Fehérgyarmat
| Fehérgyarmat | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Járás 2013-tól | Fehérgyarmati | ||
| Kistérség 2012-ig | Fehérgyarmati | ||
| Jogállás | város járásszékhely |
||
| Polgármester | Dr. Tilki Attila (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 4900 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7873 fő (2011. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 152,65 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 52,46 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 47,98504°, k. h. 22,51708° | |||
| é. sz. 47,98504°, k. h. 22,51708° | |||
| Fehérgyarmat weboldala | |||
Fehérgyarmat város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Szatmári-síkság-on fekvő település. Tiszabecs 28,5 km, Penyige 4 km, Tarpa 11 km, Tunyogmatolcs 5 km, Cégénydányád 6,5 km, Zsarolyán 7,5 km távolságra található.
Megközelítése [szerkesztés]
Közúton elérhető a 491-es főúton; vonattal a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonalon.
Története [szerkesztés]
Fehérgyarmatot honfoglaló magyarság Gyarmat törzsének harcosai alapították, feltehetően a XI. században.
Nevét a XIV. század első harmadában említették először írott forrásban. Már első birtokosai uradalmuk gazdasági központjává fejlesztették.
A viszonylag gyors fejlődés oka, hogy a város - a közeli Szatmár várából az ország belseje felé vezető - fontos hadi- és kereskedelmi út mellett található; 1418-tól már mezővárosi rangot viselt. Az ecsedi Báthory család birtokolta, így később az erdélyi fejedelmi családok tulajdona lett a város. Báthory István, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György erdélyi fejedelem uralkodása idején számottevő volt a város fejlődése. Ekkor épült a stratégiai szerepet soha nem játszó gyarmati földvár, amit I. Lipót császár romboltatott le, s melynek emlékét ma a főutca déli szakaszának neve, a Tömöttvár utca őrzi.
A város lakóinak jelentős része a XVIII. századra kollektív kiváltságot élvező nemes ember volt. 1850-től járási székhely lett, melynek eredményeképpen megindult a polgári fejlődés útján. 1898-ban megépült a Fehérgyarmatot Szatmárnémetivel összekötő vasútvonal. A település mai képe is ekkor kezdett kialakulni, s fejlődése töretlenül tartott egészen a trianoni békeszerződés-ig, amikor Erdéllyel és Kárpátaljával megszakadtak a kapcsolatai. 1978-ban kapott városi rangot az 1970-es árvíz során jelentős károkat szenvedett település. Ennek az árvíznek "köszönheti" az utána következő újjáépítést és a beköltözések révén bekövetkezett népességgyarapodást is.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a város lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát, de kisebb cigány és ukrán közösség is él a városban.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- 15. századi református templom - A gótikus stílusban épült négy fiatornyos, fagalériás toronysisakú egyhajós épület. A templom harangját Báthory István erdélyi vajda és lengyel király adományozta a településnek,a kenyérmezei csata emlékére. A templom mennyezetét borító két kazettája zsoltárszöveggel van teleírva.
- Római katolikus templomát, amely késő barokk stílusban épült, 1816 szeptember 25-én szentelték fel.[4] A templom nyugati homlokzatán Nepomuki Szent János szobra található.
- Görög katolikus templom
- A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet bemutatóterme- A tájvédelmi körzeti kiállító teremben a Szatmár-Beregi tájvédelmi körzet kiállításaiban gyönyörködhet a látogató
- Park (Tisza emlékműszobor, Kossuth-szobor, Sárkányos díszkút, A világháborús emlékszobor, Erdélyi kapu, Bátori templom,(Kastély) stb.) A hagyomány szerint Kossuth Lajos 1848 nyarán a toborzó körútja során Fehérgyarmaton, a ma róla elnevezett parkban tartott toborozó beszédet.
- Kastély: (Ez a kastély jelenleg nem elérhető, nem lehet megközelíteni, nem látogatható, de a városi kórház háta mögötti, és a gyarmati strand előtti területen található, azon kívül a park végén sétálva meg lehet tekinteni.)
- Városi Galéria
- A Birhó a fehérgyarmati erdő amely a Szatmár-Beregi Tájvédelmi körzetbe tartozik.
- Fehérgyarmati Gyógyvizű Strandfürdő
- Turul-szobor[5]
Itt született [szerkesztés]
- Klobusiczky Péter (1752–1843) Szatmári megyés püspök, kalocsai érsek.
- Klobusiczky József (1756–1826) Fiume kormányzója, Borsod vármegye főispánja.
- Borbély Szilárd (1964. november 7. –) Költő, író, irodalomtörténész. A Debreceni Egyetem tanára.
- Kézy Mózes (1781–1831) Költő és filozófus.
- Farkas Ferenc (1785–1844) Jogász.
- Bartha Mór (1831–1912) A szabadságharc katonája.
- Illyés Bálint(1835–1910) Költő, egyházi író.
- Birta István (1878–1910) Református gimnáziumi tanár.
- Szabó Zoltán Tibor (1956–) Karnagy.
Testvérvárosok [szerkesztés]
Görögország: Skydra
Lengyelország Nisko
Románia: Sárközújlak
Szlovákia: Kőhídgyarmat
Ukrajna: Nagyszőlős
Oktatás [szerkesztés]
- Deák Ferenc Gimnázium
- Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola
- Móricz Zsigmond Ipari Szakmunkásképző Intézet és Kollégium
- Bárdos Lajos Általános Művelődési Központ, Könyvtár és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
- Kölcsey Ferenc Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde
Rendezvények [szerkesztés]
- Időpontja: minden év augusztus 20-ához legközelebb eső, szombat és vasárnap.
- Helyszíne: a város központjában található csodálatos Kossuth-park.
- Résztvevői: Gyarmat utónévvel rendelkező magyar és a határon túli települések. A vendég települések múltjukkal, és jelenükkel ismertetik meg az idelátogatókat: tradicionális népviselet, gasztronómia, néptánc.
- Egyéb programjai: mesterségek bemutatója, terepíjász és harci lovas-íjász bemutató, ősi konyha - régi ízek, vásári bábjáték, kirakodóvásár, táncház, kézműves gyermek-játszóház.
Források [szerkesztés]
- ↑ Fehérgyarmat települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ [Forrás: http://5mp.eu/web.php?a=romaikatolikusfgy&o=cynvR_6Te7]
- ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51-52. szám, 16-18.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||

