Pálffy Tamás (püspök)
| Pálffy Tamás | |||||
| Vác, Eger, majd Nyitra püspöke | |||||
 | |||||
| Született | 1620 Pozsony | ||||
| Elhunyt | 1679. május 6. (59 évesen) Bécs | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 1658. április 25. – 1660. augusztus 16. (Vác) | |||||
| Püspökségi ideje 1660. augusztus 16. – 1670 júniusa (Eger) | |||||
| Püspökségi ideje 1670 júniusa – 1679. május 5. (Nyitra) | |||||
| Pálffy Tamás a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pálffy Tamás témájú médiaállományokat. | |||||
Erdődi báró Pálffy Tamás (Pozsony, 1620[1] – Bécs, 1679. május 6.) 1653-tól csanádi, 1658-tól váci, 1660-tól egri, 1670-től nyitrai püspök, kancellár.
Élete[szerkesztés]
Pálffy Tamás nemesi családban született: édesapja, Pálffy Mihály egyike volt az ország legtekintélyesebb nemeseinek. 1633-ban Pozsonyban, majd Nagyszombatban tanult filozófiát. 1641-ben Rómába ment a Collegium Germanico-Hungaricumba, és itt tartotta első szentmiséjét is 1645 júniusában. Még abban az évben visszatért Magyarországra, és december 13-án esztergomi kanonokká nevezték ki. Ebben a minőségében működött egy ideig Lippay György esztergomi primás mellett. 1647-ben honti főesperessé lett, egyúttal elnyerte az Oltárszentség oltárának igazgatóságát. 1649-ben zólyomi főesperes, 1651. május 10-től őrkanonok és báthi apát. 1650-ben bátyja Pálffy Pál nádor támogatásával elnyerte Zuanna javadalmát, amiről végül Otto Fridrich Graf von Puchheim laibachi püspök javára lemondott.[2]
1652-ben a király csanádi püspökké tette, illetve 1653. augusztus 10-én a szenttamási prépostság javadalmának birtokába lépett. 1654-ben Rómába utazott, hogy megerősítését a csanádi püspökségre a szentszéknél kieszközölje, amit az év szeptember 25-én el is nyert. Püspökké szenteltetése 1655-ben Trencsénben történt Lippay György által. 1655. augusztus 20-án segédpüspökséget kért, szeptember 16-án pedig azért kereste meg a primást, hogy ajánlja őt a váci püspöki székre. 1657. január 1.-én ismét előléptetéséért folyamodott a primáshoz, arra is hivatkozva, hogy rokonai Veszprém visszavívásánál vérüket ontották. Óhajtása teljesült: 1658. március 22-én megkapta az esztergomi nagyprépostságot és még ezen évben a pozsonyi prépostságot, valamint a váci püspökséget is.
1660-ban az egri püspöki széket foglalta el, 1669. október 5-én kancellár lett, illetve ismét elnyerte a pozsonyi prépostságot (melyről 1660-ban már lemondott), valamint a jászói prépostságot is. 1670-ben a nyitrai püspökségre helyezték át, amelyet közel tíz évig kormányzott. Nagy kegyben állott I. Lipót magyar királynál, aki őt a „tanács angyalának” nevezte. Erős, hazafias, alkotmányos érzületét mutatta az a küzdelem, amelyet az 1678. évi országgyűlésen Hocher Pál osztrák kancellár ellen folytatott. Emellett ékesszóló, tevékeny, buzgó, áldozatkész főpap volt, aki nemcsak a nyitrai székesegyházat látta el gazdagon egyházi ruházatokkal, hanem sokat tett a nevelésügyért is: 1678-ban megvette Rákóczi Erzsébettől Hejce falvát 27.000 forinton a Kisdy-féle papnevelő alapítványának növelésére. Amikor később a Tökölyek ezt lefoglalták, ismét 34.000 forinton visszaváltotta.
Pálffy Tamás 1679 tavaszán hunyt el Bécsben.
Művei[szerkesztés]
Pálffy Tamás több írott művet is hagyott maga után, melyeket Szinnyei József 19. század i híres bibliográfus az alábbiak szerint rendszerezett:[3]
- Foelicitas Mater, Cvm Svorvm, Corona, Et Gratia Filiorvm Defvncta, Siue Oratio Fvnebris In Exeqvijs Illustrissimae Comitissae, Ac Dominae ... Mariae Fvgger ... Qvondam Comitis ... Nicolai Palffy Ab Erdeőd... Delictae Viduae, Item Illustrissimorum Heroum Fratrum, & memoratae Comitissae Filiorum imprimis ... Comitis, ac Domini ... Stephani Pálffy ... Equitis Aurati; Commitatus Posoniensis Supremi Comitis ... & Deinde Illustr. ... Comitis ... Ioannis Pálffy ... comitatus Comaromiensis Supremi Comitis ... Habita Posonij in Capitulari Ecclesia sancti Martini ... Anno M.DC.XLVI. Mense Maio, Die XXIX. Viennae
- Thesaurus Perditus seu Oratio In Exequijs Illustr. Comitis ... Francisci Forgacs de Gimes, Supremi Comitis Comitatus Barsiensis ... habita ... Tyrnaviae In Ecclesia maiori S. Nicolai Die 17. Decembris Anno 1648. Trencsinii
- In Exeqviis Illustr. Comitis ... Ladislai Eszterhazi De Galanta ...Comitatus Soproniensis Supremi Comitis ... Item Spectabilivm ... Dominorvm Francisci Eszterhazi ... Supremi Capitanei ... Thomae Eszterhazi ... Praesidij Levensis Vicecapitanei, &c. Gaspari Eszterhazi ... In praelio contra Turcas ad campum Nagy-Vezekény habito, simul pro Patria, Die 26. Augusti, gloriosè occumbentium. Oratio ... Habita Tyrnaviae, in Ecclesiâ S. Joannis-Baptistae, Die XXVI. Novembris Anno M.DC.LII. Viennae 1653
- Rituale Agriense, seu formula agendorum in administratione Sacramentorum etc. Cassoviae, 1666
- Latin nyelvű levelei (14 db) Lobkovicz Vencel herceghez (herceg Lobkovicz Mór raudniczi levéltárában)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Katolikus lexikon, i. h.
- ↑ Dominkovits Péter 2011: Javadalmak - javadalmasok - patrónusok - Adatok és szempontok Sopron szabad királyi város egyháztörténetének, várospolitikájának a kutatásához, a 17. század első feléből. In: Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus - Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. Győr, 99-100.
- ↑ Szinnyei, i. m.
További információk[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. Pálffy Tamás
| Előde: Rohonczy István |
|
Utóda: Jácint Ferenc |
| Előde: Zongor Zsigmond |
|
Utóda: Szentgyörgyi Ferenc |
| Előde: Kisdy Benedek |
|
Utóda: Szegedi Ferenc Lénárd |
| Előde: Kollonich Lipót |
|
Utóda: Gubasóczy János |
