Abos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abos (Obišovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásKassa-környéki
Rangközség
Első írásos említés1289
PolgármesterMária Baboľová
Irányítószám044 81
Körzethívószám055
Forgalmi rendszámKS
Népesség
Teljes népesség471 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség43 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság297 m
Terület9,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 52′ 00″, k. h. 21° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 00″, k. h. 21° 15′ 00″
Abos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Abos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Abos (szlovákul Obišovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A falu Kassától 17 km-re északra, a Szinnye-patak és a Hernád összefolyásánál épült.

Története[szerkesztés]

Területe már a honfoglalás korában lakott volt, ezt bizonyítják az itt előkerült leletek. Először 1289-ben „Obus” néven említi oklevél. Határában az óvár helyén az Abák építettek a tatárjárás után várat.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Obusovtze, tót falu Sáros Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Hernád víze mentében, Somoshoz, mellynek filiája nem meszsze, határja kövér termékenységű; de nehezen miveltetik, réttyei kétszer kaszállhatók, és tsak akkor öntettetnek el, midőn már a’ szomszéd völgyek vízzel megteltek, erdeje, legelője, és szomszéd piatzozása is alkalmatos, mellyekhez képest első Osztálbéli.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Abos, (Obisowce), tót falu, Sáros vgyében, Somoshoz 1/2 mfd. 287 kath., 181 evang., 2 ref., 42 zsidó lak., Nagy erdő, mészégetés, vizimalom. F. u. Marjássy nemz., s a kamara.[3]

A trianoni diktátumig Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 482 szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 370 lakosából 365 szlovák volt.

2011-ben 422 lakosából 392 szlovák volt.

2021-ben 471 lakosából 458 (+2) szlovák, 1 (+2) magyar, 2 (+2) ruszin, 9 (+1) egyéb és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Késő román kori római katolikus templomát 1769-ben barokk stílusban átépítették, majd 1888-ban belülről is felújították. Búcsújáróhely oltárképe, az Olvasós Boldogasszony kegyképe miatt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Budaj, M.: Pražský groš Václava II. z Obišoviec. Denarius 2014
  • Marek Budaj - Peter Šimčík 2022: Poklad jednookého farára z Obišoviec

További információk[szerkesztés]