháza áll… Belül bolthajtások, kamrák, borospincék vannak, középütt a palota ugyanolyan nagyszerű, mint az egész építmény. Ami azonkívül van, az is két szobácskára oszlik, a lépcsőházban előtér is van. Azután van egy ház, melyet őrtorony formára minden felől fallal vettek körül. Tetejéről az egész megye látképe előtűnik. Nyáron az állandó légmozgás miatt igazán egészséges és hűvös lakás, télen azonban tüzelőhiány miatt kellemetlen és hideg.”

Mivel Csongrád Vármegyének a 18. század végén még sem székháza, sőt, hivatalosan kijelölt székvárosa sem volt, a megyegyűléseket különféle településeken tartották meg. Amikor végül Szegvár lett a vármegye székhelye, megvették a Károlyi-kúriát megyeháza céljára, majd - az iratok tanúsága szerint - az ár nyolcszorosának megfelelő összeget költöttek az átalakításokra. Az 1990 táján végzett ásatások során azonban kiderült, hogy korrupciós ügyről volt szó, mert nem a régi épületet alakították át, hanem egy teljesen újat építettek a régitől kissé délebbre. Ennek pincéje és földszintje boltozott, ablakai kőkeretesek, kapuja és néhány ablaka kosáríves. Az udvar felől igen szép tornácsor van. Szép kovácsoltvas rácsok is találhatók rajta. Az udvarban állt a börtön, amit a 20. század elején lebontottak. Állítólag Rózsa Sándor is raboskodott itt.

A Vármegye székhelye a 19. század végén Szentesre költözött, így a szegvári épület 1902-től árvaház, aggok menhelye, leánynevelő intézet is volt, különféle női szerzetesrendek kezelésében. Egy időben itt élt például a boldoggá avatott Salkaházi Sára szociális testvér is. 1950-ben az épületet államosították, és 1997-ig nevelőotthonként működött. Azóta helyi rendezvények (falunapok, egyházi talákozók, kiállítások) színhelye az épület és udvara.

Sajnálatos módon a középkori épületek közepébe építették a nevelőotthon derítőjét, hatalmas rombolást végezve ezzel. A megkezdett ásatások is megrekedtek, ami a már feltárt romok állagára nincs jó hatással.

Nepomuki Szent János-szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forray Máté szegvári tanító állítatta 1795-ben. A Kurca hídja mellett áll. 1992-ben restaurálták.

Kórógyszentgyörgy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kórógyszentgyörgy a falu déli részének elnevezése. Eredetileg önálló település volt, okleveles emlékeinkben az 1200-as évektől szerepel. Templomát Szent György tiszteletére emelték, ennek helyét a közelmúltban sikerült azonosítani. A török időkben halt ki, majd területét a szegváriak művelték, így vált végül Szegvár részévé. Nevét ma vasútmegálló őrzi. A Kórógy egyébként annak a (Körösből eredő) vízfolyásnak a neve, amely valaha egy szakaszon Szegvár és Szentgyörgy határát alkotta.

Iskolája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegvári iskola a korabeli jogszabályok alapján 1739-ben, a plébánia alapításakor kezdhette meg működését. Az első ismert kántortanító (aki előtt valószínűleg volt másik tanító is) Forray Máté, akinek nevét az intézmény a 2001/2002 tanév kezdetekor vette fel. A 19. században az iskola előbb községi, majd állami kezelésbe került, jelenleg a Szegvár-Mártély ÁMK Forray Máté iskolája nevet viseli. A község jelentős közigazgatási területén sokan tanyákon éltek, ezért mintegy tíz tanyai iskolában folyt az oktatás a XX, század második feléig. Ma három épületben folyik a tanítás: a Központi Épület a község régi központjában, a templomnál található (felső tagozat és igazgatóság), az alsó tagozatosok az Új (a mai központban) és az Újfalusi (Kórógyszentgyörgy irányában található) épületben tanulnak.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szegvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegvár: tanulmányok a település történetéből, főszerkesztő Farkas Gyula, Szegvár Nagyközség Önkormányzata, Szegvár, 2000, ISBN 963-03-9532-0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]