Nikolsburgi béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nikolsburgi béke II. Ferdinánd magyar király és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között hivatalosan 1621. december 31-én elfogadottnak nyilvánított békeszerződés.

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bethlen már 1621 júliusában, amikor a vármegyék harci kedve csökkenni látszott és a törököktől remélt segély sem érkezett, Thurzó Imre és Erdődy Kristóf követei, majd pedig Káldy György tudós jezsuita által tárgyalásokat folytattatott Ferdinánddal, amelyek azonban a felek rideg magatartása miatt nem vezettek célhoz. Ez év augusztusában Thurzó is, aki összeköttetésbe lépett Dietrichstein Ferenc olmützi bíbornokkal, Ferdinánd bizalmi emberével, valamint Erdődy is, aki Bécsben fáradozott: annyira egyengette az utat, hogy szeptember elején mind Ferdinánd, mind Bethlen megnevezte biztosait, akik az tárgyalások befejezésére október 11-én Nikolsburgban összegyűltek.

A béketárgyalások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A király követeinek élén Dietrichstein bíbornok állt, a fejedelmi biztosoknál Thurzó Imre, október 19-én bekövetkezett halála után pedig Thurzó Szaniszló elnökölt. Hosszas viták után Ferdinándnak eleinte makacskodó emberei – a külpolitikai viszonyok rosszra fordultának aggasztó hatása alatt – engedékenyebbek lettek, így december 31-én létrejöhetett a végleges megállapodás. A békeokmányok kölcsönös kicserélése 1622. január 7-én történt.

A békefeltételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bethlen kötelezettségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nikolsburgi béke értelmében Bethlen Gábor visszaadta magyarországi foglalásai jelentős részét, lemondott a királyi címről, visszaadta a Szent Koronát, az elfoglalt vármegyéket s várakat és szabadon bocsátotta a foglyokat. Birtokadományait a következő országgyűlés vizsgálta felül.

II. Ferdinánd kötelezettségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Ferdinánd király ellenben Bethlennek adományozta a német birodalmi hercegi címet. Személyes kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapta meg, amelyeket unokaöccse örökölhetett. II. Ferdinánd király továbbá átengedett Bethlennek 7 magyarországi vármegyét (Szabolcs vármegye, Szatmár vármegye, Ugocsa vármegye, Bereg vármegye, Zemplén vármegye, Borsod vármegye, Abaúj vármegye), Tokaj, Munkács, Ecsed váraival együtt (e területek azonban a nádor és az országbírák hatósága alatt maradtak és a magyar országgyűlésbe küldtek követeket). Azonfelül megerősítette az 1606-os bécsi békét, az 1608. évi koronázás előtti és utáni törvénycikkeket, Bethlen híveinek közbocsánatot hirdetett, a többi sérelem orvoslására pedig Sopronba országgyűlést hívott össze. II. Ferdinánd a béke értelmében a végvárak fenntartására a birodalmi segélyből 50 ezer forintot adott Bethlennek.

A békeszerződés végrehajtása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ferdinánd és Bethlen részéről a békefeltételek végrehajtására, a korona és az elfoglalt vármegyék átadására, illetőleg átvételére kiküldött bizottságok számos vita mellett 1622. március 24-én befejezték működésüket.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona