| Ambrózfalva |
 |
| A község evangélikus temploma |

Ambrózfalva címere |
|
| Közigazgatás |
| Ország |
Magyarország |
| Régió |
Dél-Alföld |
| Megye |
Csongrád |
| Kistérség 2012-ig |
Makói |
| Jogállás |
község |
| Polgármester |
Mitykó Mátyás Márton[1] |
| Irányítószám |
6916 |
| Körzethívószám |
62 |
| Népesség |
| Teljes népesség |
498 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség |
44,39 fő/km² |
| Földrajzi adatok |
| Terület |
11,22 km² |
| Időzóna |
CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése |
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 46,35007°, k. h. 20,72981°46.35007, 20.72981 |
Pozíció Csongrád megye térképén
|
| é. sz. 46,35007°, k. h. 20,72981°46.35007, 20.72981 |
Ambrózfalva község Csongrád megyében, a Makói kistérségben.
Fekvése és megközelíthetősége [szerkesztés]
A község Csongrád megye keleti részén, Békés megye határában található, Makótól 28 kilométerre. A legközelebbi település Nagyér, ami a községtől 2 kilométerre fekszik; Pitvaros 4, Csanádalberti pedig 5 található.
Vonattal a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes-vasútvonalán érhető el. A megállóhely Nagyér és Pitvaros között található. Közúton a Pitvarost és Makó-Rákost összekötő útról lehajtva, 4,5 kilométert észak felé autózva közelíthető meg. A Tisza Volán autóbuszai a település belterületén kettő helyen állnak meg, munkanapokon 6 járat indul Makóra.
1843 novemberében telepítettek ide 120 békéscsabai szlovák dohánykertész családot. 1861-ig Kis-Pitvaros néven Pitvaros településrésze volt; jelenlegi nevét 1849-ben báró Ambrózy Lajos temesi királyi kincstári igazgató után kapta. 1843-tól lehetőségük nyílt a dohánykertész családoknak a kincstár tulajdonában lévő földjeik megváltására; ezután eredeti mesterségükkel felhagytak, és főként kalászos- és takarmánynövényeket termeltek. A közeli mezőhegyesi cukorgyár kiépülése után megnőtt a cukorrépát termelők száma is. 1845-ben az evangélikus egyház jóvoltából iskola, imaterem és lelkészlak épült. 1891-ben 1006, túlnyomórész szlovák lakosa volt; lakói kendertermesztéssel is foglalkoztak. Két évvel később épült ki a Mezőhegyes-Tótkomlós-Orosháza vasútvonal, melynek Nagyérrel (akkori nevén Nagymajláth) közös megállója létesült a községtől keletre. 1907-ben új állami iskola és óvoda is épült. A községet 1918 áprilisától 1920 márciusáig román katonaság tartotta megszállva. A település nemzetiségi összetétele gyökeresen 1946-ban változott meg, amikor a szlovákok kitelepülésével és a Szlovákiából kitelepített magyarok beköltözése után, a két ország közötti népességcsere eredményeként a magyarság került túlsúlyba. Az 1949-ben megalakult Dimitrov Mezőgazdasági Termelőszövetkezet később egyesült a Felszabadulás Termelőszövetkezettel, amely még ma is folytat gazdálkodó tevékenységet a községben. 1973-ig önálló tanácsú község, 1990-ig a pitvarosi közös tanács társközsége volt. Azóta önálló, szabadon választott képviselő-testület irányítja a település.
Nemzetiségi megoszlás [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 86%-a magyar, 13%-a szlovák és 1%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Felekezeti megoszlás [szerkesztés]
Ambrózfalva felekezeti megoszlása 2001-ben a következőképpen alakult: 19,8% vallotta magát római katolikusnak, görög katolikusnak 0,6%, református volt a település lakosságának 8,6%-a, evangélikus 21,5%-a. Más egyházhoz, felekezethez tartozott 0,5%, 26,9% nem volt vallásos. A lakosság 22,1%-a nem válaszolt, vagy ismeretlen volt a felekezeti megoszlása.
- A település szülötte Gombos Ferenc Albin (1873–1938) történész, pedagógus, író, az MTA tagja.
- Csirik János (1946–) Széchenyi-díjas programtervező matematikus, egyetemi tanár.