Gombos Ferenc Albin

Gombos Ferenc Albin

Gombos Ferenc Albin (eredetileg Gombos Ferenc, gyakran Gombos F. Albin; Ambrózfalva, 1873. október 3. – Budapest, 1938. december 25.) történész, pedagógus, író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori Magyar Királyság és Európa történetének kutatója, korabeli forrásainak feltérképezője volt, több jelentős forráskiadvány gondozása fűződik a nevéhez.

G. Miklósy Ilona (1873–1958) színésznő, író férje.

Életútja

Középiskolai tanulmányait Makón kezdte meg, majd 1888-ban belépett a piarista rendbe és a Temesvári Piarista Gimnáziumba járt. A piaristák kecskeméti gimnáziumában érettségizett le, 1891–1892-ben novíciusi éveit Vácott töltötte. A piarista tanárképző intézet, a Kalazantinum hallgatójaként a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folytatott felsőfokú tanulmányokat. Egyetemi évei alatt, 1896-ban kilépett a szerzetesrendből, majd 1900-ban megszerezte történelem–földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelét. 1898-tól a brassói főreáliskolában, 1906-tól a Budapesti VII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban, 1919-től 1934-es nyugdíjazásáig pedig a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorlógimnáziumában volt középiskolai tanár.

Munkássága

Tudományos pályája során elsősorban a középkori Magyarország és Európa történelmével foglalkozott, különösen jelentősek forráskiadványai és kresztomátiái. Lefordította Paulus Diaconusnak a longobárdokról a 8. század végén írt történeti művét (Historia gentis Langobardorum), munkatársaival magyarra ültette és magyarázó jegyzetekkel kiadta Liutprand 10. századi, valamint Freisingi Ottó 12. századi történeti krónikáit. Nevéhez fűződik a hazai középkorkutatás egyik legjelentősebb segédanyaga, az Árpád-korra vonatkozó forrásszövegek négykötetes – részint halála után megjelent – gyűjteménye. Teljesítményének értékére némi árnyékot vet a tény, hogy Rokay Péter történész 1985-ben a forrásgyűjtemény 2096. számú tételéről bebizonyította, azt maga Gombos koholta. Külön is foglalkozott a honfoglaló magyarság kalandozásaival, I. (Szent) István korának, valamint a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelésnek a forrásaival.

1901 és 1914 között szerkesztésében jelentek meg az Athenaeum kiadónál a Középkori Krónikások című sorozat kötetei, 1937–1938-ban pedig a millenniumi Szent István-emlékkönyv szerkesztésében is részt vett mint a Szent István Emlékkönyvbizottság előadója. 1911–1912-ben a Századok című történelmi folyóirat szerkesztője volt.

Jelentős tevékenységet fejtett ki az ismeretterjesztés területén, 1909-től az Uránia Tudományos Társaságban tartott tudományos felolvasások kötetekbe gyűjtésének és szöveggondozásának történész szakszerkesztője volt. Somorjai Gombos, Serédy Kálmán és Lupi bácsi álneveken a magyar és a világtörténelem egyes korszakait áttekintő ismeretterjesztő füzeteket és kézikönyveket állított össze a tanulóifjúság számára, valamint ifjúsági regényeket és műmeséket is írt.

Társasági tagságai és elismerései

1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1937-ben rendes tagjává választották. 1936-ban a Szent István Akadémia rendes tagja lett, és választmányi tagként részt vett a Magyar Történelmi Társulat munkájában is.

Főbb művei

• Az 1437-ik évi parasztlázadás története különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra, s a huszitizmusnak hazánkban való elterjedésére. Kolozsvár. 1898.
• Paulus diaconus: A longobardok története. Brassó. 1901.
• Liudprand történeti munkái. Budapest. 1908. (Gaal Lajossal és Jurkovich Emillel)
• Freisingi Ottó krónikája. Budapest. 1912. (Irsik Józseffel és Vajda Györggyel)
• A honfoglaló magyarok itáliai kalandozása (898–904). Budapest. 1927. (Akadémiai székfoglalója)
• St. Étienne dans l’historiographie européenne du moyen âge. Budapest. 1937.
• Catalogus fontium historiae Hungariae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCXI I–IV. Budapest. 1937–1943.

Ismeretterjesztő kézikönyvei

• Lupi bácsi földrajzi ismereteket terjesztő elbeszélései a magyar ifjúság számára I–XV. Budapest. 1900–1905;
• A magyar nemzet története I–XII. Budapest. 1909.
• Az ókor története. Budapest. 1911.
• A középkor története. Budapest. 1911.
• Az újkor története 1492–1798. Budapest. 1911.
• A legújabb kor története a francia forradalomtól napjainkig. Budapest. 1911.
• Keresztes hadjáratok. Budapest. 1915.
• A lovasság. Budapest. 1915.
• Európa és a többi világrész főbb államainak politikai és gazdasági földrajza. Budapest. 1915.
• Világtörténelem I. Budapest. 1917.
• Történelmi olvasókönyv. Budapest. 1926.
• Magyarország története az amerikai magyarok számára. Budapest. 1928.

Ifjúsági művei

• A Robinsonok királya. Budapest. 1910.
• Hájas Muki mint Robinson Crusoe. Budapest. 1914.
• Szent László piros rózsája: Legendás történetek az ifjúság részére. Budapest. 1924.
• A grönlandi titok. Budapest. 1928.
• Hóharmat: Székelyföldi regék és mesék. Budapest. 1930.
• Bujdosó király. Budapest. 1935.

Felhasznált forrás

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 606. o. Online hozzáférés
• Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István. Budapest: Szent István Társulat. 1998. On-line elérés
• Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 698. o. ISBN 963-85773-9-8
• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2000. 746. o. ISBN 963-05-7745-3
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1041. o. ISBN 963-547-549-0

További irodalom

• Lukinich Imre: Gombos Ferenc Albin. Századok 1939.
• Rokay Péter: A középkori magyar történelem egy nem létező forrása. Magyar Könyvszemle 1985. 1. sz. 57–58. o.