Csanádpalota
| Csanádpalota | |||
 |
|||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Alföld | ||
| Megye | Csongrád | ||
| Kistérség 2012-ig | Makói | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Kovács Sándor[1] | ||
| Irányítószám | 6913 | ||
| Körzethívószám | 62 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3012 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 38,73 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 77,76 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Csanádpalota
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Csanádpalota
Pozíció Csongrád megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,25°, k. h. 20,73° | |||
| Csanádpalota weboldala | |||
Csanádpalota város Csongrád megye Makói kistérségében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése és közlekedése[szerkesztés]
Makótól 20 km-re keletre a román határ közelében található. Legközelebbi település: Kövegy, ami csak 4 km-re fekszik a falutól. Közeli település még Pitvaros és Nagylak előbbi 11 utóbbi 10 km-es távolságban van. Csanádpalota vasúton is megközelíthető a MÁV 121-es számú 121-es számú Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes– Újszeged-vasútvonalának Újszeged-Mezőhegyes szakaszán közlekedő vonatok állnak meg állomásán. Ez munkanapokon nyolc pár vonatot jelent. Minden vonatpárt 63-41-es "uzsgyi" szerelvények továbbítanak. A buszok a település belterületén három helyen állnak meg, tanítási napokon 18 buszjárat indul Makóra. Közülük 9 Szegedig közlekedik.
Története[szerkesztés]
Első írásos emléke 1421-ből származik Palota néven, ekkor a nagylaki Jánki család birtoka volt; nevét földesura díszes udvarházáról kapta. Hat évvel később Luxemburgi Zsigmond Nagymihály Albert dalmát és horvát bánnak adományozta a falut, később a Hunyadiak tulajdona lett. 1552-ben a török hadjárat idején elpusztult.
1562-ben tótokkal népesítették be a kihalt falut, a települést innentől fogva Tótpalota néven jegyezték. Miután Gyula 1566-ban, a negyedik Habsburg-török háborúban elesett Tótpalota is elnéptelenedett. 1637-ben I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem birtokába került; később III. Ferdinánd tulajdona lett - ekkor Mezőpalota volt a falu neve. 1646-tól újra magyarok lakták a települést. 1649-ben II. Rákóczi György, két évvel később Pálffy Tamás csanádi püspök lett a település birtokosa. 1686-ban a oszmán hadak elpusztították, területe az aradi uradalom része lett.
1750-ben Mária Terézia németeket telepített a faluba, de az új telepesek nem tudtak együttélni a románokkal és a szerbekkel, ezért elhagyták a települést és elköltöztek a német többségű Perjámosba. Ezáltal a falu ismét kiürült, de a kincstár 1768-ban katolikus magyarokat telepített le. Később Gömör, Nógrád, Heves és Hont vármegyéből magyarok és szlovákok vándoroltak be. 1756-ban már hivatalosan is Csanádpalotának nevezik. Hét évvel később Fekete György országbíró közbenjárásának köszönhetően római katolikus templom épült.
A település a szabályos típusba tartozó dél-alföldi településformájú, a belterület szabályos kiosztását a kamara mérnökei végezték. 1850. december 1-jén került sor határrendezésre, külterületéből két új községet alakítottak, Kövegyet és Királyhegyest.
1857-ben felépült a kétszintes iskola, 1893-ban az óvoda. Ezekkel a fejlesztésekkel párhuzamosan jött létre az első önálló postahivatal és ezidőtájt gördült be az első mozdony is a településre. A dualizmus ideje alatt több középület és téglagyár is épült.
Az első világháború után rövid ideig román megszállás alá került; A trianoni békeszerződés értelmében határának egy részét Romániához csatolták, ugyanakkor megkapta a nagylaki ugar Mezőhegyes felé eső részét. Lakossága a két világháború között gyarapodott, 6000 fő körül mozgott. Szövetkezetek és malmok létesültek. 1924-ig, illetve 1945 és 1950 között Csanád vármegyéhez, 1924-1945 között Csanád, Arad és Torontál k. e. e. vármegyéhez tartozott. 1937-ben bekötötték a faluba a villanyt. A fő munkaadók a Blaskovits uradalom és a nagylaki kendergyár voltak. Ebben az időben települtek a községbe makói hagymatermesztő gazdák; ők ismertették meg a csanádpalotaiakkal a makói hagyma termelésének módszerét.
A második világháborúnak 165 hősi halottja volt a településen. 1950-ben a Csanádpalotához tartozó Nagykirályhegyest és határát Királyhegyeshez csatolták. A Kádár-korszak alatt a lakosság viszonylagos jólétben élt; a településen határőrs működött.
Csanádpalota önkormányzata a várossá nyilvánításhoz szükséges szükséges pályázatot 2009 januárjában küldte el a regionális államigazgatási hivatalnak.[3] A városi címet 2009. július 1-jén kapta meg.[4] 2010 nyarán elkészült az óvoda új épülete, amely többek között napelemmel működő vízmelegítő rendszerrel is fel van szerelve.[5]
Népessége[szerkesztés]
Nemzetiségi megoszlás[szerkesztés]
A város lakosságának 2001-ben 96,1%-a magyar, 0,3%-a cigány, 0,2%-a német, 0,2%-a román, 0,2%-a szlovák, 0,1%-a szlovén volt. A népesség 3,6%-a nem válaszolt vagy nemzetisége ismeretlen.
Felekezeti megoszlás[szerkesztés]
Csanádpalota felekezeti megoszlása 2001-ben a következőképpen alakult: 75,2% vallotta magát római katolikusnak, görög katolikusnak 0,2%, református volt a település lakosságának 4,9%-a, evangélikus 1,5%-a. Más egyházhoz, felekezethez tartozott 1,1%, 10% nem volt vallásos. A lakosság 7,1%-a nem válaszolt, vagy ismeretlen volt a felekezeti megoszlása.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Ablonczy László emléktáblája
- Csanádi vár köve - Csanád nevű települések találkozója
- Déri István festőművész domborműve
- Az első gázláng emléktáblája
- Felszabadulási és függetlenségi emlékmű
- Hazáért és szabadságért zászlórúd
- Iglódi István emléktáblája
- Kálmány Lajos domborműves emléktáblája
- Kelemen László sírja a római katolikus temető
- Kelemen László szobra a művelődési ház előtt
- Községháza
- Lőcsei Mihály emléktáblája
- Magyar millennium emlékkő
- Második világháborús és 1956-os emlékmű
- Névtelen hősök sírja
- Az önkéntes tűzoltóegyesület emléktáblája
- Római katolikus templom
- Temetőkápolna
- Volt főszolgabírói lakás
- Zellmann-malom romja, egykori ipartörténeti emlék
- Zsidó temető, kiemelt közép-csanádi zsidó épített emlék
- Zsinagóga épülete, átalakítva
Kultúra és oktatás[szerkesztés]
A legfiatalabb csanádpalotaiakról a Napsugár Óvoda és Bölcsőde gondoskodik, az alapfokú oktatást a Dér István Általános Iskola biztosítja több épületben, a tanulólétszám 292 fő. Az emeletes központi épületben oktatják a felső tagozatot, és itt látja el munkáját az iskola vezetése is; az alsó tagozat négy-négy osztállyal a Sirály utcai és a Szent István utcai épületben tanul. Külön épületben található még három tornaszoba, valamint a technika termek is.
1982-ben, a megyében az elsők között számítástechnikai oktatás kezdődött a művelődési házban kiépített szaktanteremben 10 darab, a kor színvonalán kapható Commodore számítógéppel. Ugyanitt nyelvi laboratórium kezdte meg működését.
Az iskolában ezenfelül művészeti oktatás is zajlik, kézműves és sportköri foglalkozásokra járhatnak a gyermekek, valamint zenélni tanulhatnak; a zeneoktatás 1997-98-as tanévben kezdődött a községben.[6] A Csanádpalotai Fúvószenekart Csongrád Megye Alkotói Díjával és a Csanádpalotáért díjjal tüntették ki.[7]
1963 és 1967 között önálló Általános Iskola és Gimnázium nappali és levelező tagozata működött Csanádpalotán. Az 1968/69. tanévtől a makói József Attila Gimnáziumnak kihelyezett levelező tagozata vette át a felnőtt oktatást a településen, amely 1980-ig funkcionált. 2006-tól a Juhász Gyula Református Gimnázium kihelyezett tagozata biztosítja a középfokú oktatást.[8]
A Kelemen László Művelődési Házban pályázati és önkormányzati támogatással hoztak létre teleházat; a város 237 négyzetméter alapterületű könyvtára a hétköznapokon kívül szombaton is nyitva tart.[9]
Híres csanádpalotaiak[szerkesztés]
- Itt élt Brengarten Henrik, főjegyző
- Itt született Gyenes Dienes András, Petőfi-kutató
- Itt élt Kálmány Lajos, népdal- és népmesegyűjtő
- Itt élt Kelemen László, az első magyar színigazgató
- Itt született Mikulich Tibor, páncélos főhadnagy (1914 - 1960)
Források[szerkesztés]
- ↑ Csanádpalota települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Még idén eldől, város lehet-e Csanádpalota - Délmagyar.hu
- ↑ Csongrád megye tizedik városa Csanádpalota - Delmagyar.hu
- ↑ Csanádpalotán a gólyák is dolgoznak - Delmagyar.hu
- ↑ Az iskolai zenekar története - Dér István Általános Iskola
- ↑ Díjazott palotai fúvósok- Délmagyar.hu
- ↑ Minden adott a városi léthez Csanádpalotán - Delmagyar.hu
- ↑ Könyvtár - Csanádpalota.hu
- A Magyar Köztársaság Helységnévtára. Központi Statisztikai Hivatal, 2009
- Makó és vidéke (Szerkesztő: Domokos László) Hagymafesztivál Alapítvány, Makó ISBN 963-04-3385-0
- Csanád megye települései in Makó néprajza (Szerkesztette: Tóth Ferenc dr.) Makó, 2008 ISBN 978 963 03 3388 7
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
||||||||||||||||
|
|||||
