Pozsonyi vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 48° 08′ 32″, k. h. 17° 05′ 60″

A pozsonyi vár napjainkban

A pozsonyi vár Pozsonyban, a Duna bal partján 85 méter magas dombon található vár.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenet a Képes krónikából: III. Henrik német-római császár elveszíti a hadihajóit Pozsony alatt
A vár északi oldala
A vár részei
1. Bécsi kapu
2. Zsigmond-kapu
3. Miklós-kapu
4. Lipót-kapu
5. Dísz tér
6. Kilátó bástya
7. Alagsor a Dísz tér alatt
8. Palota
9. Épület a nyugati teraszon
10. Az északi várfalon álló épület
11. Luginsland-bástya
12. A Miklós-kapu melletti épület
13. Várborozó
14. Délnyugati bástya a Lipót-udvar mellett
15. Ház a déli előbástyán
16. A nagymorva bazilika és a Legszentebb Megváltó templomának helye
17. Ciszterna

Már a honfoglalás előtt vár állt Pozsonyban, Braslav pannóniai karoling hűbéres herceg erődje. A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. Először 907-ben említi a mai vár helyét a Fuldai évkönyv.

1042-ben, az I. Szent István király halálát követő trónharcok idején I. Břetislav cseh fejedelem rövid időre el tudta foglalni a várat, innen ered a város mai neve. Ekkor még csak föld-fa szerkezetű vár volt. 1052-ben, III. Henrik serege ostromolta a várat, amikor egy Zotmund nevű katona a víz alatt a Dunán horgonyzó ellenséges hajókat megfúrta, és elsüllyesztette. A várban szívesen tartózkodott Salamon király is; Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes a vár alatt gyűjtötte össze keresztes hadát 1189-ben. A tatárok nem tudták elfoglalni a várat 1241-ben, ezért felégették a környező Vödricet, és Széplakot. 1265. október 25-én Přemysl Ottokár cseh király a várban jegyezte el IV. Béla magyar király unokáját, Kingát (Kunigundát).

1420-ban a huszita harcok fenyegetései miatt nagyarányú építkezések indultak meg. 1430 körül Luxemburgi Zsigmond német-római császár, magyar és cseh király Pozsonyt akarta megtenni országainak székhelyévé, ezért még az ő életében megkezdődött vár gótikus stíusban történő átépítése és egy kút ásása is, de a nagyméretű építési munkálatok az uralkodó halálakor még csak a kezdeti szakaszban voltak. Az építési munkálatok az uralkodó halálával anyagi fedezet hiányában lelassultak. Mátyás király is gyakran tartózkodott a várban; 1491-ben itt állapodott meg II. Ulászló és Habsburg Miksa, hogy a Jagelló-ház kihalása esetén a magyar trónt a Habsburgok öröklik.

A mohácsi csata után a vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. 1552-től 1556-ig tartott a vár reneszánsz átépítése, amikorra is a várpalota kinézete, kezdte megközelíteni a napjainkban látható formáját.

Mária Terézia királynő is szívesen tartózkodott a várban, és az ő idejében épült a várban lévő kút melletti nagy víztározó. Mária Terézia leánya, Mária Krisztina 1766-ban költözött férjével, Albert herceggel a várba. A vár vízvezeték rendszerét Kempelen Farkas tervezte; a vizet lovak által hajtott szivattyúk nyomták fel a Duna szintjéről vezetékeken keresztül a várudvar alatti alagsorban létesített tartályokba. II. József idejében a várban börtönt, és papnevelő intézetet létesítettek. A vár 1811. május 28-án leégett, a legenda szerint hazájukból elhurcolt olasz katonák gyújtották föl. A tűz által megkímélt épületrészeket a későbbiekben a katonaság laktanyaként használta.

Brolly Tivadar pozsonyi polgármester felvetette a vár újjáépítésnek az ötletét 1909-ben, de erre végül nem került sor. Az első világháború után a pozsonyi vár a Csehszlovák Köztársaság, majd a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság része lett, ahol felvetődött a magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetése, hogy helyére az állami hivataloknak vagy a Comenius Egyetemnek új épületet emeljenek. Ennek érdekében nemzetközi pályázatot is hirdettek a várhegyen, és a mellette lévő Víz-hegyen épülő diákváros terveire. A második világháború után az eredeti tervekkel ellentétben mégis sor került a vár újjáépítésére, de a vár alatti zsidónegyedet az épülő új Duna-híd miatt csaknem teljes egészében lebontották. 1953-ban kommunista csehszlovák hatóságok döntöttek a rekonstrukciójáról. A palotának kész kellett lennie 1968. október 28-ára, hogy ott aláírhassák a cseh-szlovák föderációról szóló törvényt. Ennek az eseménynek az emlékére ültették a külső várfalakon belül lévő nagymorva bazilika mellett álló három hársfát.

A vár napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozsonyi várban a Szlovák Nemzeti Múzeum állandó kiállításai (bútorkiállítás, Felvidék régmúltjának kincsei), és a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentációs termei működtek. A Luginsland-bástyában hangszerkiállítás volt. A várban jelenleg 2009 óta rekonstrukciós munkálatok folynak, melyek végeztével várhatóan új kiállítások nyílnak majd. 2010-ben a bejárat előtt politikai indíttatásból átadták I. Szvatopluk morva fejedelem lovasszobrát, melynek talapzatán kezdetben az "ószlovákok királya" felirat volt olvasható. A szobrot művészi, a felállíttatását pedig mind politikai és történeti oldalról kritikák érték.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Glatz Ferenc: Magyarok a Kárpát medencében (Pallas, 1988)
  • Illés György: Végek Dicsérete (Móra, 1985)
  • Jan Lacika: Bratislava - Pozsony (DAJAMA, 2000)
  • Varga Erzsébet: Pozsony (Madách-Posonium 1995)
  • Szabóky Zsolt: A Kárpát-medence várai (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 1996)
  • Tatiana Štefanovičová 2012: Južné podhradie Bratislavského hradu. Archaeologia historica 37/2, 343-356.
  • Zuzana Ševčíková 2012: Južné podhradie Bratislavského hradu - Kapitoly z dokumentácie architektonických reliktov Vydrice. Archaeologia historica 37/2, 357-378.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsonyi vár témájú médiaállományokat.