Irány – Szociáldemokrácia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irány – Szociáldemokrácia
(Smer – sociálna demokracia)
Smer logo.gif
Adatok
Elnök Robert Fico
Alelnök Dušan Čaplovič
Robert Kaliňák
Peter Kažimír
Marek Maďarič
Vladimír Maňka
Pavol Paška

Alapítva 1999. október 29.

Ideológia szociáldemokrácia
szociális demagógia
baloldali nacionalizmus
Politikai elhelyezkedés balközép
EP-frakció Európai Szocialisták Pártja (PES)
Hivatalos színei vörös
Weboldala

Az Irány – Szociáldemokrácia (szlovákul Smer – sociálna demokracia, röviden Smer) politikai párt Szlovákiában, a 2012-es választás győztese. Elnöke Robert Fico, egyben Szlovákia miniszterelnöke. A párt neve 2005. január 1. előtt „Irány (a Harmadik Út)”, szlovákul Smer (tretia cesta) volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt 1999. október 29-én jött létre a Demokratikus Baloldal Pártja (Strana demokratickej ľavice, SDĽ) szakadásából. Ebben az időben Robert Fico az egyik legnépszerűbb politikus volt az SDĽ-ben és az új párt is gyorsan az egyik legnépszerűbb lett a szlovák palettán. Az SDĽ – a valamikori Szlovák Kommunista Párt utódja, amely 1998 és 2002 közt kormányon is volt – ugyanakkor gyorsan veszített támogatottságából.

2004-ben a Smer már a harmadik legnagyobb párt volt a szlovák parlamentben, a 150 mandátumból 25-öt birtokoltak. 2005 elejére pedig a közvéleménykutatásokban 30% körüli támogatottsággal a vezetést is átvette.

2005. január 1-jén a Smer egyesült három kis szociáldemokrata párttal, így a 2006-os választás idejére gyakorlatilag az egyetlen számottevő baloldali párttá vált Szlovákiában. A három beolvadt párt:

2006-os győzelem, kormányalakítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Smer 29,1%-os eredményével megnyerte a 2006-os szlovákiai képviselőválasztást,[1] ennek köszönhetően Robert Ficót javasolta Ivan Gašparovič szlovák államfő a kormányalakításra. A sokpártú szlovák palettán sok koalíciós kombináció létezett, még a győztes Smer nélkül is. Robert Ficonak azonban sikerült többséget szerezni a szlovák parlamentben. Úgy döntött, hogy két populista, szélsőjobboldali ellenzéki párttal alakít kormányt, amelyek saját pártjához hasonlóan gyakran bírálták Mikuláš Dzurinda kormányfő reformjait, negatív hatásukat az életszínvonalra, illetve a felvidéki magyarokat.

A koalíciós megállapodást Fico július 3-án írta alá Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével. illetve Vladimír Mečiarral, a Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnökével. A három párt 85 képviselővel rendelkezett a 150 tagú szlovák parlamentben. A koalíció nagy teherrel indul útnak, hiszen Slota és Mečiar külföldön rendkívül népszerűtlenek, a kormányra nagy politikai nyomás nehezedett saját pártolóitól, hogy életszínvonaljavító intézkedéseket hozzon, a külföldi befektetők és az Európai Unió (EU) ugyanakkor arra biztatta, hogy ne térjen le a reformok és a gazdasági stabilitás útjáról.

Nemzetközi hitelvesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. október 12-én az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) elnöksége felfüggesztette a Smer ideiglenes tagságát, mivel az megsértette az ESZP azon határozatát, hogy „tagjai közül egy sem lép szövetségre vagy bármilyen szintű együttműködésre olyan politikai pártokkal, amelyek faji vagy etnikai alapú gyűlölködést szítanak”, és kormánykoalíciót létesített szélsőséges pártokkal.[2]

2010-es választás, újra ellenzékben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt a 2010-es parlamenti választást újra megnyerte, 34,79%-os eredményével még javított is korábbi szereplésén. Azonban nagyobbik koalíciós partnere, a nyíltan magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt rendkívül meggyengült, ahogy kisebbik koalíciós társa, a Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is – ez utóbbi ki is esett a törvényhozásból. A párt így – megfelelő számú koalíciós partner híján – ellenzékbe került, helyette a korábban ellenzékben lévő jobboldali pártok alakítottak kormányt, Iveta Radičová vezetésével. A sokszínű koalíciót azonban az állandó viták másfél év alatt felőrölték, így a Smer a 2012-es szlovákiai parlamenti választás toronymagas esélyese lett.

A párt elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név hivatal kezdete hivatal vége
A Smer elnökei
Robert Fico
1999.
hivatalban

Választási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választás Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Mandátumok aránya[3] Parlamenti szerepe
2002-es 387 100 13,46% 25 16,67% ellenzék
2006-os 671 185 29,14% 50 33,33% kormánypárt
2010-es 880 111 34,79% 62 41,33% ellenzék
2012-es 1 134 280 44,41% 83 55,33% kormánypárt

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A parlamenti választás eredménye. Választás.hu, 2006. június 27. (Hozzáférés: 2008. április 12.)
  2. MTI: Kiközösítették a szlovák Smert. HVG, 2006. október 12. (Hozzáférés: 2008. április 12.)
  3. A Szlovák Nemzeti Tanács 150 fős.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]