Nagyér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyér
Nagyér címere
Nagyér címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Járás Makói
Kistérség Makói
Jogállás község
Polgármester Lőrincz Tibor[1]
Irányítószám 6917
Körzethívószám 62
Népesség
Teljes népesség 529 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 41,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,29 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyér  (Magyarország)
Nagyér
Nagyér
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 22′ 01″, k. h. 20° 43′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 01″, k. h. 20° 43′ 59″
Nagyér  (Csongrád megye)
Nagyér
Nagyér
Pozíció Csongrád megye térképén
Nagyér weboldala

Nagyér község Csongrád megye Makói járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Alföld régióban, Csongrád megye délkeleti részén található, Makótól 30, Orosházától 28 km-re.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyér 1973. április 1-jéig volt önálló. 1990 októberig Csanádalberti, Pitvaros és Ambrózfalva községekkel közös tanácsba tartozott. 1992. január 1. óta újra önálló település. 1993-ban lakosainak száma 645 fő volt, népességének 42 százaléka volt 30 év alatti.

A nagyéri zsidók története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyér dohánykertész községet 1843-ban alapították meg. Itt, és a környékbeli községekben, Tótkomlóson, Albertin és Ambrózon zsidók csak 1848 után telepedhettek le.

Az első nagyéri (nagymajláthi) zsidó, a Makóról származó Grosz Bernát az 1850-es évek legelején telepedett le a községben. Gabona és vegyeskereskedést nyitott. Az 1857-es népszámlálásban egy zsidó családot jelölnek 9 fővel. Később, az 1870-es években Tótkomlósra költöztek. Utódjuk a Brüll család lett, akinek Tótkomlóson, Nagyéren, Albertin és Ambrózon is volt üzletük.

Nagyéren nem éltek állandóan zsidók. Az 1930-as években két kereskedő család élt itt, akik az 1940-es évek elején elköltöztek innen.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződésig. 1843-1878. A makói múzeum füzetei. 62. Makó, 1980.
  • Ifj. Balogh István: Zsidók a Pitvaros környéki falvakban, 2002.
  • Balogh Mihály: Nagyéri visszaemlékezés, 2002.
  • Makó és vidéke (Szerkesztő: Domokos László) Hagymafesztivál Alapítvány, Makó ISBN 963-04-3385-0

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagyér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]