Vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vár védelmi célból emelt erődítmény, megerősített épület vagy épületcsoport. A várak fénykora a középkorban volt, a feudális széttagoltság idején. A tűzfegyverek elterjedésével (15-16. század) a várak jelentősége csökkent, a helyét az erődök és erődrendszerek váltották fel.

Helykiválasztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építésének helyét a védekezés jellege, a természeti körülmények kihasználása határozza meg. A várakat általában forrás vagy más édesvizű vízlelőhely közelében építették. Előfordult, hogy a várakat szirtekre építették. Ez is védelmi szempontot szolgált, mert a nehéz ostromgépeket nem lehetett feljuttatni a meredek lejtőn, ezért elég volt csak egy falat építeni és ahol gyengébb volt, ott toronnyal megerősíteni. Az állandó települések létrejötte után a fontosabb gazdasági központokban és uralkodói székhelyeken épültek várak.

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a vár hely kiválasztásra került, a főúr felfogadott egy építőmestert és ketten együtt megtervezték a várat. A mesternek tanoncai voltak, akik elvégezték a méréseket és megszerezték az építőanyagokat. Az egész műveletet az építőmester felügyelte. A kőfejtőben kitermelték az építőanyagot mások méretre vágták, megint mások a helyszínre szállították őket. A kőfaragók mintákat véstek rájuk, míg a kőművesek építették a falakat. Masszív falakkal akkora területet öveztek, ahol az őrség elférhetett. A várfalak szögletein védőtornyokkal: kör vagy négyszög alakú bástyákkal növelték a falak védelmét. A kaput külön kapubástya védte. Németországban a várfalon belül egyéb gazdasági épületek is helyet kaptak, ezt a vártípust nevezzük Randhausburg-nak.

Egyes várak több különálló részből álltak: alsóvár és fellegvár. A fellegvárban található az öregtorony, amely a vár legerősebb helye.

A várak építőanyaga – az építészeti technika és a helyi adottságok mellett – elsősorban a várat építő nép fejlettségétől függött.

Az ostrom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buda ostroma Than Mór ábrázolásában, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során

Mivel ezeket a várakat nem lehet egyszerűen lerohanni vagy felgyújtani, az ostromlók először megpróbálták kiéheztetni a védőket. Ha ez nem sikerült, akkor kezdődött valójában az ostrom.

Egy vár megtámadásánál az első leküzdendő akadály a várárok volt, amely az egész építményt körülvette és leggyakrabban vízzel, de olykor-olykor hegyes cölöpök töltötték ki. A fal feletti védőjáratokat magasabb, fogazott pajzsfal védte. A lövész a fogazat résein keresztül lőhetett az ellenségre. Továbbá tüzelhetett a várfalba vájt lőréseken keresztül is. A szurokkiöntőkről köveket, forró homokot, meszet, szurkot vagy égő szalmabálákat hajigáltak a támadókra. Számos lovaglegenda ellenére forró olajat nem öntöttek az ellenségre. Túlságosan sok időbe telt volna fölmelegíteni az olajat, és túl drága volta ahhoz, hogy csak úgy kiöntsék.

Néha alagutakat ástak, hogy így gyengítsék a várfalat vagy, hogy a vár udvarára bejussanak, és belülről támadják a védőket. A védők ez ellen úgy tudtak védekezni, hogy vízzel telt vödröket raktak a földre és víztükör rezgése elárulta, ha alagutat fúrnak ilyenkor gyakran a védők is elkezdtek ásni, és ha az alagutak találkoztak, akkor véres csata bontakozott ki a föld alatt. Az egyik leghatékonyabb ostromgép a trebuchet volt, mert nagy távolságra nagy súlyt tudott eljuttatni.

Az ostromlók nem csak fizikai, de biológiai és morális fegyverekkel is harcoltak: megpróbálták az elesett védőket visszajuttatni a várba, ami rontotta a védők morálját, és ha a támadók szerencsések, beletaláltak a kútba, amitől a kút vize ihatatlan lett. Az ostromlók megpróbálkoztak felmászni kampós létrákkal. A várvédők egyik leghatékonyabb fegyvere a számszeríj volt, mert a lovagok páncélzatán is áthatolt, messzire hordott és pontos is volt. Éppen azért, mert egy íjász meg tudott ölni akár egy nemes lovagot is, ha elfogtak egyet, kivégezték. Az ostromlók használhattak még faltörő kost is. Ez többnyire egy kerekekre szerelt lengősúly volt, amit bőr vagy fa tető fedett, így a katonák biztonságban el tudták juttatni a szerkezetet a fal tövéhez.

Várak a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Várakat nem csak Európában építettek, hanem Ázsiában és a Közel-Keleten is. Ázsiában főként a japánok és a kínaiak építettek várakat, mert a többi nép még nomád volt. A közel- keleten a keresztesek és a muzulmánok is építettek várakat, amiket később kikötőknek, határállomásoknak használtak.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerő László: A magyarországi várépítészet, Budapest, 1955.
  • Könyöki József: A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra, Budapest, 1905.
  • Magyar régészet az ezredfordulón, Budapest, 2003.
  • Seemann Gábor: Hazánk középkori várkútjai. Budapest, 1914.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vár témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a vár címszót a Wikiszótárban!