Ivan Gašparovič

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Gašparovič
Ivan Gašparovič.jpg
Szlovákia 3. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2004. június 15.
Előd Rudolf Schuster

Született 1941. március 27. (73 éves)
Poltár, Szlovákia

Házastársa Silvia Gašparovičová
Foglalkozás politikus
tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Gašparovič témájú médiaállományokat.

Ivan Gašparovič (Poltár, 1941. március 27. –) szlovák politikus, jogtudós, 2004. június 15-e óta a Szlovák Köztársaság elnöke, az első újraválasztott elnök.

Közép-Szlovákia déli részén, egy a Losonctól 20, Besztercebányától 80 kilométernyire fekvő faluban, a Besztercebányai kerületben született. Apja, Vladimir Gašparović, Horvátországból költözött a Felvidékre az első világháború végén és egy pozsonyi középiskola tanára lett.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kommunista rendszer bukásáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivan Gašparovič a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karát végezte el, 1959 és 1964 között. 1965 és 1966 közt a turócszentmártoni kerület ügyészségen dolgozott, majd a 1966 és 1968 közt a pozsonyi ügyészségen volt ügyész. 1968-ban belépett a Szlovák Kommunista Pártba, mint Alexander Dubček reformjainak támogatója, a Varsói Szerződés (köztük magyar) csapatainak augusztusi intervencióját követően azonban megfosztották párttagságától. A pártból való kiűzetés jogi pályáját nem törte derékba – 1968 és 1990 között a Comenius Egyetem jogi karának Büntetőjog, Kriminológia és Kriminológiai Gyakorlat tanszékén tanított. 1990 februárjában az egyetem rektorhelyettese lett.

A szlovák függetlenségig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Csehszlovákiában megbukott a kommunista rezsim, Václav Havel államelnök meghívására Gašparovič csehszlovák fő-államügyész lett. Ezt a hivatalt 1990 júliusa és 1992 márciusa között viselte. Márciusban Csehszlovák Törvényhozó Tanácsa alelnöke lett, Csehszlovákia azonban 1993 januárjában megszűnt (Csehországra és Szlovákiára szakadt szét). Egy ideig Gašparovič ismét a Comenius Egyetemen tanított. Az egyetem és az egyetem jogi kara tudományos tanácsainak tagja lett. Már korábban, 1992 végén részt vett a független Szlovákia alkotmányának megszövegezésében.

A HZDS-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gašparovič 1992-ben belépett Vladimír Mečiar Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nevű pártjába. Mečiar miniszterelnökségei idején Gašparovič a HZDS egyik vezető alakja volt és nyilatkozataiban részt vett Mečiarék Michal Kováč akkori államelnök elleni politikai hadjárataiban is. Mindezek a későbbiekben nem vetettek jó fényt Gašparovičra, hiszen Mečiar kormányzása jelentős ellenérzéseket szült az Európai Unió köreiben, olyannyira, hogy az EU és a NATO bővítéséről szóló tárgyalásokba Szlovákiát ezekben az időkben be se vették. (A szlovák titkosszolgálat szerepe pedig Michal Kováč fiának elrablásában évekig tartó botrányt gerjesztett.)

Miután 1998-ban a HZDS elvesztette a választásokat és ellenzékbe szorult, Gašparovič a következő négy évre a szlovák SIS titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság tagja lett, illetve a szlovák parlament egyik küldötte az Interparlamentáris Unióba.

2002 júliusában elhagyta a HZDS-t, mivel Mečiar úgy döntött, más politikusokkal együtt őt sem veszi fel a párt választási jelöltjei közé. Az így kiszorított politikusokkal együtt még ugyanabban a hónapban új pártot alapított, a HZD-t. Gašparovič maga úgy emlékszik a szakadásra, hogy azt a Mečiar antidemokratikus pártvezetési stílusa elleni tiltakozás szülte.

A HZD a 2002-es választásokon mindössze 3,3%-ot szerzett, ami nem volt elegendő a parlamentbe jutáshoz, Gašparovič így újra visszatért a Comenius Egyetemre, ahol számos tankönyvet és tanulmányt írt a büntetőjogról.

Az államelnöki szék (2004-2014)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gašparovič 2004-ben úgy döntött, hogy versenybe száll az államelnöki posztért – amelyről Szlovákiában közvetlen választáson döntenek – Mečiarral, valamint a Mikuláš Dzurinda vezette kormánykoalíció jelöltjével, Eduard Kukannal szemben. Az esélytelennek tartott Gašparovič az első fordulóban megszerezte a második helyet, így a elindulhatott a második fordulóba, ahol ellenfele Mečiar volt.

Kukan az elemzői vélemények szerint azért nem jutott a második fordulóba, mert szimpatizánsai annyira biztosra vették a továbbjutását a második körbe, hogy közülük sokan nem mentek el szavazni. A szlovák választók ekkor azzal a helyzettel néztek szembe, hogy a második fordulóban csak az akkori kormány támogatói között nagyon népszerűtlen Mečiar és hajdani szövetségese közt választhattak. A többség a kisebbik rossznak tekintett jelölt mellett tette le a voksát, Gašparovič így államelnök lett.

Népszerűségét azóta jelentősen növelte visszafogott elnöki stílusa. Megválasztását azonban sok elemző a politikából való kiábrándultság jelének és a szélsőséges erők előretörése előjelének tekintette.[1] Ezek a jóslatok abban a formában váltak valóra, hogy a 2006-os szlovákiai képviselőválasztás után a Szlovákia nemzetközi megítélése szempontjából a politikai elemzők által legelőnytelenebbnek tekintett kormánykoalíciós formáció jött létre: a baloldali Smer, a jobboldali HZDS és a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt szövetsége.

2008 decemberében Gašparovič, gesztust téve a Szlovák Nemzeti Pártnak, visszaküldte a parlamentnek a közoktatási törvény módosítását, amely engedélyezte volna, hogy a tankönyvekben a kisebbségek nyelvén is szerepelhessenek a településnevek, és egyúttal azt javasolta a képviselőknek, hogy ne szavazzák meg a törvénymódosítást.[2]

2009-ben másodszor is elindult a közvetlen államfőválasztáson. Ellenfele Iveta Radičová volt. Magyarellenes kampányában Radičovát azzal próbálták meg lejáratni, hogy magyarbarátsággal vádolták. 2009. április 4-én, az elnökválasztás második fordulójában a szavazatok 55,53 százalékával nyert, Radičová 44,46 százalékot szerzett.[3] Karrierjét előbbre valónak tartja az igazságnál, amikor pl. a magyarsoviniszta erők hazug rágalmait szórja gróf Esterházy János felvidéki magyar mártír politikusra, csak hogy pozícióját megtarthassa.[4] Malina Hedvig és Sólyom László ügyében sem állt az igazság pártjára, de még semleges sem maradt.[5]

Az államfői széket 2014. június 15-én adta át Andrej Kiskának.[6]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gašparovič 1964 óta nős, feleségétől, Silvia Beníkovától két gyermeke van. Sportrajongó, főleg a motorsportot és a szlovák nemzeti sportnak tekintett jégkorongot szereti. Egyike volt a ChZJD (a későbbi HC Slovan Bratislava) hokiklub sportvezetőinek. Csehszlovák Jégkorong Unió nemzetközi bizottságának alelnöke és a Slovan Bratislava sportklub alelnöke is volt.

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Gašparovič témájú médiaállományokat.