Penyige
| Penyige | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség 2012-ig | Fehérgyarmati | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Juhász Gyula[1] | ||
| Irányítószám | 4941 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 749 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 39,65 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 18,89 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Penyige
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Penyige
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
|
|||
| é. sz. 47,99864°, k. h. 22,56853° | |||
| Penyige weboldala | |||
Penyige község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Szatmári-síkságon, Fehérgyarmat mellett található település. Fehérgyarmat 5 km, Kisar 10 km, Csengersima 24 km, Mátészalka 23 km távolságra található.
Közúton elérhető a 491-es főúton; vonattal a Mátészalka–Zajta-vasútvonalon.
Története [szerkesztés]
Penyige nevének első írásos említése 1181-ből való.
1332-ben nevét még Penge-ként írják, 1435-ben már Penige alakban találjuk. Ekkor már egyházas hely volt, s papja Jakab, 40 dénár pápai tizedet fizetett.
A település a Domahidy család ősi birtokaként ismert.
1423-ban Domahidy Lászlót és Istvánt fej- és jószágvesztésre ítélték, ekkor a település egyharmada maradt Domahidy Györgyé és kétharmadát a Kölcsey családbeliek kapták meg. Domahidy György részét 1427-ben Csáky Istvánnak zálogosította el, majd 1446-ban az Ujhelyi családnak.
1515-ben az Újlaky-ak és Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Gúthy Ferenc és Imre, 1543-ban Nyikey András és Ifjú Márton, 1581-ben Kóródi István, 1583-ban Dannyay István és Kende Vid kapnak benne résztulajdont.
1630-ban Mosdóssy Imre, 1638-ban Szuhay Gáspár, Mátyás és Anna királyi adományként az egész helységet megkapják.
A XVIII. században a Lővey, Kállay, Jármy, Bessenyei, Orosz és Tőrös családok birtoka.
A XIX. században az Isaák, Patay családok, majd a szd. végén a Vállyi családbeliek birtokolják
A XX. század elején Vállyi János örököseinek birtoka.
A község határában található dűlőnevek közül a Silyedés, melynek mondája után irta Tompa Mihály a Sülyedés című népregéjét.
Itt található a Szenke-nevű tó is, amelybe egy aratás alkalmával 9 kislány fulladt bele csónakostul. Az erről született ballada máig ismert.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református temploma - 1893-ban épült, eklektikus stílusban.
- A Penyigei ballada-ban megénekelt 9-kislány síremléke a református temetőben.
- A Millennium tiszteletére emelt harangláb, s lélekharang.
- Helytörténeti kiállítás
- Lekvárium – ahol a környék dzsungelgyümölcsöseiben termett Penyigei szilva történetét, feldolgozását mutatják be.
- A településen 2000 augusztusa óta minden évben megrendezik a Szenkeparti nagyvásárt, melyben szabadtűzön készítik a környék hagyományai szerint készült ételeket, mint például a kemencében sült kapros- túrós lángost, vagy a penyigei kötött tészta levest, tengerivel töltött káposztát, rongyoslapókát, melyeket bárki megkóstolhat. De az üstökben rotyog a helyben főzött szilvalekvár is, melyet a vidék hírességeiből, a Penyigei- és Nemtudomka-szilvákból készítenek.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
