Makranc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Makranc (Mokrance)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Kassa-vidéki
Turisztikai régió Abaúj
Rang község
Első írásos említés 1318
Polgármester Mária Lacková
Irányítószám 044 58
Körzethívószám 055
Népesség
Teljes népesség 1366 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 200 m
Terület 23,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Makranc  (Szlovákia)
Makranc
Makranc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 35′ 50″, k. h. 21° 01′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 35′ 50″, k. h. 21° 01′ 00″
Makranc weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Makranc (szlovákul Mokrance) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2011-ben 1366 lakosából 946 szlovák és 375 magyar volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kassától 24 km-re délnyugatra az Ida partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1217-ben a pápai tizedjegyzékben említik először az egri püspökség birtokaként. 1317-ben "villa Mokranch" néven szerepel az egri püspökség oklevelében, melyben tizedét az egri káptalannak adja. Ekkor már részben az Aba nemzetség birtoka. 1323-ban Jányok határleírása során Markard Imre fia Miklós birtokaként említik. 1343-ban tűnik fel Felső Makranc, amely a mai falutól északra feküdt. 1365-ben Szikszay Imre fia Péter a birtokosa. 1402-ben Luxemburgi Zsigmond más birtokokkal együtt Makrancot is hívének, Perényi Péternek adta. Nagyida várának felépültével annak tartozéka lett. 1410-ben felmentést kapott a vámfizetés alól. A 15. században valószínűleg a Rozgonyiak birtoka, 1425 és 1438 között Rozgonyi Péter volt az egri püspök. 1473-ban a Turczai család szerezte meg, de 1512-ben újra megszerzik a Perényiek. A század közepén lakói reformátusok lettek. 1566-ban a császári katonaság lerombolta Nagyida várát, így annak uradalma is megszűnt. A török pusztítások következtében lakosságának száma lecsökkent. 1630-ban mindössze kettő portája volt gazdák kezében, emellett egy és negyed zsellérportája volt. A 18. század első felétől különböző nemesi családok birtoka volt. 1715-ben egy, 1720-ban három háztartása volt. 1722-ben 37 háztartása volt, mely 10 nemesi családhoz tartozott. Első temploma a 18. században épült, azonban a 19. században egy tűzvészben annyira megsérült, hogy 1885-ben le kellett bontani. Helyette 1907-ben új templomot építettek. 1828-ban 130 háza és 945 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Vályi András szerint "MAKRANCZ. Magyar falu Abaúj Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Szepsihez nem meszsze, és annak filiája, fája nints, földgye termékeny. " [2]

Fényes Elek szerint "Makrancz, magyar falu, Abauj vmegyében, Szepsihez egy órányira: 820 kath., 7 evang., 64 ref., 26 zsidó lak. Kath. és ref. fil. templomok. Ékesíti a Bánó uraság szép lakháza. F. u. többen. Ut. p. Kassa." [3]

1910-ben 853, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.

2001-ben 1321 lakosából 831 szlovák és 467 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1907-ben épült neogótikus stílusban.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]