Abaújszina

Abaújszina, (szlovákul Seňa) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2001-ben 2084 lakosából 1819 szlovák és 228 magyar volt.

Abaújszina (Seňa)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Kassa-vidéki
Rang	község
Polgármester	Marta Probalová
Irányítószám	044 58
Népesség
Teljes népesség	2087 fő +/-
Földrajzi adatok
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Abaújszina Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 34′ 0″, k. h. 21° 16′ 0″48.5666666667, 21.2666666667
Abaújszina weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése

Abaújszina a Hernád völgyében, Kassától 17 kilométerre délre fekszik, körülbelül 3 km-re a magyar határtól.

Története

Magyar falu Abaúj Várm. földes Urai Sós, és több Uraságok, lakosai katolikusok, 413 és reformátusok, fekszik Kenyhetzhez nem meszsze, mellynek filiája; határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Kassán nem meszsze.

Szinna, (Senya) magyar-tót-orosz falu, Abauj vmegyében, Kassához délre 4 1/2 mfldnyire, a pesti országutban, 762 r., 240 g. kath., 27 evang., 397 ref., 159 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Synagóga. Sok korcsma; síkon fekvő szántóföldei bő termékenységüek. F. u. Patay, Marjássy, Soós, Óvári, Bernáth, Dézsy s m.

Arra, hogy Szina már a korai időkben is lakott volt bizonyítékul szolgál egy ott talált körülbelül 400 000 éves kőeszköz. Ennek alapján úgy feltételezik, hogy Szina a legrégebben lakott település egész mai Szlovákia területén. A kutatások bebizonyították, hogy a késő bronzkorban is település állott a mai helyén. Emellett találtak késő bronzkori leleteket is. A hely az időszámítás előtti 5., 6. századig lakott volt. A településen megfordultak az avarok is.

Az Árpád-házi királyok idején Szina királyi birtok volt és az abaújvári várhoz tartozott. IV. Béla király idegen hospeseket hozatott Szinára, akiknek Bocsárd és Kenyhec határában lévő földeket adományozott, illetve olyan kiváltságokat és jogokat, amellyel Kassa lakói rendelkeztek, ezek a jogok fizetési és bírósági jogok voltak főleg, emellett engedélyezte, hogy piacokat létesítsenek (szabadkereskedelmi jog). A legfontosabb adomány azonban a városi rangra emelés volt. Az erről szóló okmány 1249. április 13-án keletkezett. Béla király 1255-ben hozzácsatolta Cana (Chou) földjeit. A városnak 1317-ben saját önkormányzata volt. 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Zina alakban említi, amikor a plébános, Jan 20 garas tizedet fizetett. 1390-ben előbb zálogjogon, 1402-ben pedig adományként a Perényi család (Perényi Miklós) nyeri el a települést Zsigmond királytól. Az 1427-es összeírás 91 portát talált Szinán. (1553-ban az összeírás már csak 35 portát talált.) Perényi Péter 1423-as halálával a város a Rozgonyi család birtokába kerül. 1469-ben zálogjogon a Buzlai családé lett. mint országút mentén elterülő település fontos vámszedőhely és harmincadszedőhely volt. Rozgonyi Istvánnak nem született fia, ezért leányának, Katalinnak kezével Báthory Andrásra, majd 1525-ben fiaikra Istvánra és Györgyre szállt a település birtokjoga. a mohácsi vészt követő harcokban igen nagy terhet rónak a lakosságra, ebből kifolyólag a város is sokat szenvedett. 1528-ban itt ütköztek meg I. (Szapolyai) János és Johann von Katzianer seregei (Szinai csata), de János csapatai döntő vereséget szenvedtek és a királynak Lengyelországba kellett menekülnie. 1566-ban Schwendy Lázár felsőmagyarországi kapitány táborozik Szinán, hogy innen induljon a török elleni harcokba. 1652. szeptember 20-án a török megtámadta Szinát és leégette azt.

Az 1600-as években forgalmas hely ahol vendégfogadó is működik, 1640-ben. A megye rendjei hol Szinán, hol pedig Göncön tartották a közgyűléseiket. A 17. század második felében veszítette el jelentőségét; lakóinak nagy részét és városi jellegét. A kuruc-labanc háborúk, valamint az 1711-ben tomboló pestis járvány csaknem teljesen megsemmisítette az egykor virágzó várost. 1715-ben csupán 14 jobbágy és 5 zsellér háztartása szerepel az összeírásban. Lakosságát a 18. század végén római katolikus tótokkal és görög katolikus vallású ruténokkal egészítették ki. 1782-ben helyreállították a római katolikus plébániát, melynek első kegyura Benyovszkyné Ocskay Erzsébet (Vágbori, 1824. július 27. - Görcsöny, 1931. október 25.) lett. A 19. században népessége alig nőtt. 1908-ban hatalmas tűz söpört végig a falun, 4000 koronás kárt okozva. A trianoni szerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták, majd az első bécsi döntés 1938-ban újra magyar területnek nyilvánította. A német megszállás alól román csapatok szabadították fel 1944 decemberében. A német csapatok ezután is a térségben maradtak, csak 1945. január 19-én, Kassa felszabadítása után távoztak.

1920 előtt Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott.

1910-ben 1528 lakosa volt, közülük 1400 magyar, 104 szlovák. 1991-ben 2364 lakosának 20%-a volt magyar.

Névváltozatok

• 1249 – Scena, Schena
• 1251, 1255, 1261, 1267, 1290 – Scynna
• 1295, 1317 – Zyna
• 1335 – Syna
• 1332-1337 – Scyna
• 1338 – Zyna
• 1348 – Scina
• 1351 – Scyna
• 1390, 1427 – Syna
• 1430 – Zyna
• 1773 – Szlovák: Senya, Magyar: Szina
• 1808 – Szlovák: Seňa, Magyar: Szina

Nevezetességei

• Református templom
• Római katolikus templom
• Papírmalmát 1830-ban említik
• Zsinagógája is volt, ami a vasútállomásra vezető út mentén helyezkedett el, a zsidófürdő közelében, temetőjük a falutól nem messze található
• Szeszfőzde, amit 1869-ben említenek, illetve a Lang család által 1896-ban alapított
• Kastélyát a Telekiek építtették klasszicista stílusban.

Híres abaújszinaiak

• Abaújszinán született Potta Géza, prímás 1933. február 25-én (†2007)
• Itt született Jaszlinszky András, rozsnyói kanonok, Jezsuita természettudós, egyetemi tanár 1715. szeptember 1-jén (†1783)

Forrás

• http://www.koh.hu/index.php?_url=all.php&_mp=hataron_tuli&_amp=megujulo