Mecenzéf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mecenzéf (Medzev)
Dolný Medzev kostel.JPG
Mecenzéf címere
Mecenzéf címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Kassa-vidéki
Turisztikai régió Abaúj
Rang város
Első írásos említés 1359
Polgármester Valéria Flachbartová
Irányítószám 044 25
Körzethívószám 055
Népesség
Teljes népesség 4261 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 134 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 318 m
Terület 31,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mecenzéf  (Szlovákia)
Mecenzéf
Mecenzéf
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′ 00″, k. h. 20° 53′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 00″, k. h. 20° 53′ 30″
Mecenzéf weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Mecenzéf (1899-ig Alsó-Mecenzéf, szlovákul: Medzev, németül Metzenseifen) város Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2011-ben 4261 lakosából 2975 szlovák, 354 német, 77 cigány, 54 magyar volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kassától 28 km-re nyugatra, a Bódva partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost a IV. Béla által betelepített elzászi és stájer bányászok alapították a tatárjárás után. Ez az első település nem teljesen a mai helyén, hanem északnyugatra a később Dorfelnek (Dedinka) nevezett városrészen feküdt. A település arról a patakról kapta nevét, melynek mai neve Pivering. Első írásos említése 1272-ből származik. 1359-ben "Mechenseuph" néven említik. Az 1427. évi adóösszeirásban 58 portát számláltak, ezzel a nagyobb települések közé számított. 1430 körül felépült az új gótikus templom.

Felsőmecenzéf 1427-ben szerepel először írott forrásokban. A környező völgyekben 1356-óta vashámorok működtek, ahol a közeli bányák vasát dolgozták fel. A hámorok egészen 1870-ig működtek. Az itteni vashámorok és kovácsműhelyek fő termékei a mezőgazdaságban használatos munkaeszközök voltak.

A 16. században itt is elterjedt a protestantizmus, a lakosság többsége áttért az új hitre. Eger eleste után az ellenreformáció itteni központja a jászói jezsuita kolostor lett. A rekatolizáció érdekében folytatott harc itt 1671-ben ért véget, amikor Novák evangélikus lelkész arra kényszerült, hogy átadja a templom kulcsait a katolikusoknak.

Alsómecenzéf a 17. század első felében polgárai szorgalmának és ügyességének köszönhetően jelentős fejlődésnek indult. 1618-ban már széleskörű önállósággal és gazdasági előjogokkal rendelkezett, mint a szabad királyi bányászvárosok. Különösen a bányászat, a vaskohászat és kézműipar volt fejlett. Az 1630-as évek végétől egymás után alakultak céhei, a kovácsok, a lakatosok, asztalosok, cipészek alapítottak itt céheket. 1639-ben megalakult az ácsok és a serfőzők céhe is. A serfőzők még a 19. század első felében is 60 tagot számláltak. A 17. század végétől dúló háborúk és járványok azonban jelentősen visszavetették a fejlődést. 1715-ben Alsómecenzéfen csak 20 háztartást számláltak, 1720-ban 62 család élt a településen. A veszteségeket a település csak 18. század közepére tudta kiheverni. Fejlődésén lendítettek Mária Terézia és II. József reformjai is, melyeknek köszönhetően a település megszabadult a jászói kolostornak fizetett kötelezettségeitől és újra szabad bányaváros lett. A feljődés a város épületeiben is megmutatkozott. Ekkor építették át a 15. századi gótikus templomot és készült el a főtéri Mária-oszlop, 1752-ben felépült Alsómecenzéf első katolikus iskolája, azelőtt az itteni gyerekek Felsőmecenzéfre jártak. 1772-ben a számlálóbiztosok 84 gazdát, 219 zsellért és 201 vagyontalan családot számláltak. 1828-ban 418 házában 3424 lakos élt.

Vályi András szerint "MECZENZEIFEN. Alsó, és Felső Meczenzeif. Népes két mező Város Abaúj Vármegy. lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik az Ország útban, fájok van, héti, és Országos vásárjai hasznosak, réttyei soványak, lakosai az Országnak külömbféle részeiben keresik élelmeket árkok’ ásásával." [2]

Fényes Elek szerint "Alsó-Meczenzéf, német m.-város, Abauj vármegyében, Kassához nyugotra 6 órányira, közel a szepesi, tornai, abauji, határszéleknek összejöveteléhez, 3250 r. kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Postahivatal" [3] "Felső-Meczenzéf, német-tót m.-város, Abauj vmegyében, az elébbeni városhoz 1/4 órányira; 1949 kath. lak. Kath. paroch. templom. E két város német lakosi hihetőleg Stéjer és Bajor országokból költöztek be, s szavokejtése olly durva és különös, hogy más rokon ajkuak alig érthetik meg. Egyébiránt fáradhatatlan munkás emberek, s vagy az itteni számos vashámorban dolgoznak, vagy kazánokat, patkókat s más vasmiveket készitenek; kézi-mesterségeket folytatnak. Továbbá leghiresebb utcsinálók egész hazánkban, sőt a posványok kiszáritásában is nagyon ügyesek, s innen ritkán szoktak otthon lenni, hanem a földmivelést asszonyaik űzik. F. u. a jászói prépostság." [3]

A 19. század elején Mecenzéfen 215 vashámor működött, melyekben mintegy 500 kovács dolgozott. A hámorok többsége a Bódva völgyében működött. A század végére a hámorok száma 109-re csökkent, az itt dolgozóké pedig 198 volt. 1910-ben 2658 lakosából 1918 német és 596 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. A mai Mecenzéf Alsó- és Felsőmecenzéf, valamint Luciabánya egyesítéséből keletkezett, majd Felsőmecenzéf újra önállósult.

2001-ben 3667 lakosából 2766 szlovák, 497 német, 244 cigány, 57 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]