Ecsedi vár

Az ecsedi lápon épített vár rajza (A Vasárnapi Ujság illusztrációja)

Ecsedi vár (színezett metszet)
Az 1570-es években - amikorra az önálló Erdély és a Magyar Királyság kialakult, s létrejött a török elleni végvárrendszer - Báthori István országbíró, az ecsedi Báthoriak utolsó tagja megerősítette az ecsedi várat.

Az ecsedi-láphoz egy népmonda is fűződik, mely szerint hatalmas sárkány tanyázott a hatalmas mocsárban. Amit a Báthoriak egyik őse Opos vitéz ölt meg, emiatt került a családi címerbe a három sárkányfog és a saját farkát fogó sárkánykígyó.

Az ecsedi vár vagy első nevén Hűség vára a Gutkeled nemzetség - melynek elődei, három testvér, Orseolo Péter magyar király idejében jöttek hazánkba Svábországból és akik Stof, azaz Stauf várából származtak - ősi birtokán, az Ecsed (a mai Nagyecsed) települést körülvevő lápból kiemelkedő négy sziget közül a legbeljebb levő harmadik szigeten épült fel. Nagyecsed település nevében lévő "Nagy" -jelző megkülönböztető jellegű volt, mivel közvetlen szomszédságában volt a régen elpusztult Kisecsed falu. Kisecsed keletkezésének és pusztulásának pontos ideje nem ismert. A XVII. században már létezett, 1614-es források Kys Echhied néven írják le. Kisecsed jobbágyfalu volt, ahol Nagyecsed felszaporodott lakossága telepedett meg.

Története

1317 és 1329 között Ecsedet a Gutkeled nemzetséghez tartozó Báthori Bereck fiai szerezték meg. Mivel az ekkorra néhányszáz esztendős Sárvár már nem jelentett megfelelő védelmi lehetőséget, 1334-ben Károly Róbert király Báthori Bereck fiainak - akik a király oldalán részt vettek az oligarchák elleni harcokban - megengedte, hogy az ecsedi mocsarakban kő- vagy favárat építhessenek, és azt a személye iránti ragaszkodásuk jeléül „Hűség (Hywseg) várának” nevezhessék. A vár a láp szigetén, mint vízivár fel is épült, és később a már jelentőssé fejlődött községről ecsedi várnak, és nem „Hűség várának” nevezték.

A vár megépítése (1353.) Ecsed fénykorának is kezdete volt, ekkor erősítették meg a községet is a lápba vert, erős cölöpökre épített széles kőfallal, melyen lőrések is voltak. A vár messze földön híres erődítmény volt. Központi része, a belső vár a mai község északi részén, a Győrtelek-re vezető út melletti dombon, a láp egyik szigetén állt. Külső része a községgel az előtte fekvő két kisebb szigeten terült el. Feljegyezték a vár bástyáinak nevét is: Báthory, Késcsináló, Dobolyi és Csaholyi- bástyák voltak. E bástyák mindegyike olyan hatalmas volt, hogy kőből épült számos lakó- és raktárhelyiséget foglalt magába.

A vár fő erőssége a körülötte lévő láp volt.

A lápon hajók nem közlekedhettek, vize alig volt, a sekély víz alatt posvány, sár terült el, melyen a hajók megfeneklettek. Ha az ember gyalogosan a lápra tévedt, beleveszett. Legfeljebb kis csónakokkal tudtak járni-kelni azok a pákászok, halászok, akik ismerték a láp minden zugát, s tudták, hogy hol nem akad fönn a csónak.

Ilyen láp vette körül három oldalról az Ecsedi várat. A negyedik oldalon pedig a szárazföld felől, olyan messze esett az ágyúk elhelyezését lehetővé tevő biztos talaj, hogy onnan a golyók nem értek el a várfalakig.

A Báthoriak több évszázadon keresztül voltak a vár és a hozzá tartozó község urai.

1492-ben Báthori András nagy költséggel megerősítette, ettől kezdve a vármegye egyik legfontosabb erőssége volt, és az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok közötti harcokban nagy szerepet játszott, különösen a XVI. század-ban.

Az ecsedi-láphoz egy népmonda is fűződik, mely szerint hatalmas sárkány tanyázott a hatalmas mocsárban. A Báthoriak egyik őse, Opos vitéz ölte meg, emiatt került a családi címerbe a három sárkányfog és a saját farkát fogó sárkánykígyó.

A mohácsi vész után Ecsed megerősítésével Bátor, mint védelmi központ fokozatosan elvesztette jelentőségét, s a későbbiekben már csak közös családi temetkezési helyül szolgált.

1530-ban Szapolyai kezén volt, míg Báthori Miklóst bátyja, Bonaventúra át nem térítette Ferdinánd pártjára. Ezért János Zsigmond ostrom alá vette a várat és a várost, de nem tudta bevenni.

1564-ben Bátorban leégett a Báthory család kúriája és a palánk is, így a család végleg átköltözött a jobban védhető ecsedi várba.

Az 1566. évi békekötéskor Ferdinánd Felső-Magyarországon mindent átengedett János Zsigmond-nak, csak Ecsedet nem.

Töredék az ecsedi várból

1570-es években - mikor az államhatárok már nagyjából kialakultak Erdély és a Magyar Királyság között, s létrejött a török elleni végvárrendszer - Báthori István országbíró, az ecsedi Báthoriak utolsó tagja újból megerősítette az ecsedi várat.

A Báthoriak ecsedi ága 1605-ig birtokolta Ecsedet és a várat. Az országbíró halála után fogadott fia, somlyói Báthory Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem örökölte a várat, az ecsedi uradalommal együtt. Ekkorra a nagy kiterjedésű birtokhoz a váron kívül három város (Majtény, Gyarmat, részben Meggyes) és 46 falu is tartozott.

Báthory Gábor meggyilkolása után, még 1613 végén Ankreier Mihály kapitány Ecsed várát átadta a császáriaknak, és az az uradalommal együtt 1619 októberéig a kincstár kezén maradt. 1619 októberében Bethlen Gábor Ecsed várát visszahódította.

1624-ben a bécsi béke értelmében a vár uradalmával együtt Bethlen tulajdonába került. A vár jelentőségét mutatja az is, hogy Bethlen a magyar királyi koronát Ecsedre vitte, s itt őrizte.

Az 1645. évi linzi békekötés egyik pontja szerint a Bethlenek kihalásával az uradalom a várral együtt a Rákócziak tulajdonába kerül, akik házasság révén is jogot tartottak rá. I. Rákóczi György fejedelmet 1648-ban iktatták be itteni birtokaiba. Fia II. Rákóczi György, amikor a balszerencsés kimenetelű lengyel hadjárat után a lengyelek Szatmár-t és Bereget végigpusztították, az ecsedi várba vonult, és családját is itt tartotta biztonságban.

1669-1688 között császári helyőrség tartózkodott benne.

1688-ban a vár és uradalma már Rákóczi Julianna és Ferenc öröklött birtoka volt.

Rákóczi Emléktábla

Juliánna és férje, gróf Aspremont Ferdinánd 1698-ban, II. Rákóczi Ferenc pedig 1700-ban itteni gazdaságát zálogba adta Bánffy György erdélyi kormányzónak.

A Rákóczi szabadságharc bukásával a vár sorsa megpecsételődött. 1711-ben a Szatmári béke kimondta a vár megsemmisítését. 1718-ban a Habsburgok leromboltatták. Az egész ecsedi uradalmat, amelyhez hajdan 73 mezőváros és 17 rész jószág tartozott, Károlyi Ferencnek adományozta a császár.

A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után Ecsed várát átadták a németeknek, akik elrendelték annak lerombolását. A szatmári jobbágyok és a környező városok, falvak népei a várat gyorsan széthordták. A vármaradványok anyaga a szomszédos falvak épületeibe, utakba került, de sok anyagot elvittek építőanyagnak a környék mezővárosai is, például az innen származó anyagból építették fel a nyírbátori minorita templomot is.

A vár lebontása után a várba található Rákóczi harang és a toronyóra Hódmezővásárhelyre került, ma az Ó templom tornyába található ( gyönyörű hangja van ). A toronyórát Károlyi 200 körmöci aranyért adta el Hódmezővásárhelynek erről szóló dokumentáció szintén Hódmezővásárhelyen a református egyház irattárában található, az óra pedig az Ó templom tornyában (Az óra ma ipari műemlék) Az eredeti óra mutatói a plébánián vannak. A számlapot Hódmezővásárhely visszaadta az ecsedieknek, ma az ecsedi református templomban található.

Az egykori vár területén feltárt tárgyakat (ágyúgolyók, ezüstpénzek, cserép és épülettöredék) a helyi múzeumban őrzik.

Források

• Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
• Fényes Elek
• Maksay Ferenc: A középkori Szatmár vármegye.
• Berey József: Nagyecsed története és néprajza.
• Szirmay Antal: Szatm. vármegye fekvése, történetei.
• Pesty Frigyes: Magyarország helységnévtára.
• Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei.