Jászó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Jászó (Jasov)
Jászó62.JPG
Jászó látképe a várhegyről
Jászó címere
Jászó címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Kassa-vidéki
Rang község
Első írásos említés 1243
Polgármester Nagy Gábor
Irányítószám 044 23
Körzethívószám 055
Népesség
Teljes népesség 3351 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 263 m
Terület 35,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jászó  (Szlovákia)
Jászó
Jászó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 40′ 60″, k. h. 20° 58′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 40′ 60″, k. h. 20° 58′ 27″
Jászó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Jászó (szlovákul Jasov, németül Jossau) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Jászóváralja tartozik hozzá. 2011-ben 3351 lakosából 2404 szlovák, 237 magyar és 198 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kassától 22 km-re nyugatra, a Kassai-medence délnyugati részén, a Bódva partján hosszan elnyúlva fekszik, az 548-as és 550-es utak kereszteződésénél.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve szláv jása (= erdei tisztás) főnévből ered, eredetileg a falu feletti mészkőhegy a Jászói-kő neve lehetett. Más feltevés szerint a magyar (= folyó) és aszó (= száraz völgy) összetétele.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint Jászó területén már az őskorban is éltek emberek és azóta területe megszakításokkal folyamatosan lakott. A jászói premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította a középkorban országos jelentőségű hiteleshely, melyet még a 17. században is tornyokkal erődített fal övezett. Építését csak a tatárjárás szakította félbe és 1255 után fejezték be. A premontrei szerzetesek nyomában főként a Szepességből német telepesek érkeztek a faluba. A település 1290-ben számos kiváltságot (vásártartási jog, vámszedési jog, vadászati jog) kapott és gyorsan várossá fejlődött. Ekkor a település tulajdonképpen két részből állt. A Bódva jobb partján fekvő Jászóváralja és a bal parton fekvő Jaszóból. Jászó várát 1312-től Károly Róbert és a jászói konvent egyezsége alapján építték. 1390-ben Jazowara néven említik. A 15. század közepén a husziták foglalták el, de 1458-ban Rozgonyi Sebestyén visszafoglalta. Jászó 1394-ben évenkénti országos vásár megtartására szóló jogot kapott. A 15. században ellentét robbant ki a monostor és a város között a fizetendő adók és a monostornak végzett munkák miatt. A prépostságot 1619. szeptember 12-én Bethlen István serege pusztította. 1676-ban Teleki Mihály kurucai égették fel. Falai között noviciátus és hittudományi főiskola működött, melyet Kisdy Benedek egri püspök alapított a jezsuiták számára 1657-ben, de 1929-ben Gödöllőre költöztették. A régi monostor épületeit az 1740-es években lebontották és ezután 1750 és 1766 között építették fel a ma is látható későbarokk épületegyüttest. A település lakói főként mezőgazdaságból és bányászatból éltek. A hozzá tartozó bányákban vasat, rezet, ólmot bányásztak. A bányászati tevékenység különösen a 18. század végén lendült fel, 1780-ban nagyolvasztó is épült itt. A vaskohók mellett több kovácsműhely, fűrésztelep, téglagyár és malom is működött. 1910-ben a településnek 1361, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.

Vályi András szerint "JÁSZÓ. Jasovia. Jósz. Régi Vár, és magyar mező Város Abaúj Várm. Hajdani erősségét, melly Várhegynek neveztetett, IVdik Béla Király építtette, hogy e’ vidéki lakosoknak a’ Tatárok ellen menedék helyék lenne: de el sem készűlhetett; midőn a’ már Jászói Prépostságnak épűleteivel egyetemben fel dúllattatott, ’s el égettetett, a’ mint Zsigmond Királynak 1255dikben költt Királyi Levelélől, ’s 1436dikban meg erőssített adománnyaiból, nyilván ki tetszik. És így már ez előtt virágzott vala ottan a’ Præmonstratensiseknek Szerzetek. Történtt szerentsétlensége után majd két száz esztendeig tsekély épűletek vala, ’s könnyen is fel dúlattatott az ellenségtől. Ez a’ szerentsétlenség arra szolgáltatott alkalmatosságot, hogy az akkori Prépost Stanislaus, Zsigmond Királyhoz folyamodván, engedelmet kért, és nyertt Klastromjoknak tornyos falakkal való meg erőssíthetésére 1436dikban. Az idei való Rezidentzia, és a’ Szentegyház, ’s tornyok, olly igen jeles épűletek, mellyek az egész vidéknek nagyobb tekintetet, ’s újjabb elevenséget szolgáltatnak. Tekintetet kaptsol ehez a’ nevezetes Jászói Levéltár, mellyben mind nevezetes mind régi, és fontos Levelek találtatnak. Elég viszontagságokat szenyvedett, a’ mint az 1609dik esztendőbéli Ország Rendgyeinek kérésekböl és ki tetszik, midőn a’ Felség a’ Jászói, és Turóczi Konventeknek meg újjíttasásokra kérettetett, melly IIIdik Ferdinánd alatt is elő fordúlt vala. Mostani pompás épűletei üressen állanak, ’s az Urasági Tiszteknek szolgáltatnak elég tsendes, és valóban úri lakást is. Levegője igen egésséges, és jó lakást szolgáltat. Határja trágyázást kiván, melly után jól termő, legelője szoross, fájok elég van mind a’ két féle, országos Vásárjaik is helyben, eladásra alkalmatos módgyok a’ szomszéd Bányászi Városokban. " [2]

Fényes Elek szerint "Jászó, (Jósz), magyar mv. Abauj vmegyében, Kassához nyugotra 5 órányira, a szomolnoki országutban, egy kies völgyben, a Bodva vize mellett. Lakja 1592 kath. Hajdan bányaváros volt, mint czimeréből (két keresztben álló kalapács) láthatni: most a praemonstrati szerzet gazdag prépostsága s hiteles levéltára ékesiti. A prépostsági két tornyos szentegyház, mind épitési módjára, mind ékességére nézve egy a legjelesbek közül. Belső falai egészen fejér márványozottak; két oltára, az oltárok mellett álló szent képek, a szónok-szék, márványból készültek; a menyegzetet pompás festések ékesítik.

Községháza

A szentegyháztól jobbra esik a préposti-lakás, balra zárda (klastrom), mellyben laknak a szerzet többi tagjai, kik egyébiránt mint kanonokok (Canonici regulares) tekintetnek, s Eximius czimmel tiszteltetnek. Fő alapitói ezen prépostságnak Kálmán s II. Béla voltak, s a hiteles levéltár most is egy a legnevezetesebbek közül való, ámbár IV. Béla alatt a tatároktól semmivé tétetett. Az idevaló hegyeken igen sok vörös és fejér, fekete és fejér, kék és fejér csikos márvány töretik, s helyben asztalnak, szobornak, oltárnak, sirkőnek dolgozzák fel; továbbá találtatik itt számos mesterember, a vásárok pedig különösen sertésre nézve nagy fontosságuak. F. u. a jászói prépostság, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Meczenzéf." [3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cseppkőbarlang bejárata

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1927. április 21-én Frankovics Boldizsár kibernetikus, egyetemi tanár (1927-2008).

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászó témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]