Öregtorony
Az öregtorony vagy lakótorony a középkori várak jellegzetes épülete, tulajdonképpen a vár legbelső magva, amit úgy építettek, hogy még akkor is védhető legyen, amikor a vár többi részét már elfoglalta az ellenség.
Magyarországon is ismert francia eredetű, de nemzetközileg használt elnevezése a donjon (ejtsd: donzson). Ebből ered az egyik angol neve, a dungeon. Angolul később inkább keep a neve, németül Bergfried, spanyolul torre del homenaje.
Viszonylag szabadon, a vártól függetlenül is épültek, ilyen a visegrádi Salamon-torony. Gyakran előfordult, hogy egy önálló öregtorony néhány évtizeddel később egy nagyobb vár központi épületéül szolgált.
A lakótornyok másik fajtája főleg a középkori Nyugat-Európában terjedt el; ezek egy-egy család számára épültek biztonságos lakhelyként, akár városi környezetben is (angolul tower house, németül Wohnturm, olaszul casatorre).
Az öregtorony rendszerint négyzetes, később kerek alaprajzú, több emeletes, vastag falú torony volt, a vár többi épületénél magasabb. Általában a felsőbb szintjein volt a vár urának lakóhelye, az alsóbbakban raktárak, éléstárak. A tető alatt a védelem könnyebb szervezésére egy széles szabad tér volt, csorbázatos körítőfalakkal, lőrésekkel. Az emeletsorok eleinte erős fafödémmel, később boltozattal voltak egymástól elválasztva, a fegyvereket, élelmet stb. a torony közepén csigával húzták fel.
Az öregtorony ajtaja ritkán nyílt a várudvarra, akkor is csak lépcsőzetes feljárón (amely vész esetén könnyen lerombolható volt) lehetett megközelíteni; az ajtó vagy ajtók rendszerint a bástyafalakra nyíltak, amelyektől felvonóhidak segítségével elkülöníthetők voltak. A falazatban alul szűk szellőzőlyukak voltak, csak az esetleg lakásul használható felsőbb emeletsoroknak voltak szélesebb ablakaik.
Az öregtornyokat a francia 11-13. századbeli hadi építészet fejlesztette tökélyre; a Chateau Gaillard-i, coucyi, pierrefondsi várak öregtornyai a legjobb példái. E két utóbbi várban az öregtorony nem a vár legbelsőbb részében van, hanem közvetlenül a bejárat mellett. A magyar várak közül példaként említhetőek többek közt a következőek:
- A kőszegi vár öregtornya (Zwinger-bástya), a 11. században épült, mai formáját az Anjou-korban nyerte el
- A Salgó-vár szépen helyreállított, négyzet alaprajzú öregtornya
- A simontornyai vár öregtornya
- A Bácsi vár öregtornya
- A nagyvázsonyi Kinizsi-vár lakótornya
- Az esztergomi vár fehér tornya
[szerkesztés] Forrás
- Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
