Penyige

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Penyige
Penyige címere
Penyige címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Juhász Gyula[1]
Irányítószám 4941
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 714 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 39,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 18,89 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Penyige (Magyarország)
Penyige
Penyige
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 59′ 55″, k. h. 22° 34′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 55″, k. h. 22° 34′ 07″
Penyige (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Penyige
Penyige
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Penyige weboldala

Penyige község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Szatmári-síkságon, Fehérgyarmat mellett található település. Fehérgyarmat 5 km, Kisar 10 km, Csengersima 24 km, Mátészalka 23 km távolságra található.

Közúton elérhető a 491-es főúton; vonattal a Mátészalka–Zajta-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Penyige nevének első írásos említése 1181-ből való.

1332-ben nevét még Penge-ként írják, 1435-ben már Penige alakban találjuk. Ekkor már egyházas hely volt, s papja Jakab, 40 dénár pápai tizedet fizetett.

A település a Domahidy család ősi birtokaként ismert.

1423-ban Domahidy Lászlót és Istvánt fej- és jószágvesztésre ítélték, ekkor a település egyharmada maradt Domahidy Györgyé és kétharmadát a Kölcsey családbeliek kapták meg. Domahidy György részét 1427-ben Csáky Istvánnak zálogosította el, majd 1446-ban az Ujhelyi családnak.

1515-ben az Újlaky-ak és Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Gúthy Ferenc és Imre, 1543-ban Nyikey András és Ifjú Márton, 1581-ben Kóródi István, 1583-ban Dannyay István és Kende Vid kapnak benne résztulajdont.

1630-ban Mosdóssy Imre, 1638-ban Szuhay Gáspár, Mátyás és Anna királyi adományként az egész helységet megkapják.

A XVIII. században a Lővey, Kállay, Jármy, Bessenyei, Orosz és Tőrös családok birtoka.

A XIX. században az Isaák, Patay családok, majd a szd. végén a Vállyi családbeliek birtokolják

A XX. század elején Vállyi János örököseinek birtoka.

A község határában található dűlőnevek közül a Silyedés, melynek mondája után irta Tompa Mihály a Sülyedés című népregéjét.

Itt található a Szenke-nevű tó is, amelybe egy aratás alkalmával 9 kislány fulladt bele csónakostul. Az erről született ballada máig ismert.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lekvárium épülete
  • Református temploma - 1893-ban épült, eklektikus stílusban.
  • A Penyigei ballada-ban megénekelt 9-kislány síremléke a református temetőben.
  • A Millennium tiszteletére emelt harangláb, s lélekharang.
  • Helytörténeti kiállítás
  • Lekvárium – ahol a környék dzsungelgyümölcsöseiben termett Penyigei szilva történetét, feldolgozását mutatják be.
  • A településen 2000 augusztusa óta minden évben megrendezik a Szenkeparti nagyvásárt, melyben szabadtűzön készítik a környék hagyományai szerint készült ételeket, mint például a kemencében sült kapros- túrós lángost, vagy a penyigei kötött tészta levest, tengerivel töltött káposztát, rongyoslapókát, melyeket bárki megkóstolhat. De az üstökben rotyog a helyben főzött szilvalekvár is, melyet a vidék hírességeiből, a Penyigei- és Nemtudomka-szilvákból készítenek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Penyige települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]