Tótok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felvidéki tót viselet a 19. században

A tótok a szlovákok és a szlovének korábbi külső neve volt, amivel a magyarok illették őket. Még korábban a horvátokat is tótnak nevezték, de ez a megnevezés az ő esetükben hamarosan elmaradt. Több magyarországi település őrzi a tót nevet. A jelenlegi településnevek között ezek: Tahitótfalu (eredetileg Tahi és Tótfalu külön), Tótkomlós, Tótszentgyörgy, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Tótújfalu és Tótvázsony, Lengyeltóti és Káptalantóti. Sok magyar nemzetiségű személy Tót vagy Tóth nevű.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szó eredete a gepidák és más germán törzsek thuat törzsnevéből ered [1], akiknek állama a 4. századtól az 5. századig állt fenn a Kárpát-medencében. Az Avar Birodalom idején a gepidák beolvadtak az itt lakó szlávok közé. A thuat törzsnév általános germán önmegjelölés, ez szerepel a teutonok nevében, és a mai németek deutsch vagy a hollandok (volt száli frankok) angol dutch nevében is. A tót név ugyanolyan külső név, ahogy mi a teutonokat németnek, a németek a magyarokat Ungarnak hívják, az onogurok törzsszövetségének neve után.

Népetimológiai megközelítése szerint a német der Tot – vagyis halál(fej) – szóból ered, ami a szlávok fejalkatára (nagy homlokcsont, erős járomcsont, mélyen ülő szemek), fizimiskájuk ahhoz való hasonlatosságára utal. A népnyelv általában a legjellemzőbb külső-belső tulajdonságot ragadja meg szomszédai, vetélytársai, ellenségei, de még barátai megnevezésére is, mindig pejoratívan.

A szó utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század elejétől a tót megnevezés a hivatalos anyagokban már nem használatos.[2] Ugyancsak elterjedt megnevezés lehet, ha gúnyosan, megvető szándékkal akarják illetni a szlovákokat.[3][4] Azonban azokon a helyeken, ahol mind a mai napig nagyobb számban élnek tótok (például Békés megye egyes helyein), ott a szó teljesen elfogadott és használt. A magyarországi szlovákok is általában tótnak nevezik magukat.

Hasonló történetű népnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 'tót'-hoz hasonlóan napjainkra inkább pejoratív felhangúvá vált szó az oláhok, amelyik a vlachok nevéből ered, és ami minden latin nyelvű embert jelölt. Ugyanebből ered az olaszok neve is, ami nem vált degradálóvá, mivel a lekicsinylés sohasem a szóban, hanem a rossz szándékban van.

A magyarországi Olaszi helynevek egyébként többnyire vallonokat takarnak, ahogy az Oroszi helynevek pedig viking/varég telepeseket még a honfoglalás idejéből. [5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 9632812212  
  2. A 2001-es népszámlálás oldala
  3. Nem elég a Felvidék, még a kürtőskalácsot is lopják a tótok, Kuruc.info
  4. Cenzúráznak a tótok, Szent Korona Rádió
  5. Györffy, György. István király és múve, 2. kiadás, Gondolat, 313-314, 511-513,. o. ISBN 963-281-221-2 (1983) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]