Szepsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepsi (Moldava nad Bodvou)
Moldava nad Bodvou, kostol svätého Ducha.jpg
Szentlélek római katolikus templom
Szepsi címere
Szepsi címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Kassa-vidéki
Turisztikai régió Abaúj
Rang város
Polgármester Ing. Zachariaš István
Irányítószám 045 01
Körzethívószám 055
Népesség
Teljes népesség 11 068 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 560 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 206 m
Terület 19,765 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepsi (Szlovákia)
Szepsi
Szepsi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′, k. h. 21° 00′Koordináták: é. sz. 48° 37′, k. h. 21° 00′
Szepsi weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepsi (szlovákul: Moldava nad Bodvou, németül Moldau) város Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Kassától 26 km-re délnyugatra, a Bódva két partján terül el az E571-es, Rozsnyó irányába futó nemzetközi út mentén. Bodolló tartozik hozzá. Itt ér véget a Kassai-medence és kezdődik a változatos Gömör–Tornai-karszt vidéke. A várost átszeli a 21. délkör. 2001-ben 9525 lakosából 4847 szlovák, 4158 magyar és 353 cigány volt. A lakosság aránya az utóbbi tíz évben fordult meg, 1991-ben még magyar többségű település volt. 2011-ben 11068 lakosából 4683 szlovák, 3279 magyar, 1085 cigány, 30 cseh és 1942 ismeretlen nemzetiségű volt.[2]

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a tatárjárás után ide költöző német népesség szepességi eredetére utal. Az Árpád-korban Szekeresfalvának nevezték, mivel királyi szekeresek lakóhelye és lótenyészete volt itt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a tatárjárás után a Szepességből ide költöző németek alapították. 1255-ben Scepusy néven említik először. Az Árpád-korban királyi szekeresek lakóhelye és lótenyészete volt itt. Templomát 1290-ben III. András király kiváltságlevelében már említik. A középkorban vára is volt, melyet 1449-ben Giskra huszitái építettek, de Hunyadi János még abban az évben elfoglalta és leromboltatta. Ezután a várost és a templomot is kőfallal erősítették meg. A 16. században Szepsi lakossága is református hitre tért, majd az ellenreformáció során nagy részük visszatért a katolikus vallásra. 1910-ben 2197 lakosából 2163 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.

Egyházai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Első említés a szepsi templomról és plébánosról 1290. december 21-én III. Endre király kiváltságlevelében szerepel. A 11. században István király rendelete kimondta, hogy minden 10 község építsen egy templomot. Valószínűleg Szepsi első temploma is ekkor épült. Ha igen, akkor ez lehetett az elődje annak a háromhajós, csúcsíves építménynek, melynek mára csak a szentélye maradt meg. 1449-ben a husziták vereséget mérnek a magyar hadakra és elfoglalták a környéket. A várost és a 14. században épült templomot is kőfallal erősítették meg. 1646-ban a templom a reformátusok kezén volt. Az 1794-es tűzvészben leégett, majd sokáig elhagyatottan állt, miután országos gyűjtésből felújították. Ekkor látták el a 12 dór oszlopon nyugvó boltozattal. A belső teret is felújították, de azóta már többször is kicserélték. A templomban három oltár van, a főoltár a legrégibb, amely a szomolnoki templomból származik. Tornyát is többször átépítették, de az utolsó nagy építkezés a második világháború után történt. Falán az ellenreformáció nagy alakjának, Herkó János ferences szerzetesnek (Herkópáter) emléktáblája áll. A templomkertbe még az 1800-as években is temetkeztek, de már csak papi személyeket és nemeseket. Egyházi szempontból Szekeresfalva az egri püspökséghez, az abaújvári esperességhez tartozott. Szepsi jelenleg esperesi központ és a kassai püspökség alá tartozik. A Szentlélek tiszteletére felszentelt gótikus templom idegenforgalmi nevezetesség.
Református templom
  • A szepsi református egyház keletkezésének évét pontosan megállapítani nem tudjuk, de egy 1558-ból fennmaradt levél már bizonyítja létezését - templommal, lelkipásztorral, javakkal együtt. Ekkor a katolikus papon és két hívőn kívül az egész város protestáns hiten volt. Az ellenreformáció idején többször gazdát cserélt a templom, de a Rákóczi-szabadságharc leverése után 1711-ben végleg a katolikus egyházé maradt. A templom nélkül maradt hívek a temetőben építettek egy deszkatemplomot és folyamatosan kérvényezték a kőtemplom építését, amire az engedélyt 1772. július 6-án meg is kapták. 1773-ban felépült a templom, de csak fatoronnyal, ahogy azt az engedély kimondta. Az 1781-es türelmi rendelet értelmében már tornyot és kerítést is építhettek kőből. Tornya 1789-ben készült el, de egy éven belül ledőlt. Újraépítették, majd egy pár év múlva a nagy tűzvészben leégett, leszakadtak a harangok is. Ezután a második világháborúig sértetlenül állt, amikor a visszavonuló német hadsereg a tornyot felrobbantotta, tönkretéve ezzel a templombelsőt is. Az új rendszer a tornyot már nem engedte az eredeti magasságába visszaépíteni, és így a klasszicista stílusú templom egy kicsit furcsa. Az utolsó felújítást követően egyedi faragott szószék és kiegészítők kerültek a templomba. A reformáció elterjedésétől kezdve az 1800-as évek második feléig a reformátusok mindig többségben voltak a városban, de később is jelentős helyet foglaltak el a város szellemi életében. Híres iskolájuk és énekkaruk volt. Jelenleg mintegy 1000 főre tehető Szepsiben a reformátusok száma, akik szinte kizárólag a magyar etnikumhoz tartoznak.
  • Szepsi zsidóságáról csak az 1850-es évek után beszélhetünk, de évszázadokon keresztül jelen voltak a város gazdasági életében. A tokaji borkereskedelem nagy része az ő kezükön ment keresztül és a 17. századig az észak felé haladó kereskedelemnek Szepsi is szerves része volt. A ma már Szepsihez tartozó Bodollóban éltek azok a zsidó kereskedők, akiknek Szepsiben voltak üzletei, de a törvények értelmében, éjszakára el kellett hagyniuk a várost. II. József, a „kalapos király” megnyitotta előttük a szabad királyi városokat is és ekkor kezdődött a falvakról való tömeges betelepedésük a városokba. Szepsibe a zsidók csak 1848 után kezdenek bevándorolni Bodollóból. 1850 elején tette át székhelyét Szepsibe a Bodollói Izraelita Rabbinátus. A város északi részében megnyitották temetőjüket, amit később kőfallal és boltozatos bejáróval vettek körül. Utoljára az 1960-as évek végén temetkeztek ide. 1939-ben 211 zsidó élt a 2280 lakosú városban. Az utolsó szepsi főrabbi, Tannenbaum Mózes, 1925-ös palesztinai utazásáról könyvet írt, „Mózes utazásai” címmel. A hitleri törvények értelmében 1944 nyarán gettóba zárták a szepsi zsidóságot, és innen Kassára, majd az auschwitzi megsemmisítő táborba deportálták őket. Kevesen tudtak elbújni és kevesen is tértek vissza. Kb. 20-ra tehető a II. világháború után hazakerült szepsi zsidók száma. Ezeknek nagy része az átélt borzalmak hatására kitelepült Izraelbe.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Szent Rókus kápolna az 1831-ben kirobbant kolerajárvány áldozatainak emlékére és Szent Rókus tiszteletére építették a város északi részében a domboldalon. A járvány hat hét alatt 212 lakos halálát okozta. Az 1872-es járvány 34 áldozatot követelt. A kápolnában az áldozatok emlékére, minden évben szent Rókus ünnepén, búcsúi szentmisét szolgálnak.
  • A Szojka-kapu székely kapu, az egyetlen műemlék, amely az 1795-ös tűzvészt átvészelte. A városban szinte minden leégett, csak a templomok falai maradtak meg, csodamód , kicsit megpörkölve de a kapu is megmaradt. A latin felirat „égtem, égtem, de el nem égtem…” emlékeztet az eseményre. Másolata 1996-ban a református templom melletti parkban volt felállítva, egykori helyétől nem mesze, a Fő utca 33. sz. ház előtt. Az eredeti kapu a Kelet Szlovákiai Múzeum udvarán található Kassán.
  • A városi múzeum a régi kovácsműhely épületében lett elhelyezve a Fő utca 130. sz. alatt. A kőépület 1850 körül épült. Az első részében jellegzetes kovácsműhely van, amelyben nyitott tűzhely, és az eredeti kovács eszközök láthatók - (lókötő és etető hely). A műhely utáni három helyiség Szepsi gazdag céhjeire emlékeztetnek (csizmadia-, kalapos-, mézeskalácsos céh). A középső helyiség egy berendezett konyha a 19. század végén és a 20. század elején használt tárgyakkal. A hátsó helyiségben Szepsi vonatkozású festmények és fényképek láthatók. Az udvaron mezőgazdasági felszerelés, és egyéb érdekesség található.
  • A katolikus plébánia klasszicista, kétemeletes épület, amelyet a Fő utca 108. sz. alatt találunk. A 18.sz. végén épült. A homlokzaton az első emelet szintjén, falmélyedésben látható Nepomuki Szent János szobra. 1999-ben a plébánia homlokzata fel volt újítva, és ekkor került leleplezésre az a márványtábla is, amelyen az utóbbi 700 év alatt Szepsiben szolgáló lelki atyák névsora található.
  • A Városháza egyemeletes saroképület. Az óvárosban található. Négyszög alaprajzú, szecessziós épület a 20. század elejéről, amely mindig városházaként szolgált. A korabeli épületből eredeti a homlokzat és a lépcsőház esztergályozott tölgyfakorlátja. Az épület műemlékként van nyilvántartva.
  • A bodollói római katolikus templom, Szepsi városrészében, Bodollóban található (3 km-nyire Szepsitől). A második világháború harcai e község területén is folytak és ekkor súlyosan megrongálódott a templom is, amelyet ezért lebontottak. Az utolsó istentiszteletet a régi templomban 1944. december 8-án tartották. 1991-ben a lakosok letették az új templom alapkövét az egykori helyén. A gyűjtésekből, jelentős külföldi támogatással és a város hozzájárulásával 1996. július 16-án a templomot felszentelték. A templom a kassai Michal Baník építész tervei alapján készült.
  • A Szepsi Csombor Márton emléktábla a városi parkban található.
  • A város fontos kulturális eseménye a Szepsi Napok, amit 1996 óta, és a Járási Dal- és Táncünnepély, amit 1954 óta évente rendeznek.
  • A szepsi cseppkőbarlang majdnem 3 km-es hosszával Szlovákia 14. leghosszabb barlangja. Az ország legbonyolultabb természetes földalatti labirintusa. Nyilvánosság által nem látogatható.
  • Iskolájában 1458-ban Simon mester tanított, emlékét az iskola falán elhelyezett emléktábla őrzi.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium 18 tantermes épületét 1973-ban építették.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kónya József 1932: A tanítói fizetések és a tanítás anyaga régen. Magyar Tanitó XII, 736-751.
  1. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Szlovák Statisztikai Hivatal

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepsi témájú médiaállományokat.