Aranyida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranyida (Zlatá Idka)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Kassa-vidéki
Rang község
Polgármester Stanislav Rusnák
Népesség
Teljes népesség 383 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 24 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 659 m
Terület 16,25 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aranyida  (Szlovákia)
Aranyida
Aranyida
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′, k. h. 21° 01′Koordináták: é. sz. 48° 45′, k. h. 21° 01′
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Aranyida (1899-ig Aranyidka, szlovákul: Zlatá Idka, németül Goldeidau) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában, Kassától 20 km-re nyugatra. 2011-ben 383 lakosából 353 szlovák volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu a 14. században keletkezett Hilyó területén. 1332-ben birtokvita alakult ki a birtokról a Csurka István és Ruzka Izsép Semse ura között, és ennek végén a birtokot két egyenlő részre osztották. 1349-ben Nagy Lajos király bányajogot adott az idaiaknak, és ezután ércbányát nyitottak. Ida Banya néven először a jászói prépost 1359-ben írt levelében szerepel – a levélben a prépost arról panaszkodik, hogy több település (köztük Aranyida) jelentős részt elfoglalt a prépostság területéből. 1440-ben I. Ulászló király több környező birtokkal együtt a Perényieknek adományozta. A települést mai magyar nevén, Aranyda alakban 1459-ben említették először, amikor Mátyás király az aranyidai birtokot Kassa városának adta. 1553-ban már csak két és fél porta után adózott a település, amely a bányászat felhagyásával pusztulásnak indult, korábbi, főként német lakossága elvándorolt. A németek helyére egyre több szlovák települt be, és 1696-ban Aranyida már tiszta szlovák falu volt. Ebben az időben többször is Kisida néven említik, hogy megkülönböztessék Nagyidától.

Vályi András szerint "ARANYITKA. Elegyes lakosú tót falu Abaúj Vármegyében, földes Ura Kassa Várossa, lakosai katolikusok, nevezetét vette hajdani Arany bányáinak bővségétöl. Hiresek valának, Arany szálas hegyei, mellyek a’ faluhoz nem meszsze feküdtek; ambár az aranynak ásattatásától, ’s fel keresésétöl már régen elállottak a’ Kassaiak, mostani lakosai juhok tenyésztetésével foglalatoskodnak. Határja kitsiny, és sovány, szántó földgyei, ’s réttyei hasonlóképen, melly a’ hegyektöl származik, harmadik Osztálybéli."[2]

"IDA. Kis Ida. Elegyes falu Abaúj Várm. földes Ura a’ Szepesi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kassához nem meszsze, határja jó, réttyeinek 2/3 részét a’ víz rongállya."[2]

Fényes Elek szerint „Aranyidka, tót falu, Abauj vármegyében, Szepes vgye széléhez közel, Kassához 3 mfdnyire, az Ida patak mellett: 688 kath., 4 evang. lak., kath. paroch. templom. Szántófölde kevés és sovány, de annyival nagyobb kincs fekszik gazdag arany- és ezüst bányáiban. Hogy itt régenten is üzték a bányászságot, azt mutatják az elhagyatott bányaüregek. A mi időnkben csak 1807-ben 1-ső juliusban kezdett a kamara ujolag nemes érczet kerestetni, s igen meglepő sikerrel. Igy 1815-ben 16 marka, 10 lat. 3 3/4 drachma finom arany; 446 márka, 4 lat ezüst, 1180 mázsa piskolcz, 340 mázsa piskolczércz volt a bánya nyereség, s ezen gazdag jutalom az ujabban behozott amalgamatio módja által még folyton növekedik. A bányászati rendes személyzet 100 tagból áll. F. u. a kamara.” [3]

A bányászkodás felújításához korszerű előkészítő üzemet és hámort építettek. Nemcsak a helyben termelt ércet dolgozták fel, hanem bérkohósítást is vállaltak: egyebek közt Telkibányáról is idehordták azt a dúsítmányt, illetve színport, amit korábban a távolabb fekvő Szomolnokon kohósíttattak.

1910-ben 878, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. Ma inkább üdülőfalu jellege van, ahol sok vikendház található. Különösen a téli időszakban vonzó hely a közeli síterepek miatt.

2001-ben 344 lakosából 337 szlovák volt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]