Nyírmada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyírmada
Nyírmada címere
Nyírmada címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kistérség Baktalórántházai
Jogállás város
Polgármester Kálmán Béla[1]
Irányítószám 4564
Körzethívószám 45
Népesség
Teljes népesség 4885 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 123,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 38,82 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyírmada  (Magyarország)
Nyírmada
Nyírmada
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 00″, k. h. 22° 11′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 00″, k. h. 22° 11′ 18″
Nyírmada  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Nyírmada
Nyírmada
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Nyírmada város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Baktalórántházai kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vásárosnaménytól 13 km.-re, Pusztadobostól 2 km.-re, Nyíregyházától 43 km.-re, Gyulaházától 11 km.-re, Rohodtól 6 km.-re és Ilktől 8 km.-re található a Nyírség peremén.

Közúton elérhető a 41-es főúton; vasúton a Vásárosnamény–Nyíregyháza-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvészek egyértelműen – bár többféleképpen személynévből eredeztetik a helynév keletkezését. Mező András nyelvész, helytörténész művében azt írja, hogy a „Madosa személynév már 1138/1329-ben előfordult.” Ez alapján a község a nevét az első birtokosról kapta. Egy 1213-as forrás Mada nevű poroszlót említ. Lengyel Zoltán munkájában is az olvasható, hogy egy földbirtokkal rendelkező személyről kapta a nevét, aki szerinte az 1350 körül élt Maday Pál volt.

A település 1254-ben még csak terra, tehát aligha lakott település volt. Nevét 1296-ban említik először Dobos határjárása alkalmával, mint Karászi Sándor bán fiainak birtoka. A helység ekkor már két faluból, Nagy- és Kismadából állott. Ez a kettős település a XIX. századig megmaradt. 1330-ban Kismadát birtokosáról Miklósmadának nevezték. Miklósmada névadóját és a település egyházát 1354-ben említik (Nicolaus f. Petri de Mada), amikor a településről elnevezett család tagjai megosztották egymás között az egyutcás, két házsoros Kismadát. A falu temploma közös maradt. 1382-ben a család egyik (Miklós fia András) ága kihalt, és a királyra szállott birtokrészt Mária királynőtől Károlyi László és Mihály, valamint Várdai Domokos kapta meg.

A Maday család a XIV. század közepén két ágra szakadt, a Madai és a Pazonyi ágra, és ettől kezdve 400 éven át a két ág és a vele rokon kisebb szabolcsi nemesek osztozkodtak rajta. A Pazonyiak, a Várdaiak és a Károlyiak 1406. évi osztozkodása alapján ismerjük a falu alaprajzát. A délről északra tartó két házsoros utca a Pazonyiaknak, a keleti házsor déli fele 1/3 részként a Károlyiaknak és a Várdaiaknak jutott, de a határbeli tartozékok osztatlanok maradtak. A faluban ekkor a Madayaknak volt egy kúriája. Kismada teljes egészében a Várdaiak birtoka volt, és tizenegy jobbágy lakott rajta. 1407-ben a Maday, 1454-ben a Naményi család is birtokos. A XV. század végén a majd a Lugosy család is, akiktől a hódmezővásárhelyi birtokáért cserébe a bedegli Nyáry Pál özvegye szerzett meg. A XV. században a Maday család mellett birtokosok a Kereky, a Vay, majd később a Békény és a Kornya családok.

A XV. század végén a település vásártartási jogot kapott, ettől kezdve oppidum, azaz mint mezővárost említik. Az egykori Kereky – udvarház 1601. aug. 8-án kelt leltára szerint: „Madan vagion egy uduar haz, Vagion azon az felő reszen egy fabol czinalt palota. Azon vagion 4 huegh ablak: az edgiken vas Róstély vagion. Vagion azon Palotában egy kerektet asztal.... Nap niugatról vagion egi kerekted Tornácz az pituar Aytaja előtt Ez ugian Nap niugatrul az haznak hossza, mit teszen foliosora vagion, mely folios végin egj emelczo vagion. Délrwl vagion egi fabol czinalt Bastia, kinek mind alatta ás fen haza vagion. Fen mind korwl foliosoia vagion az Bástianak...”

A XVIII. században már számos birtokosa volt. Köztük jelentősebbek a ludányi Bay, a báji Patay, a Hunyady és Péchy családok tagjai. Az egyik – nem is jelentősebb – földesurának, Bégányi Györgynek nemesi palotáját kétszázharminc forintra becsülték. Volt rajta egy ház, pincével, két kert sövényfonással, egy disznóól, egy sövényfalú lóistálló, négy részből álló ököristálló, karófalú kút, gémmel. 1772-ben legnagyobb birtokosa Patay Sámuel volt, tizennégy telkes jobbággyal, két házas és egy háztalan zsellérrel. A jobbágyfelszabadulás idején az akkorra már egyesült faluban 1607 lélek élt. A XIX. század első felében a Bay, Uray, Somossy, Bernáth, Berzsenyi, Szemere, Szabó, a Hunyady Jármy, csébi Pogány a báji Patay, a Péchy családoknak voltak itt birtokai. Közéleti szereplésével, műveltségével tűnt ki az ekkori nemesi családok közül a báji Patay család, ezen belül is Patay István, aki 1830-ban Szabolcs vármegye alispánja, majd követe lett. Kiemelkedő még az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepe. Több település olvadt a község határába, amelyek a XVI-XVII. században még önállóak voltak, és nevüket mindeddig megőrizték, csupán egyesek vesztek ki az emlékezetből.

Csokoly nevét Csokaly formában a településtől keletre fekvő felduzzasztott tó őrzi Csokaly. Csokaly falu plébánosát 1313-ban említik. A leleszi konvent 1348. augusztus 29-én keletkezett oklevelében bukkan fel először, mint Chokol. Egy 1371-ben kelt határjáró oklevélben említik, hogy, Városdobossal határos. 1382-ben Szatmár vármegyéhez tartozott. 1386-ban Maday András, a Károlyi-család és Várdai Domokos lett a tulajdonosa. 1393-ban találkozunk ismét nevével Vaja határjárása során. 1402-ből jobbágyságáról is tudomásunk van: ,, Chokal birtokosai panaszkodnak, hogy a rohodi nemesek fegyveres kézzel elfoglalták ás használják Chakalt.... három ottani jobbágyukat megverték ás megsebesítették.”

A XIV. században kétségtelenül lakott hely volt Kápolna falu, amelyet 1366-ban említenek Kápolna az időben nyilván királyi adomány révén – a Váradi és Károlyi család közös birtoka. A XV. század folyamán néptelenné vált és ettől kezdve a madai lakosok részben szántónak, részben legelőnek használták birtokosai. A XIV. század elején térképen még látható. Kápolnával együtt a XVI-XVII. században gyakran felmerül Zeke v. Zeöke pallaga nevű praedium, de aligha volt valamikor is lakott hely, említése idején általában szőlőhegy. Talán itt állott Körtvélyestelek, a Madával, Szigetetekével, Mérgessel és Csokallyal határos telek, amelyet Rohodi László tíz márkáért adott el Nagysenjéni Jánosnak. Bocsó az elveszett helynevek közé tartozik. 1322-ben tűnik fel, mint a Gutkelend nembeli Pál bán fia, Miklós birtoka.

Nyírmadát jelentős helyként tartották számon, hiszen már a XVI. század végén vásártartási jog-ot kapott, s ettől kezdve mezővárosként említették a források.

Nyírmada, városavatás

A 19. század második felében, a kapitalizálódás hatására, vidéki méretekben jelentős intézmények jöttek létre: Weinstock Farkas és fia terménykereskedelmi cége exporttal is foglalkozott, megalakult a Nyírmadai Takarékpénztár, működött olvasókör és kaszinó is a településen. 1810-ben a Bay család, Bay Sándor birtokos Kis-Madán.

2009. július 1-je óta város Nyírmada.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 91,5%-a magyar, 8,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyadi u. 28. Lakóház és üzlet, volt Papp-kúria, klasszicista, XIX. század első fele. Református templom, klasszicista, 1825-1834. Berendezés: padok, falazott szószék,klasszicista, 1833.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nyírmada települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]