Papos
| Papos | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Kistérség | Mátészalkai |
| Rang | község |
| Polgármester | Illés Béla[1] |
| Irányítószám | 4338 |
| Körzethívószám | 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 823 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 77,13 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 10,67 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Papos
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Papos
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
|
|
Papos község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti felében fekvő település, Mátészalka 7 km, Vaja 11 km, Nyírparasznya 7 km távolságra található.
[szerkesztés] Története
Papos első lakói még valamikor a honfoglalás környékén telepedtek meg itt. Pesty F. egykori adatközlői szerint is első lakosai még a honfoglaláskor telepedtek itt le, azonban az itt dúló hadak, s a pestis miatt a falu elnéptelenedett.
A falu neve írásos alakban 1320-ban tűnik fel először egy idevaló Káta-nemzetség- beli nemesnek a nevében Papus alakban. Neve arra utal, hogy a névadás idejében a falunak már papja volt.
Birtokosa a Kaplon nemzetség Beregben is honos – a többi ággal már kapcsolhatatlan hajtása – a Paposi-Tákosi-Mikaji-család volt. E család őse a falut feltehetően a XIII. század-ban alapította, mivel a szomszédos település 1271 évi határjárásában neve még nem szerepelt. A XV. század-ban nagy része a Csernavodai és a Barlabási családoké. 1410-ben azonban Barlabási András hűtlenségbe esett, és ekkor Zsigmond király Haraszti Erazmus-nak adta, ő azonban 1413-ban eladta a birtokot Perényi Péter-nek. Később több nemesi családnak is volt itt részbirtoka.
Az 1900-as évek elején a Bogcha család volt legnagyobb birtokosa.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római katolikus temploma - a XIV. század-ban épült, késő gótikus stílusban.
A toronynélküli teremtemplom különleges szépségű külsővel – falakat kívülről támasztó pillérrel – és sokszögzáródású szentéllyel rendelkezik. Belsejében a síkmennyezettel fedett teret csúcsos diadalív tagolja. Szentélye falain régi festéknyomok,(freskómaradványok) láthatók.
A XVII. század végén református templomként van említve, de a XVIII. század elején romosodás miatt a reformátusok elhagyták. Ekkor ismét a katolikusok vették birtokba, s felújították, majd 1830 körül átalakították, s 1941-ig volt használatukban, akkor épült fel új templomuk.
Az elhagyott középkori templomot a Műemlékvédelmi Hivatal az 1990-es években eredeti formájába állította helyre. Az 1990-es évek végén a Sz.Sz.B. M.-i Múzeumok Ig. kezelésében nyílt benne két állandó kiállítás.
[szerkesztés] Itt születtek, vagy itt éltek
- Péchy László (1860-1949) Az Ecsedi-Krasznabalparti Vízgazd. Társulat elődjének volt igazgató főmérnöke itt élt a faluban, s itt is van eltemetve.
A Péchy család kúriájában ma óvoda működik.
- Lehel Ferenc (Papos, 1885. nov. 13. – São Paulo, 1975. aug. 24.): festő, filozófus, művészetkritikus és művészettörténész.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||
