Felsőmecenzéf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőmecenzéf (Vyšný Medzev)
Vyšný Medzev,Rímskokatolícky kostol svätej Márie Magdalény.jpg
A katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Kassa-vidéki
Rang község
Népesség
Teljes népesség 535 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőmecenzéf (Szlovákia)
Felsőmecenzéf
Felsőmecenzéf
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′ 51″, k. h. 20° 54′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 51″, k. h. 20° 54′ 06″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőmecenzéf település Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2011-ben 535 lakosából 444 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jászótól északnyugatra, a Gömör-Szepesi-érchegységben, az Őrhegy (Wachhübl) déli lejtőjén fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meczenzéf; németül Metzenseifen. Seifen = patak, völgy, amelyben bányaművelés folyik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőmeczenéf Árpád-kori település, régi bányaváros. A hagyományok szerint a 13. század vége felé a jászóvári premonreiek alapitották Hegyalját (Stósz) és a két Meczenzéfet.

1272-ben V. István kiváltságlevelet adott a meczenzéfieknek, majd 1618 július 12-én II. Mátyástól a bányaváros címet kapta.

1631-ben vált el Alsó-Meczenzéf Felső-Meczenzéftől, de a két község belügyeit már jóval előbb folytonos területi villongások között egymástól függetlenül intézte el. 1794-ben Alsó-Meczenzéf az Aranyosvölgyben lévő rétjeit átengedte Felső-Meczenzéfnek, míg Felső-Meczenzéf ennek fejében a határába bemért Mittlere Riegl és Kirchengezimmer nevü hegydülőt Alsó-Meczenzéfnek engedte át.

Felső-Meczenzéf számos családja élt jómódban a bányaművelés miatt, de a nemes érc idővel megfogyatkozott, a bányászat lassanként hanyatlásnak indult, majd megszünt, a város lakossága elszegényedett. A bányászat hanyatlásával a meczenzéfiek is kénytelenek voltak más munka után nézni. Sokan közülük ezután zsindelyfaragással és földmunkával keresték meg kenyerüket. A földmunkások bejárták az egész országot, messze be Erdélybe is eljutottak. Az ország különböző részein dolgoztak, ahol csatornákat, árkokat, vermeket ástak, folyókat szabályoztak, parkokban tavakat létesitettek, mocsarakat csapoltak, vagy a Hegyalja magaslatait teraszozták.

A trianoni békeszerződés előtt Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.

1910-ben 1575 lakosából 592 magyar, 522 német, 235 szlovák volt. Ebből 1269 római katolikus, 176 görög katolikus, 106 evangélikus volt.

Meczenéfi hámorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meczenzéfen a hámoripart is ősidők óta űzték, melyet bizonyit az a bérleti szerződés is, "mely szerint 1366-1370 közt a prépost és konventje Tagnagol Illésnek három vashámor felállitására évi dij mellett ugyanannyi helyet engedett át a meczenzéfi határban". Nagyobb lendületet azonban csak 1848. után vettés leginkább alsó-meczenzéfiek által. De Felső-Meczenzéfen jelentékeny volt a szögkovácsolás is, mellyel néhány műhelyben még az 1900-as évek elején is foglalkoztak. Ennek hanyatlása után tömeges lett az Amerikába való kivándorlás, olyannyira, hogy a város lakossága szemlátomás kezdett fogyni, majd az 1900-as évek eleje körül sokan költöztek be ide Szepességből, Helcmanócról, miáltal Felső-Meczenzéf lakosságának közel egy negyede tót ajkuvá lett. A felső-meczenzéfiek fő foglalkozása ekkoriban a földművelés; mint Alsó-Meczenzéfen itt is a takarmány-termelésre fektették a fő súlyt.

Luczia-telep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luczia-telep Felsőmecenzéf mellett feküdt, az itteni bányákól került felszínre a legtöbb,- és legjobbminőségű érc - fő kincse a vaspát volt, mely ott a 20. század elején egész 20 méter vastagságig óriási mennyiségben fordult elő. Luczia-telep adta meg Felsőmecenzéfnek a bányász település jellegét, és ennek köszönheti e vidék vasutját is.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városháza - Tanácsterme régi freskókkal volt diszítve.
  • Római katolikus temploma - 1777-ben épült, díszes főoltára a premontreiek régi jászói templomából került oda. Anyakönyvet 1688-tól vezetnek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]