Áj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Áj (Háj)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Kassa-vidéki
Turisztikai régió Kelet-Szlovákia
Rang község
Polgármester Irena Gajdošová
Népesség
Teljes népesség 290 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 200 - 250 m
Terület 21,36 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Áj  (Szlovákia)
Áj
Áj
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′, k. h. 20° 51′Koordináták: é. sz. 48° 37′, k. h. 20° 51′
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Áj (szlovákul: Háj) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához, 1881 előtt pedig Torna vármegyéhez tartozott. 1964-1991 között Torna község része volt, azóta ismét önálló. 2011-ben 290 lakosából 242 magyar és 35 szlovák volt.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áj kis hegyi település, mely a tornai várrom mögötti V-alakú völgy elején fekszik. Tornától 4 km-re északra, Kassától 38 km-re délnyugatra, a Szlovák-karszthegységben, az Áji-szurdokvölgy bejáratánál 200–250 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

Felszíne[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Belső Északnyugati-Kárpátok részét képező Gömör–Szepesi-érchegység (Szlovák-érchegység) legszebb, legformásabb völgye az Áji-szurdokvölgy, jelentős tájértékeivel kiváló területe a nyári turisztikának. Kiterjedése 214,73 ha. Két katasztrális terület között, a Barka és a Jászó között húzódik. Nyugaton a Felső-hegy, északon a Volovi-hegyek, keleten a Jászói-fennsík, délkeleten és délen a Kassai- és a Tornai-medence határolja.

Flórája és faunája miatt 1954-ben állami rezervátummá, majd 1986. május 1-jei hatályba lépéssel Állami Területi Rezervátummá nyilvánították. A völgy eredeti esését a magasabban elterülő helyekről figyelhetjük meg. Hosszúsága kb. 2200 méter, mélysége 300 méter, szélessége néhol csak 10 méter és emellett a jobb oldal kb. 50 méterrel magasabb a bal oldali csúcsoknál. A völgy legalacsonyabban fekvő pontja a falu fölött, 270 méter tengerszint feletti magasságban található, ezzel szemben a völgy átlagos magassága 600-800 méter. A magasabban fekvő helyeken a sziklafalak V-betű alakját veszik fel, amelyek 10-24 fokos szöget zárnak be. A völgy két oldalán sziklás csúcsok emelkednek, merőlegesen a völgy észak-déli irányára. A felső részek erősen huzatosak, ezért itt számtalan légörvény keletkezik. A magas sziklafalak szűk szorosában a Áji-patak rohan. Pár millió év alatt egyre mélyebbre vájta medrét a mészkőben. Forrása 750 méter magasságban található. Kettős forrás: a víz rögtön összefut, majd pár méteren túl ismét kettéválik, és így folyik tovább egy erősebb és egy gyengébb ágban. A gyengébb ág forráshelyét a lakosság Hosszúkútnak nevezi. A másik ág (Köves-patak) három láb szélességű, barlangszerű üregből csörtet elő a kristálytiszta víz, s medrét, mely már eredeténél 3-5 láb széles és 0,5-1,5 lábnyi mély, gazdagon betölti. A patak aztán majdnem egész hosszában ugyancsak eggyé válik, és így hol a bal, hol pedig a jobb oldalon csörgedezik. Néhol, hogy leküzdje az útjába kerülő akadályokat, lejtőket, kisebb nagyobb vízeséseket alkot. A víz egészen addig váj ki barlangokat, folyosókat a föld alatti mészkőben illetve dolomitban, amíg el nem éri a vizet át nem eresztő réteget. A föld alól aztán ismét a felszínre tör.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áj már az őskorban lakott település volt. A régészeti leletek bizonyítják, hogy a Bódva-völgy a kőkorszak óta az egyes korok emberei számára ismertek és lakottak voltak. Torna határában és az Áji-völgyben bronzkori leleteket tártak fel, illetve azonosítottak a régészeti kutatások. Jelentős hallstattkori (késő bronzkor, illetve a kora vaskor Kr. e. 800 -. 400/350 ) leleteket tártak fel.KK (Miroššayová 1994.)

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkori lakosságáról jóformán semmi sem ismeretes. Az első írásos emlék Ag, Ayh néven említi. 1357-ben említik először oklevélben, a tornai váruradalomhoz tartozott, Nagy Lajos adományozta Tornai Jánosnak (?-1406). Mindig a tornai uradalom részeként adományozták vagy vették meg. Torna első írásos említése az 1198. július 16-án III. Ince pápa által kiadott bullában található, melyben megerősíti Imre király adományát, aki Tornát négy környező faluval együtt a mohamedánok elől Magyarországra menekülő nagynénjének, Aliz antiochiai hercegnőnek adta.

A jászói prépostság második alapítólevelében, 1255-ből olvashatunk egy Ajfej nevezetű hegységről. Az „áj” szó a régi magyar nyelvben völgyet jelentett, magyar eredete tehát vitathatatlan. A tornai királyi uradalom IV. László király idejében (1272-1290) került magánkézre. Első birtokosai a sáros megyei Tekusok voltak. Tekus János 1314-ben felvette a Tornay nevet. Ő volt tehát a Tornai család őse. A Tornay család 1406-ban örökös nélkül kihalt. Minden birtokuk, így Áj is, visszaszállt a Zsigmond királyra. 1409-ben Zsigmond király a Besenyő Pálnak (+1436) adományozta, illetve kicserélte Berencsi Sáfár Istvánnal a Kőkaporca váráért. 1436 Sáfár István, fia Szilveszter „Tornai”-nak nevezte magát. 1446-ban Szapolyai Imre megveszi és 1531-ig birtokolja.

Korai újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1531-ben Szapolyai Imre felesége, Bebek Orsolya lesz a birtokos. Ezt követően sűrűn cserélt gazdát. 1559-ben Horváth Gáspár özvegye I. Ferdinánd királytól ajándékba kapott várat eladja Magócsi Gáspárnak.

1567-ben törökök portyáztak a környéken, de a faluig nem jutottak el. 1567-ben 6 porta, 4 teljes 4 fél jobbágytelek, 7 zsellér és 1 üres ház volt itt. 1596-ban 36 házban laktak. 1598-ban a paplakáson kívül még 37 ház volt, a lakosok között 14 magyar, 9 szlovák és 14 ismeretlen eredetű családnevet találunk. 1611-ben Magócsitól Móricz Borbála és Anna örökölte. Borbála Keglevics Miklós felesége lett, így Áj is Keglevich birtokká vált.

Áj lakossága a 16. században tért át a református hitre, 1608-ban már szervezett református egyháza volt[2] Templomukat 1672-ben foglalták le a jezsuiták, s ettől az évtől egészen az 1760-as évekig a kis áji gyülekezet egyedül állt a viharban, mert a tornai gyülekezet is szétesett[3] Egyes források szerint a Tornáról elmenekült reformátusok egy része Ájban, másik részük Szádellőben telepedett le.[4] Az 1760-as évek óta az áji gyülekezet Szádellőhöz tartozik,[3] jelenleg a szádellői református pap látja el a szolgálatot.

1685-ben a várat Schulz generális szétlövette. 1713-ban az fából készült az újonnan épült a református templom. 1715-ben már csak 15 családot és 14 házat írtak össze a faluban. 1753-ban temploma romos állapotban van.

A falu a pestisvész utáni időszakban – összehasonlítva a környező településekkel – még így is viszonylag népesnek volt mondható. Üres portái viszont valószínűleg lehettek, mert az ezt követő években néhány római katolikus vallású szlovák család is költözött a községbe, akik a későbbiekben elmagyarosodtak (Csíkvári 1939, 165). Betelepülésükre 1773 előtt került sor, mert a fenti évben készült összeírás már magyar és szlovák lakosokat említ. Ekkor még sem parókiája, sem iskolamestere nem volt a településnek[5]

A Keglevich család idejére tehető a rekatolizáció. 1756-ban Szent József tiszteletére katolikus templom épült. Keglevich József latin nyelvű misekönyvet ajánlott fel a templomnak. A templom védőszentje Szent József.

Ájban a reformátusok és római katolikusok mellett a szomszédos Hacsavárról lehúzódott görög katolikusok is élnek, akik származásukat tekintve ruszinok. Az 1806. évi összeírás szerint Ájban – Hacsava filiájaként – 31 görög katolikus lelket számláltak, közöttük 4 tiszta görög katolikus házaspár, a többség, 18 házaspár – a házastársak egyike római katolikus vallású volt. A görög katolikus közösség prédikációs nyelve a ruszin és a magyar nyelv volt.[6]

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850. szeptember 8-án óriási tűz pusztított, a fából épült házak leégtek, és helyükre darázskőből építettek házakat. 1869-ben a falunak 502 magyar lakosa volt.

Áj 1881-ig pedig Torna vármegyéhez, azután az új Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

19. századi leírások a faluról:

Vályi András szerint "AJ. Magyar falu Torna Vármegy. földes Ura Gróf. Keglevits Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tornátol 1/4 mértföldnyire, vidékje a’ helységnek gazdagon terem, mind buzát, mind rozsot, e’ mellett réttye elegendő, ’s alkalmatos itató helye, fája mind tűzre, mind épűletre a’ mennyi kívántatik, makkjával is számos sertéseket hízlalhat, gyümöltsöse kiváltképen jó, 22 fa vágásbol is kereshetnek pénzt, ezen kivűl a’ falunak van közönséges 13. kaszás alá való réttye, malmok mind helyben, mind közel a’ szomszédságban, melly szép tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéli."
Fényes Elek szerint "Áj, magyar falu, Abauj-Torna vgyében, Tornához éjszakra, 1/2 órányira, egy regényes vidéken, hegyek közt: 423 kath., 257 ref. lak., fenyves és tölgyes erdővel, sok gyümölcscsel, s hegyes, de elég termékeny határral. F. u. gr. Keglevich és Vay. Van 19 1/2 urbéri-telke. Ut. p. Rozsnyó."

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1903-ban újabb tűz pusztított. 1910-ben Ájnak 394 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződés következtében a falu 19201938 között és 1945-től Csehszlovákiához tartozott, közben hat évre visszakerült Magyarországhoz. A lakosság csökkent, csak a csehszlovák időszakban indult ismét növekedésnek. 1939-ben a községnek 421 lakosa volt. A község első, 1919-ben épített vízvezetéke 1947-ig működött.[7] 1964-ben egyesítették Tornával, megkezdődött a falu elsorvasztása. 1981-ben bezárták a helyi kisiskolát. 1991-ben önállósult ismét a falu. 1992-ben a második világháború áldozatainak emlékére emlékművet emeltek. 1996-ban átadták a halottasházat. 1997-ben 336 személyt tartottak számon, ebből 90% magyar. 2001-ben 301 lakosából 261 magyar és 31 szlovák volt.

1964-ben Tornához csatolták, s az ily módon egyesített település a Turnianske Podhradie (Tornaváralja) nevet kapta 1991 óta ismét önálló.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint a falu összlakosságának (334 fő) 47%-a aktív korú. Többségüknek – 88%-uknak – nem helyben van a megélhetése, környékbeli településekre utaznak munka után. Utazniuk kell a gyerekeknek is, mert iskola helyben 1981 óta nincs. Előtte magyar nyelvű iskolájuk volt. Kb. 30 tanköteles gyerek él a faluban, 80%-uk magyar, 20%-uk szlovák iskolába jár Tornára. Szlovák iskolába általában a Hacsaváról leszármazottak és a nemzetiségileg vegyes házasságban született gyermekek járnak. Egész napos óvoda van a faluban, ez magyar nyelvű. Az istentisztelet is magyarul folyik a templomban.

Az 1970-es években sokan elköltöztek. Ehhez az is hozzájárult, hogy a fiatalok nem építhettek új házakat, ugyanis a falu építési tilalom alá esett. Ezért sokan Tornán vettek telket, s építették fel családi házukat. Az elmúlt néhány évben megváltozott a település megítélése. Áj község festői környezetű völgyben fekszik, közepén tiszta vizű patak folyik keresztül. Az utóbbi években egyre több fiatal marad a faluban. Amellett, hogy a fiatalok is szívesebben maradnak otthon, kassai családok betelepülése is folyamatban van, akik hétvégi házaknak vásárolják fel az eladásra kerülő régi parasztházakat. Azokba a lakóházakba, melyekből az idősek elköltöznek vagy meghalnak, Kassáról jönnek családok, és hétvégi házakat rendeznek be. 2007-ben már négy család tartózkodik itt, hétvégéken és szabadságok alatt, élvezik a természet szépségét és a tiszta levegőt.

A község lakossága segíti a letelepedésüket, lassan kezd a község "üdülőfalu" formát kapni, mert azok a fiatalok is hazajárnak hétvégén a szüleikhez, akik városon laknak. 1994 nyarán már 12 hétvégi ház volt a faluban. Lakói mind kassaiak, többnyire tudnak magyarul. A falu nem idegenkedik tőlük, befogadja őket.

2001-ben 301 lakosából 261 magyar és 31 szlovák volt.

Vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformátusok, római és görög katolikusok mellett néhány úgynevezett „hívő” is él a faluban. Ezt a vallást a községi krónika feljegyzése szerint az I. világháború után kezdte terjeszteni Komár Gyula és id. Kalász István, sokan csatlakoztak hozzájuk. Ma kb. 10-12 személyt számlál, de csak 4 személy gyakorolja aktívan.[8]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus temploma Szent József tiszteletére 1764-ben épült barokk és klasszicista stílusban. Berendezése a 18. század második felében készült. 1637 körül épülhetett fából, amit 1672-ig a református egyház használt. 1713-ban ismét újból építették zsindellyel fedve. Nem volt tornya, a templom előtt harangláb volt. 1753-ban romos templomként van ismét feltüntetve. 1756-ban Keglevich József kezdeményezésére épült, kétszakaszos barokk orgonakarzattal. A templom védőszentje Szent József. 1903. február 16-án gyújtogatás következtében leégett 39 házzal együtt. A harangok leestek, de nem történt bajuk. 1903. augusztus 23-án ismét felszentelték. 1930 körül palázták át a zsindelyt. Utolsó javítások 1950-ben, 1972-ben és 1994-ben voltak.
    A templomot a rozsnyai megyés püspök már 1645-ben kegyhelynek nyilvánította és a búcsújárást engedélyezték. Áj ma is búcsújáró kegyhely, Barka mellett ez a Kelet-Felvidék második legnagyobb búcsújáró helye. A szeptember 15-ét ünneplő búcsújáró tornaiak feloldozás miatt érkeznek a búcsúba.
    A Skapuláré Társulat fénykorában a település katolikus hitélete újabb virágzásnak indult. A Skapuláré Társulatot Bencsik Sándor tornai plébános alapította 1922-ben. Az egyházi engedélyek megszerzése után elkészítették a Fájdalmas Szűz oltárát, amelynek költségét a Jäger család vállalta. A Skapuláré Társulat a két világháború között nagyon népszerű volt, a kommunizmus idején azonban elsorvadt. A 2000-ben elhunyt Oravecz Pál tornai esperes újította fel a társulatot.
  • Református temploma a 19. században épült klasszicista stílusban. 1608-tól szervezett református egyház volt a községben. Mivel templomukat a Bebekek elkobozták 1672-ben (Herkó páter), misére ezért Zsarnóra és 1760- tól Szádelőbe jártak. 1850-es években iskola házat építettek, mely 1948-ig működött. 1896-ban a hívek adományai alapján két év alatt építették fel a jelenlegi református templomot. Utoljára 1996-ban renoválták.
  • A térség turisztikai vonzerejét növelik rendezett utcáin jól fennmaradt hagyományos népi építészeti stílusban épült parasztházak. a falu népzenei hagyományai és még ma is élő népszokásai.
  • A Gömöri mesenap elnevezésű rendezvény, évente július 23-án a közeli hegyek-völgyek egykori hiedelmeit, mondáit, népmeséit elevenítik fel.
  • Áj dalköre az Árvalányhaj énekkar. Vezetője: Červená Éva. Alakította 1985-ben Kalász Valéria.

Neves személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Áj díszpolgárai
    • Vargyas Lajos (1914. február 1.Budapest, 2007. október 11.) magyar néprajz- és népzenekutató, aki 1940 telén és 1941 kora tavaszán végzett népdalgyűjtést a községben. Kutatómunkájának teljes anyagát Egy felvidéki falu zenei világa ‑ Áj, 1940 címmel jelentették meg 2000-ben.
  • Áj (Szádelő) református lelkipásztorai
    • Dapsai Dapsy Miklós 1788-1794
    • Nagy István 1794 – 1797
    • Bende Gábor 1797 – 1807
    • Garai Némedi István 1807 – 1830
    • Mártha István itt működött 1831 tavaszától 1832. év tavaszáig
    • Szendrei János 1832 – 1869
    • Kerekes Károly 1869 – 1874
    • Péter József 1874 – 1875
    • Gyarmathy József 1875 – 1876
    • Ragályi Géza 1876 – 1899
    • Fodor Géza 1899 – 1903
    • Keresztury Károly 1903 – 1929
    • Kőszeghy Gábor 1930 januárjától 1930 júniusáig szolgált be Tornagörgőről.
    • Sipos István csak 1930 július-augusztus havában, mint teológus szolgálta Szádelőt.
    • Kecskeméthy Lajos 1930 szeptemberétől 1937 márciusáig szolgált.
    • Batta Pál 1937. március 7 és április 7 között érkezett Szádelőre. 1948. év június hó 5.napján mondott le.
    • Hanesz Sándor lelkész vette át a gyülekezetet és annak vezetését.
    • Bernáth Sándor 1955. március 16-án vette át a szádelő hivatalát. 1992 decemberéig szolgált.
    • Kosár Károly 1993 év elejétől 1994 novemberéig lelkészkedett itt Bódvavendégiből.
    • Varga Zoltán 1994. december 16-tól szolgált és 2003. november 2-án adta át hivatalát.
    • Simonné Szekeres Ilona 2003. november 2-tól Bódvavendégiből szolgálta be Szádelőt 2004. március 7-ig.
    • Sasák Attila és Sasák Ilona lelkészházaspár 2004. március 7-től 2005. október 30-ig
    • Dukon András 2005. október 31-én lépett be hivatalába.K.K.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Csíkvári 1939, 165. o.
  3. ^ a b Bernáth 1973
  4. Borovszky–Sziklay 1896, 310-311. o.)
  5. Lexikon Locorum 1920, 271).
  6. Udvari 1990, 88. o.
  7. Korcsmáros László írása a Szabad Újság 1994. december 7-i lapszámában.
  8. Községi krónika 2. kötet, 138

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]