Nagybánhegyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagybánhegyes
Nagybánhegyes légifotó.jpg
Nagybánhegyes evangélikus templom
Nagybánhegyes címere
Nagybánhegyes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Békés
Járás Mezőkovácsházai
Kistérség Mezőkovácsházai
Jogállás község
Polgármester Jancsó Ottó (FIDESZ)[1]
Irányítószám 5668
Körzethívószám 68
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 1246 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 28,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 42,24 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagybánhegyes (Magyarország)
Nagybánhegyes
Nagybánhegyes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 27′ 33″, k. h. 20° 54′ 11″Koordináták: é. sz. 46° 27′ 33″, k. h. 20° 54′ 11″
Nagybánhegyes (Békés megye)
Nagybánhegyes
Nagybánhegyes
Pozíció Békés megye térképén
Nagybánhegyes weboldala

Nagybánhegyes község Békés megye Mezőkovácsházai járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megközelíthető műúton Magyarbánhegyes felől, valamint a Mezőkovácsházát és Kaszapert összekötő úton.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1592 lakosú Nagybánhegyes Békés megye déli részén helyezkedik el. Az írásos adatok azt bizonyítják, hogy Bánhegyesse néven már a 15. században is lakott volt. Nevét Maróti János macsói bántól kapta, a hegyes szó pedig rétet, kaszálót jelent.

Az 1552-es törökdúlás mindent elpusztított, szétszórta és tönkretette a lakosságot. A 17. századig az egész környék lakatlan pusztaság volt.

Bánhegyes újraalakulása 1832-re tehető, ami a nagylaki telepeseknek köszönhető. Akkor a bérlők 120 fős települést hoztak létre, és főként külterjes szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak. A lakosok főként szlovákok voltak, később érkeztek melléjük magyar, román és német családok. 1850 körül több tótajkú család érkezett Tótkomlósról, Orosházáról, innen kapta a falu a Tótbánhegyes elnevezést.

A nagy előtagot 1908-ben nyerte el a falu, 5205 lakossal. A ki- és betelepítéssel 1947-ben a falu szlovák lakosságának 80%-a az akkori Csehszlovákiába települt. Helyükre az ottani magyarokat kényszerrel hozták marhavagonokban Vágfarkasd és Negyed községekből. Lassan bár, de bekapcsolódtak a község életébe.

A község az 1950-es megyerendezésig Csanád vármegyéhez tartozott, azóta Békés megye része.

A Zalka Máté Termelőszövetkezet 1949-ben alakult 84 hold területtel, majd a hatvanas évek elején, a nagy téeszesítéskor jött létre az Aranykalász és Kossuth Termelőszövetkezet. A három TSZ 1975-ben egyesült Zalka Máté néven. A rendszerváltásig a lakosság 98%-a dolgozott a szövetkezetben, 1200 taggal. A téesz megépítette a modern tejüzemet, melynek termékei nemcsak az országban, hanem külföldön is ismertté váltak. Például a híres Túró Rudi termék, vagy a kézzel gyártott parenyica sajtféleség.

A Petőfi Sándor Művelődési Ház 1962 óta működik, itt található a községi könyvtár is 12 ezer kötetes könyvállományával. Érdekes látnivalót kínál az 1895-ben épült, műemlék jellegű evangélikus templom és a hősi halottak emlékműve a főtéren. 2002-ben elkészült a központi park és a piactér az ott található százéves védett fákkal és szökőkúttal.

A látnivalókon túl érdekes rendezvény várja minden évben az idelátogatókat augusztusban. Több éve tartják meg a hagyományos paprikafesztivált.

A községben 1971-ben tört fel először a gyógyhatású termálvíz, helyszínén jelenleg is termálfürdő működik. A fürdő épülete mellett kialakított kemping egész évben várja a turistákat.

A községnek általános iskolája és óvodája van.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 87%-a magyar, 12%-a szlovák és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barna János 1929 (szerk.): Makó és Csanád-Torontál vármegyei községek. Budapest.
  1. Nagybánhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]